A kérges szem szava

Régi vágású férfi vagyok, és a magam 36 évével fiatal. Kifejezetten fiatalnak érzem magamat, és az érzés szöges ellentétben áll a születési dátumommal és más emberek megítélésével.

Én már a fiatal lányok előtt "öreg" vagyok. Vagy csak egyszerűen férfi? Túl sok a gondolatom a klasszikus értelemben vett férfiasságról, csapongó, rendszertelen, inkább napi szintű megdöbbenések sora csak!

Döbbenjünk meg együtt!

Többen írtátok azt, hogy a fiúk puszival búcsúznak el. Nem mindegyik. A többi mesterkélten "mű kemény" megjátszós férfiassággal. Süt róla, hogy nincsen férfi mintája, és nem forgácsolta sem az élet, sem a problémák.

A fiúból a férfit a "szenvedés" teszi. Meggyőződésem, hogy férfivá válni kifejezetten fáj. A fiúból a férfit a kitartás teszi, a nehézségek leküzdése, és olyan feladatok megoldása, ami lássuk be nem kellemes. A biztonság megteremtése, a konvektor megjavítása, egy kerékcsere a jeges szélben, favágás, és a férfias tevékenységek hosszú sora szinte mind kellemetlen és nem ritkán fáj. Két köbméter fát felvágni a végére fájdalmas. De megcsinálod, mert KELL! A férfi nem gondolkodik el azon, hogy ez bizony fájni fog. Sem azon, hogy helyette inkább a kanapén fetrengene, és nézne valamit a tévében. Hanem megcsinálja. Nem azért, mert ő nem akar a TV előtt lustálkodni, nem ostoba. Csak férfi, aki tudja, hogy ezt meg kell csinálni, ezért felkel és megcsinálja. Mert ő olyan! Férfi! Persze csak ha van miért. És főleg kiért!

Nem látom a szenvedést a fiúk arcán. Nem látom a "kérges szemet". Belenézel, és a fiú néz vissza, nem a férfi, legyen akár 30 éves is. Senki nem tanította meg fát vágni, nem ismeri a "KELL" szó igazi jelentését. Nem volt, aki megmutassa neki, nem bírja a kellemetlenségeket, nem képes kitartóan arcát megkeményítve a jeges szélben kereket cserélni. Nem olyan! A TV előtt ül és mindig megcsináltak helyette mindent. Ha nincsen pénze szakembert hívni, nem tud megcsinálni semmit. Csavarhúzót csak képen látott, a barátnője egy lány, nem pedig egy Nő. Egy olyan, aki szintén szakembert hív, főzni nem tud, de igazából jobb is, ha inkább rendeli az ételt, és nem érti azt a fogalmat, hogy egy igazi Férfi rá sem néz. Ezek a lányok Férfit akarnak, de egy Férfi nem nézi őket Nőnek, ezért nem kellenek nekik. Nekik csak a fiú jut, aki az autójából csak a kormányt látta még, és a fűtés gombot. 

De veszve azért semmi sincsen. Amíg vagyunk még páran Férfiak, és Nők.

Mi vagyunk a minta. De mind tudjuk, hogy kinevetett minta vagyunk! A "lejárt lemez", aki nem korszerű. De a végén kiderül mindig, hogy mi vagyunk a stabil pont, és mi is maradunk azok. A Férfi és Nő születetten az, ösztönösen. Csak rosszul nevelték őket. A Férfi és a Nő nem ugyanaz, sosem volt az, és soha nem is lesz. Mindkettő másban jobb, de abban nagyon. Aki nem érti, hogy az egyik kiegészíti a másikat, az lesz férfi soviniszta, feminista (a ma ismert módon), metroszexuális, és hosszan lehetne sorolni azokat az irányzatokat, amik másról sem szólnak, csak keressük, mi több újra definiáljuk azt az értéket, amit eddig is ismertünk. Csak divat kinevetni. Nem értünk már. Mert a gyerekből embert a "KELL" csinál. Tartást, erőt, és érték teremtő gerincet a "szenvedés" adhat, nem pedig a könnyebb út.

Ha egy fiút kiviszek a lőtérre egy kicsit lövöldözni, előbújik a férfi, megcsillan. Kiderül, hogy az önfegyelem, az egészséges érdesség ott van benne, mert így született. És amikor egy 15 éves lányt tanítok főzni, megérzi a gondoskodás ízét, és kedvvel csinálja egy idő után. Mert ő meg ilyen, csak meg kell rá tanítani. 

Jóleső érzés mintának lenni, lássuk be, ne hazudjunk önmagunknak, a pozitív visszajelzés az mindannyiunknak kell. De túl kevesen vagyunk jelenleg, és keresnünk kell egymást, ahogy itt is tesszük.

Vajon hányan lehetünk még?

Dancsok Zoltán
Fotó: tearbear / Foter / CC BY

Küldés
Hozzászólások (9)
  • ...

    Törölt felhasználó

    2015. március 04 20:57
    Érdekes cikk!
  • ...

    beja52

    2015. március 12 16:05
    Ez nagyon tetszik, és nagyon egyet értek vele!
  • ...

    Lion

    2015. július 25 17:32
    Nagyon jó írás, rámutatva a lényegre,az igazi férfimintára, ami eltünőben van, ahogy a nők nagyrésze is elfelejtett nőként viselkedni!
  • ...

    Zay Dénes

    2016. augusztus 17 21:03
    Általában nem így olvasom a cikkeket, de itt most nagyon nem értek egyet néhány kijelentéssel! Megvédem ezeket a fiatalokat, vagy "fiúkat", ha belegondol(na) a cikk írója, rájöhetne, hogy ezeknek a fiataloknak nagyon nehéz. Kár tagadni, mindenkinek nehéz. Ha egy apa(Férfi) megmutatja a gyerekének, hogy hogy vágjon fát és hogy szereljen autót, az egy jó folyamat, de ha nem mutatja meg, és előállt a helyzet, akkor pedig két lehetőség van. Vagy kifizetik neki ezen esetben az autó javíttatásának költségeit, ami azért lesz rossz, mert nem fogja tudni megbecsülni, tehát neki rossz! A másik az, hogy el kell mennie dolgozni és megkeresni neki a pénzt, ha már nem akar szerelni. Így vagy úgy, de ezeknek a "fiúknak" igencsak nehéz a sorsuk, tudom mert rengeteget ismerek. A pusziszkodás, az Iphoneok, a menőzések kisebbfajta segélykiáltások, gyakran egy rendes apa(Férfi) hiánya. Ebben az esetben a "fiú"nak magától kell rájönnie a dolgokra, hiszen valahol lakni kell, van ezer dolog amit muszáj! Sok esetben ezeknek a "fiúknak" még nehezebb is, mint a Férfi apákkal rendelkezőknek!
  • ...

    Visnyei Laszlo

    2016. augusztus 17 23:14
    Nagyon nem értek egyet. Ha a világ működését nem egy rövid időszakban, hanem hosszabb távon próbálod értelmezni, akkor észreveszed, hogy az "univerzális" de mindenben kissé balfasz ember felől - a társadalmi munkamegosztáson keresztül - a "specialisták" felé tartunk. A nők már nem szőnek ruhát, a házainkat sem magunk építjük, az ételünket sem mi termesztjük. De mégis jobb az élet, csak sokan beleragadtak a múltba, mert itt nem megy nekik ..... 30 éve mindenki otthon mosta és szerelgette a szirszar ladáját a lakótelep parkolójában. Rettenetes mennyiségű emberóra ment rá, emlékszem hogy mi is kéthavonta állítottunk gyújtást, és hetente mostuk a kocsit. Apám mindenféle otthoni munkát, amihez a fentiek alapján értenünk kellene férfiként, megcsinál. De inkább összegányol. Én semmit. Én kétféle munkát ismerek: 1, Szükséges, hogy meglegyen, de nem kapok érte pénzt. 2, Pénzt kapok érte. Az 1-et maximálisan kiszervezem, vagy gépesítem. Sikerült 0-körülire redukálnom az ilyeneket. Csak azt a feladatot végzem el magam, amit nagyon megéri megcsinálnom. De nem vagyunk egyformák.
  • ...

    Làszlò Polybook

    2016. augusztus 18 07:04
    Érdekes cikk,találó,de egyetlen dologban meg kell adni a fiataloknak az igazat,nincs olyan nekik,hogy "kell" mert pont ez a korosztály kényeztette el őket ennyire...mondom ezt 38évesen ;)
  • ...

    Mónika Stepper

    2016. augusztus 18 18:53
    Kedves Visnyei László! Még előttem is ott van a kép, ahogy apukám a háztartásban található feladatok zömét ugyan megpróbálta megcsinálni, de inkább összegányolta. Lehet, hogy ez számodra nem logikus, és talán megvan a lehetőséget, hogy szakembert hívj. De ha meg sem próbálod... akkor nem fogod megtanulni a kitartást. Nem vagyok egy tipikus nemek közötti kötelező munkamegosztás párti. Ha kell, kisebb javítási munkákat megcsinálok, és mivel városban élek, nekem sem kell kútból vizet húznom, órákig sikálnom a koszos ruhát. De... Amikor valaki a közösségünk férfitagjai közül szerszámot ragad, és bütykölni kezd valamit, akár ügyesen csinálja, akár nem, azon kapom magam, hogy ott lebzselek körülötte. Mert jó nézni. Valami fura ösztön folytán azt lesem, hozhatok -e neki egy pohár vizet, kér-e valamit, ha ideges jó érzés nem zavarni, inkább hagyni, visszavonulni, bölcsen csendben lenni, és nem a szeme előtt összerakni azt az IKEA asztalt... Néha üres estéken arról álmodom, hogy ugyan ronda vagyok, és duci, ja, és már öreg is, a fenének sem támadna pont rám gusztusa, de mégis olyan jó lenne főzni valakinek valami finomat, átölelni, mellé bújni, megkérdezni, milyen volt a napja. Jó lenne tiszta lakással várni valakit. Talán mégiscsak van bennem valami női?
  • ...

    Dirion

    2019. május 14 08:30
    Kedves Fiatalok! Ha ezt a hozzászólást olvassátok, minden tiszteletem a Tiétek! Aki ennyi felétek (felénk) irányuló mocskolódáson átrágta magát, aki ennyi hibáztatást, leszólást, édesapáitok gyalázását kellett hogy elviselje a cikk olvasása közben, szinte érthetetlen, egyáltalán miért van még itt az oldalon, és olvassa a jelentéktelen kis véleményemet. De köszönöm. Valóban megtisztelő! Jómagam egy 30 éves kis fiúcska vagyok, közöm sincs az igazi férfiassághoz, ezt az angyalok is megmondták (vicces sztori). Hadd legyek őszinte, nem is vagyok férfi. A férfiak klubját Bedő Imre alapította, egy remek, nagyszerű ember. Az, hogy még mindig itt vagytok, azt jelenti, hogy ebben a társadalmi szennyben, amiben fel kellett nőnötök, és lelki nyomorékká váltatok (mint minden egyes ember), elegetek lett a tehetetlenségből, és a férfiassághoz vezető útra szeretnétek lépni, tudatosan. Remek helyen jártok. Arra kérlek csak titeket, hogy első sorban Bedő Imre munkásságával ismerkedjetek meg. Olvassátok a könyveit, menjetek el néhány előadására, érezzétek át az energiáját, a hangját, a testtartását, tiszteletre méltó jellemét. Ő legyen a minta. Ha ez megtörtént, és már kialakult bennetek valami kezdeti elképzelés arról, hogy mi a férfiasság, és mi felé kellene haladni, akkor csak utána kezdjétek olvasni az oldalon található egyéb cikkeket. Mint pl. ezt itt. El kell telnie egy kis időnek, mire az ember képes lesz arra, hogy kiszűrje a valódi mondanivalót, sikerüljön megtisztítani az író által megélt valódi bölcsességet attól a szennytől, amivel a "szenvedéseinek" köszönhetően bemocskolta, és rémes fogalmazásával megpróbálta átadni azt. A bölcsesség megélése, megértése véleményem szerint nem a végső cél, azt átadni is tudni kell. Ebben Bedő Imre szintén gyönyörű példával áll előttünk. Jó pár éve, 6-7 legalább, én is elkezdtem követni ezt a klubot. Egy hét után leiratkoztam róla. Pontosan az ilyen hangnemű és megfogalmazású cikkek miatt. Nem ismertem Bedő Imrét, de néhány cikk olvasása után őszintén szólva nem is volt kedvem hozzá. Gondoltam, aki ezekhez a nevét adja, arra nem vagyok kíváncsi. Azóta én is bölcsebbé váltam, és már igyekszem elfogadni ezeket a dolgokat, nagy duzzogva sokszor, de megpróbálom elfogadni az embereket olyannak, amilyenek. Elnézve sok írást, hozzászólást ezen az oldalon, az az érzésem támad, hogy sokan csak annyit szeretnének felfogni Bedő Imre szavaiból, ami a saját lelküket megnyugtatja, megerősíti őket abban, hogy mindent tökéletesen csinálnak, hogy ők is igazi férfiak. Nincs annyi IGAZI férfi a világon, mint ahányan annak vallják magukat ebben a csoportban. Hát még a magukat férfiak szakértőinek gondoló nőkről nem is beszélve. Ezek az önjelölt mintapéldák semmivel sem jobbak, mint drága édesapáink (vagy az ő hiányuk), akik ennyire elrontottak minket :) Említettem már, hogy nem tartom magam igazi férfinak. De igyekszem járni az utat, amin azzá válhatok, és a belső szűrőm segítségével még ebből a trehányul megfogalmazott cikkből is sikerült kiszednem valami hasznosat, ami előrébb vitt az utamon. Sajnálom, hogy az oldal adminjai ennyire azonosulni tudtak ezzel a cikkel, hogy ilyen sok éve folyamatosan fenn van, kontrollálatlanul, de talán így a jó, legalább van min gyakorolni a belső szűrőnket, segít önállósodni a szövegértésünkben, véleményalkotásunkban. Végül pedig kikérem magamnak ezt az írást. Minden egyes mondatához 3 másikat tudnék írni kiegészítésként, pontosításként, cáfolásként, de ehhez nincs kedvem,és nyilván a kutyát se érdekli. Szeretem édesapámat, annak ellenére is, hogy nem volt tökéletes, szerintem mindent megtett, ami tőle tellett, és ezért tisztelem, becsülöm. Minden szülő tökéletesen mindent megtesz, ami tőle telik. A spirituális vállalásainkról, lelki szintű döntésekről, karmikus feladatokról már csak említést teszek, ezekbe végképp nem mennék bele itt. Ennél azért sokkal többről szól a férfiasság, mint ahogy a cikk írója ezt anno, a cikk írásakor gondolta. Minden kor más feladatokat, kihívásokat, és másfajta szenvedéseket tartogat. Örömömre szolgált látni néhány kommentelőnél, hogy legalább nem csak én érzem az írás jelentős hiányosságait, szűklátókörűségét. Ugyanakkor köszönöm az írást, hisz ilyen jellegű mély gondolatokat indított el bennem, amiért hálás vagyok, hisz ez is előrébb vitt az utamon egy lépéssel. Köszönöm, ha elolvastátok a véleményemet. "Cselekedj a Hozzászólási Szabályzatban foglaltaknak megfelelően. Mi úgy teszünk." (Elolvasva a hozzászólási szabályzatot észleltem, hogy a véleményem több része is ellenkezik azzal, ezért ha úgy gondolják, akkor töröljék nyugodtan. Ugyanakkor ennek a cikknek a léte és tárgyi tévedései már az én személyes jogaimat is ugyanannyira sértik, hiszen bőven besorolható vagyok azok körébe, akikről ez a cikk becsmérlően nyilatkozik.)
  • ...

    kovacs.panka61@gmail.com

    2019. május 14 08:37
    Én kislányként nagyon erős férfi mintát kaptam,nagyon hálás is vagyok most ezért,sokszor nehéz volt az Édesapám természete, de most már értem miért,mindent megteremtett a családnak a szó szoros értelemben,mindent.Az élelmiszertől a lakhatásig mindent egyedül csinált.Mérhetetlen sokat dolgozott.Emellett nagyon mélyen szeretett bennünket,sosem láttam gyengének.Édesanyám kiegészítette és segítette ezt a folyamatot,ami ma nagyon hiányzik a nőkből.A férfinak nagy a felelőssége a fiúból igazi férfit faragni,mert a szülők is elmennek egyszer és a fiú gyermek ott áll gyengén és nem tud tovább lépni és akkor jönnek a pótszerek.Hál Istennek a házasságomban is igaz erős férfi van mellettem és a fiamra is ha ránézek nagy a boldogságom,mert egy klassz férfit látok.Nem dicsekszem,szerencsém volt,de sokat is tett ezért a család.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk