Az alfa hímség és a férfiasság különbségei – evolúciós alapvetések

Egyet jelent-e a férfiasság azzal, hogy valaki „alfa hímként” tűnik fel valamilyen csoportban?

Ha definiálni kéne, hogy ki is az az alfa hím, azt mondanám, hogy olyan férfi, aki a megfelelő szociális erőforrások és kompetenciák birtokában stimulálja mások (hangsúlyozottan beleértve a nők) túlélési ösztönét. Ez a stimuláció váltja ki követőiből az alárendelt viselkedést, akik teszik ezt annak érdekében, hogy először is, ők maguk is részesüljenek a felettes státusza nyújtotta kiváltságokból, másodszor pedig, hogy a jövőben, ha már elég erőssé válnak, szert tehessenek nagyobb presztízsre. Tehát egy evolúciós szempontból kiemelkedően életképes egyedről beszélünk.

Azért a szociális kompetenciákra fókuszáltam a kérdést, mert feltételezem, jobban érdekelnek minket az emberek közötti dinamikák, mint azok, amiket az állatvilágban láthatunk. Ott a pozíciót meg lehet szerezni azáltal is, ha valaki nagyobb izomtömeggel rendelkezik társaihoz képest, emiatt pedig előnyökhöz jut. Efféle előny lehet, hogy megkaphatja az „értékesebb” nőstényeket, vagy, hogy döntési helyzetben az ő szava, ítélete nagyobb súllyal esik latba, mint a körülötte lévőknek. Ő az alfa hím. Manapság a társadalmi ranglétrán való felkapaszkodásban a döntő tényező az, hogy ki mennyire jó kapcsolatteremtő képességekkel bír, és milyen hatékonyan tudja befolyásolni az emberek közötti interakciókat, mindezt úgy, hogy vezető pozícióhoz jusson. A vezető kiválasztása egy csoportban nem önjelölt alapon történik, hanem mások elfogadásával és mindig helyzethez kötötten. Hiába „ugrál” valaki akkor, ha a környezet egyszerűen nem hajlandó elismerni őt.

A kulcsfontosságú szempont tehát a dominancia. Domináns pozícióhoz lehet jutni olyan módon is, hogyha elugrok bulizni és a szórakozóhelyen állva megtetszik nekem egy nő, aki épp elmélyült beszélgetést folytat egy pasassal. Ekkor én odamegyek és a krapekból a közröhej tárgyát képezem, majd mikor már tehetetlenségében dühöngve szitkozódik, a jó ízlés és a női nem képletes őrangyalaként fellépek és elküldöm melegebb éghajlatra. Ez nem kitaláció, szemlélője voltam már hasonló konfliktusnak.

Az állatok, például a csimpánzok ebben még kegyetlenebbek és aljasabbak. A napokban láttam pont egy olyan tudományos, ismeretterjesztő műsort, amiben a tudós maga vallotta be, hogy bár évek óta kutatja ezt az állatfajt, mégsem igazán kedveli őket, mégis, ha a dominancia markereit keresi, azok már biológiai szinten is megmutatkoznak (az embereknél is). Például a stressz alacsony szintje általánosan igaz a magasabb státuszú fajtársakra. Egy hierarchikus felépítésű munkahely alkalmazottainak láncszerű (alacsony beosztásútól a magasabbig) végigkövetésénél is ugyanez derül ki.

A nyereség az előbbi bulis példánál, ami a domináns helyzetből ered, hogy csak három konkrétumot soroljak fel: a nőtől kapott szexuális aktus, saját pozitív önértékelésem megerősítése, valamint a hölgy vonzerejének köszönhető kitüntetett figyelem és csodálat (esetleg irigység), amit kiválthatok a környezetemből. A példában szereplő szubmisszív áldozatnak így gyakorlatilag az a lehetősége marad, hogy keres egy kevésbé „értékes” nőt, akinél én, mint alfa hím nem fogok kezdeményezni, vagy pedig olyan kerülőutat választ a nő megszerzéséhez, aminek során nem kerül velem újabb összetűzésbe.

Kihasználhatja azt, hogy fasírtba kerülök e hölggyel és akkor lép színre, vagy megvárhatja, amíg a partnerem megelégeli, hogy elhanyagolom (mert például alfa hímségemből kifolyólag más nőkre is szert tudok lenni, így megosztom a törődést és gondoskodást közöttük), ekkor ő, a romantikus megmentő, előkerül és segít helyreállítani szegény, megtépázott leányzó önbecsülését.

Kiemelem, hogy az emberi viselkedésnek és pszichológiai működésnek most csak erre a speciális területére koncentrálok és az itt található dinamikákat nagyítom fel. Persze, hogy nem csak ennyiből állunk, de nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a párkeresésnek és a férfi-női létnek ez a dimenziója is megtalálható és működnek benne azok az erők, amiket említek. Nem is elhanyagolhatóan. Ugyanakkor láthatjuk: egyesekre van kereslet és sokkal többet megengedhetnek maguknak csupán azért, mert van a kezükben valamiféle hatalom, amivel az átlag nem rendelkezik.

Hogy ehhez felelősség is tartozik? Nyilván, de ez már a férfiasság témaköréhez kapcsolható. Nézzünk csak meg egy politikust, aki iránt ezrek rajonganak és tele van az arcával a sajtó. Felelős ember? Nem mindig tudjuk. Vagy igen, vagy nem. Valamiért odakerült, ahol van és lehet, hogy megnyilvánulásai nem hiteles felszólalások, csupán előre megszerkesztett, intelligens retorikai elemek voltak.

Az alfa hímet azért nem kell elítélni. Vezetőkre szükség van. És vannak erkölcsös, tartással rendelkező férfiak is, akik példaértékű viselkedéssel szolgálnak követőik számára.

Maximus és Commodus találkozása

Hogy egy szemléletes példával álljak elő az alfa hím és férfi összevetésével kapcsolatban, ajánlom figyelmedbe a Gladiátor című filmet. Két fő karaktert mutatnék most be, akivel találkozhatunk a vásznon.

Az egyik Maximus, a hadvezér, a császár kedvenc katonája, aki végig kitüntetett figyelemben és megbecsülésben részesül az uralkodó felől. Jelleme férfias, lovagias, tisztességes és bátor.

A másik Commodus, aki manipulációra és a könnyebbik út választására hajlamos személyiség, mindemellett tele van hiányokkal édesapja felől. Dicséret, elismerés, kedvesség, szeretet sosem érte férfi felmenőjétől, ami miatt könyörtelenül önzően kezdd el viselkedni, másokat kihasználva és kijátszva.

A történet elején Maximus még hadvezér és amellett, hogy férfias, az alfa hím szerepét is magán viseli. Mindaddig, amíg Commodus titokban meg nem öli apját bosszúból és hatalomvágyból. Mindezt balesetként állítja be, amit el is hisznek neki. Ekkor Maximus fellázad, mivel ő érzi Commodus álnokságát és nem akar belemenni a játszmájába, így Commodus megszerzi a megfelelő ürügyet arra, hogy Maximust megölethesse. Innentől Commodus lesz az alfa hím, Maximus pedig az alárendelt, hiszen bár lépése „becsületes”, mégsem túl megfontolt és ravasz. Commodus ebben a szituációban sokkal ügyesebben bánik a szociális dinamikákkal, magát irányító, vezető, alfa szerepbe juttatja, Maximust pedig kis híján a halálba küldi. A mozifilm végére a nép és a közvetlen környezet Maximus egyenes jellemét és Commodus éretlenségét tapasztalva megváltoztatja a véleményét a két szereplő egymással való viszonyáról, és a várható „a jó győz, a gonosz pedig elnyeri méltó büntetését” csattanó természetesen nem marad el.

Van itt egy, az előzőekből kikövetkeztethető szintén meghatározó körülmény, nevezetesen az, hogy az alfa hímet mindig mások választják ki, szerepe pedig konkrét helyzetekhez kötődik. Sosem úgy válik valaki e megtiszteltetés hordozójává, hogy kijelenti, „mától én vagyok az alfa”, hanem, hogy a csoport úgy dönt, elfogadja vezetőnek. Persze, jelöltetheti magát szuverén módon is, de számolnia kell azzal, hogy ilyen egyszerűen nem fog hatalomhoz jutni. Commodus esetében egy kivételes, külső okok által meghatározott és befolyásolt státuszhoz jutási folyamatról van szó, ugyanis ő a trónörökös. Apja ugyan neki és Maximusnak elmondta, hogy nem Commodust nevezi ki a nép és a birodalom vezetőjének, de mivel erről a többi tisztségviselő nem értesült, ezért Commodus „még idejében” eltávolította édesapját annak érdekében, nehogy halljanak erről a döntésről azok is, akik megakadályozhatnák terveit. Így magától értetődően elfogadták, hogy apja halálának beálltától számítva, ő legyen a császár, az alfa hím, ami őt egyértelműen Maximus személye fölé rendelte.

A „gonosz elnyeri méltó büntetését” idézetre visszautalva őszinte részvéttel vehetjük azt tudomásul, hogy az életben ez sokszor nem így történik. A film igen élethűen mutatja be azt a jelenséget, hogy hiába mutatja valaki a férfiasság jeleit egész életén át, attól még ugyanúgy sikertelen marad, ha nem válik valamennyire dörzsöltté és ravasszá. Valaki évekig, sőt akár egész élete alatt játszhat Commodushoz hasonló játszmákat, mégis leleplezetlenül, komolyabb csapások nélkül át tud vészelni bármit. Ezt tekinthetjük igazságtalannak, replikázhatunk, hogy micsoda szemétség az, hogy egyeseknek minden összejön, pedig hamisak, degeszre kereshetik magukat és dőzsölhetnek a pénzben, úgy, hogy alig tesznek le valamit az asztalra. Másoknak, meg a létminimum alatt kell élniük, úgy, hogy közben a belüket kidolgozzák az életben maradásukért.

Meg fogsz döbbenni azon, amit most írok, de szerintem ez nem igazságtalan. Kidüllesztett szemekkel és mellkassal dühösen vághatnád a szemembe azt, hogy „na azért álljunk már meg egy pillanatra, mi az, hogy nem igazságtalan?”

A sikert, mint jelenséget és az ehhez társuló értékrendet is az emberek hozták létre. Mi találtuk fel a pénzt, mint csereeszközt és mi döntöttünk arról is, hogy mi értékes és mi nem az, úgy, ahogy ítélkezünk erről manapság is. Ha ez így van, akkor miért lenne ez igazságtalan? Amit emberek hoznak létre egyrészt tökéletlen, másrészt az esetek nagy százalékában elromlik. Akkor miért dühöngünk azon, hogy egyszer kitaláltunk valamit, ami alapján megkülönböztetjük egymást, és amiért akár a legnagyobb kegyetlenségekre is képesek vagyunk és ez a valami hibásan működik? Méltánytalanul kategorizálja a dolgozókat. A siker nem azon alapszik, hogy mennyire vagy „tisztességes, alázatos, őszinte és jó indulatú”, nem is ezért hoztuk létre. A siker fizikai kifejeződése a pénz, ami csupán azt az egyszerű funkciót töltötte be és tölti be manapság is, hogy elcseréljünk bizonyos javakat, amiről mi és nem mások úgy döntünk, hogy értékes. Ki mondta bármikor is például azt, hogy azoknak adjunk magas fizetést, aki igazként él? A Biblia beszél hasonlóról, de ott a „fizetés” mást jelent. Lelki áldást, mely felvillanyozza életünket és érzelmi kapcsolatainkat. Isten gondol a Földön való megélhetésünkre is, de sehol sem jelent ki olyat, hogy, „ha engem követsz, anyagi gazdagságra teszel szert”. Sőt, ennek az ellenkezőjét mondja. Még pedig azt, hogy, ha engem akarsz követni, mondj le az anyagi jóllétről. Ő is tudja, hogy az egzisztencia, a lóvé, a siker az emberektől származik, ami pedig az emberektől származik, az nem lehet szent érték, nem várhatjuk el azt, hogy, ha ezek alapján kezdünk el élni, akkor minden igazságos és kiegyenlített lesz. Ezek alapján nem logikátlan az, hogy olyasvalamiért lázadozunk és toporzékolunk „igazságtalanság” címszó alatt, ami egyébként sem az „igazságosság” talaján jött létre, hanem pillanatnyi emberi ösztönök, vágyak és szubjektív haszonorientáltságtól vezérelve? Ez egy törvényszerűség, nincs benne semmi inkorrektség.

Cikkajánló: Az Alfa és a Hűség

Maximus példájából leszűrhető még valami, nevezetesen az, hogy egy sikerre összpontosító világban nem lehet mindig és mindenkor szent értékek alapján létezni. Amit a film ábrázol az egy utópia. Egy életbeli szituációban, vagy történelmi esemény során, őt minden bizonnyal megölték volna. Hogy megúszta a történteket, az inkább látványos rendezői trükk és forgatókönyvbeli tudatos húzás, ami arra ösztökél bennünket, hogy még jobban azonosulni tudjunk ő vele és szurkoljunk neki abban, hogy talpra álljon és megmentse Rómát. A valóságban nem tudunk minden körülmények között így működni. Nemcsak őszinték, hanem olykor előzékenyek, lovagiasak sem lehetünk, mert ezzel tönkretesszük az életünket. Arra odafigyelhetünk, hogy mikor érkezik el az alkalmas pillanat arra, hogy cselekedjünk és mikor jobb inkább eszesnek lenni, adott esetben csöndben maradni. Maximus húzása nem volt túl okos, jobban járt volna akkor, ha a császárral lepaktál, de tudja, hogy ezt a megalkuvást, csak felszínes, tudatos szinten teszi meg, a gyakorlatban pedig minden követ elkezdd megmozgatni annak érdekében, hogy letörje a zsarnok uralmát és visszaállítsa a békét.

Lázár Gergely
pszichológus

Fotók: VRYSXY69 / Foter / CC BY-NC-SA
Big Al / Foter / CC BY
thornypup / Foter / CC BY-NC-ND

Küldés
Hozzászólások (3)
  • ...

    Janifly

    2015. március 09 12:16
    Ez az Alfa hím dolog belőlem mindig erős szorongást vált ki, már csak a téma is, akár így olvasva is. Nyilván azért mert nagyon nem tiszta ez nekem. Én valamiért úgy gondolom, hogy az alfa hím az aki tuti megszégyenítene, megalázna , vagy lenézne engem. Illetve az amitől én a lehető legtávolabb vagyok.
  • ...

    UGergő

    2015. március 14 21:10
    Szerintem pont ezért kell, Janifly, tisztába tenni a fogalmakat. Vannak agresszív bunkók - akik lehet, hogy ideig-óráig sikeresek az életben - és vannak erényes Férfiak, akik lehet, hogy felszínesen nem feltétlenül sikeresek, de belül nagyon is erősebbek, mint az egész világ. Pont azért, mert a világ negatív szelleme nem tudta megfertőzni a lelküket. Az utóbbi szerintem más értelemben "Alfahím", és ettől nem kell tartani, hogy megaláz Téged. De a cikk egyébként elgondolkodtató, bár a végkicsengéssel nem értek egyet. Nekem is volt egy olyan korszakom, amikor azt gondoltam, hogy az erényes élethez nem árt, ha párosul némi ügyeskedés, taktikázás is, hogy boldogulj és nagyobb eséllyel tedd jobbá a világot, de azóta tapasztaltam (és nem csak saját álmaimban, hanem a valóságos életben), hogy van ennél jobb út is. Ha valódi tiszta erényeket fejlesztesz ki magadban (még ha nem is a legmagasabb szinten, de erődhöz mért tisztasággal), az egyszerűen önmagában rendelkezik olyan szellemi minőséggel, "tömeggel", amely aztán szépen lassan elkezdni maga körül olvasztani a sötétséget. Lehet, hogy először mindenki lealáz, meg azt mondja, így úgyse viszed semmire, mert a világ nem ilyen, de ha szépen, következetesen továbbmész ezen az úton, akkor egy idő után egyre többen fogják másképp gondolni. Nem rögtön és nem mindenki, de a sötétség szépen elkezd körülötted olvadni. Nem taktikázással, hanem egyszerűen úgy, amikor meggyújtanak egy fáklyát, és a fáklya egyszerűen önmaga minőségénél fogva megszünteti maga körül a sötétséget. A fáklyának nem kell ehhez külön "kiabálnia" a sötétségre vagy egyéb módszereket alkalmaznia, ügyeskednie, elég, ha egyszerűen valódi fénnyel rendelkezik. Mert a sötétség csak addig tűnik erősnek, amíg nincs fény. A legkisebb fényforrás is aztán lazán legyőzni...
  • ...

    Zegibaba

    2016. július 30 20:41
    Az izomtömeges definícióval azért nem nagyon értek egyet, hisz panaszkodnak hogy hova tűntek a férfiak. De azt elfelejtjük, hogy mivel az állatvilágból származunk, így részünk a testi fittség megőrzése kell hogy legyen ezáltal, tovább örökölhető a férfi energia egy fontos része, amit már korábban is megírtak a regék. A szellemi, fizikai, érzelmi és egyéb intelligencia elsajátítása, majd továbbörökítése, fontos öröksége a világnak. Valamint a különböző komplexusok legnagyobb gyógyítója, vagy eleve a kialakulásának eltűntetője is egyben.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk