Elsajátítható az őszinteség! A szokásaim én vagyok

Meghirdettük a 21 napos kihívást, hogy merjünk, tudjunk és akarjunk őszinték lenni. És hogy miért pont 21 napig? Nos, azért, mert vannak olyan viselkedésminták, amelyek elsajátításához ennyi időre van szükség. Ebben a cikkben a szokások kialakulásának jártunk utána.

Mindannyiunknak vannak szokásai, amelyek többnyire nem patológiásak, és abból a szempontból tekinthetők jónak vagy rossznak, hogy éppen elősegítik vagy hátráltatják a mindennapi életünket. Ha valaki stressz hatására rágyújt egy cigarettára, az rossz szokás, mert egészségtelen, ha viszont ilyenkor elrágcsál egy répát, az jó szokás, mert egészséges.

De hogyan alakulnak ki a szokások? Nos, erre viszonylag egyszerű felelni: ismétléssel. „Azok vagyunk, amit ismételten teszünk” – ez a bölcsesség Arisztotelésztől származik.

Míg az élettelen világban minden, amit használnak, elkopik, addig az élők világában az, amit használnak, megerősödik. Minél több súlyt emel valaki, annál nagyobbak lesznek az izmai, minél többet gyakorol valaki hegedülni, annál élvezhetőbb lesz a játéka és így tovább. Hogy milyen hamar alakul ki egy szokás, arról a szakemberek is sokfélét mondanak – vannak kutatások, amelyek szerint bizonyos viselkedésminták 3 hét (azaz 21 nap) alatt már sajátunkká válnak. Más szokásokhoz 6 hét, megint másokhoz 66 nap, és vannak olyanok, amelyekhez 250 napra van szükség. Hogy mennyi ideig tart, az természetesen nagymértékben függ a szokás komplexitásától, minél bonyolultabb és magasabb rendű funkciókat igényel valami, annál hosszabb ideig tart a rögzülése. De lépjünk eggyel mélyebb szintre és kérdezzük meg azt is, hogy vajon miért alakulnak ki rutinok? Hát azért, mert ez jutalom az agynak.

Jutalom az agynak

A megszokások kialakulásának a menete az, hogy először megismerünk és megtanulunk valami újat. Ilyenkor az agyunk érzelmekért és mozgáskoordinációért felelős prefrontális kéregrészének egy területe (bazális ganglion) aktivizálódik. Innen pedig egy három lépésből álló folyamat a szokás kialakulása, amit a New York Times újságírója, Charles Duhigg, a The Power of Habit című könyv szerzője „megszokás huroknak” (habit loop) nevez.

Van egy kiváltó jel, ami azt üzeni agynak, hogy egy viselkedést fordítson át automatizmussá, ezt követi maga az automatikussá váló cselekvéssor majd a jutalom. Ez utóbbi pedig maga a rutin. Az agy ugyanis a leginkább energiaigényes szervünk, teljes energiakészletünk 20%-át az agyunk használja fel. Gondolkodni valóban elég kimerítő. Ha viszont egy viselkedéssor automatikussá válik, az agy megpihenhet. „Ilyenkor az agy valóban egyre kevesebbet dolgozik” – mondta Duhigg. „Sőt, majdnem teljesen ki is tud kapcsolni. Ez pedig igazi nyereség, mert ilyenkor a mentális kapacitásainkat valami másnak a megoldására tudjuk fordítani.”

A University of Southern California pszichológia professzora, Wendy Wood szerint 40%-ban nem gondolkodunk azon, amit teszünk. „A gondolkodó és döntésképes elmeműködés könnyen eltéríthető és az emberek hajlamosak ráhagyatkozni a már megszokott viselkedésmódozatokra.”

Az emberi agy tehát eredendően azt keresi, hogy melyik viselkedésből lehet megszokást kreálni, és ezt érdemes jól az eszünkbe vésni, mert ez ugyanúgy igaz az evésre-ivásra, mint a munkára vagy a párkapcsolatra is. Ha tehát nem figyelünk oda tudatosan a frissítésre, egy idő után a megszokás törvényszerűen átveszi az uralmat még a legszenvedélyesebben induló szerelmi kapcsolatokban is.

Megtörni az átkot

Minél többet ismételjük, annál erősebb lesz egy szokás, ami az agyban is változást idéz elő: egyre inkább megerősödik az a neurális hálózat, ami ilyenkor aktiválódik. És noha a megszokások energiát spórolnak meg nekünk, a pihenésünket, az agyunk ellazulását szolgálják, sajnos – mint ezt már láttuk – nem minden esetben vannak a hasznunkra. Sokszor előfordul, hogy az ember pontosan tudja, mi lenne a helyes viselkedés, mégsem képes megtenni. A helyzet azonban nem reménytelen. „Laboratóriumi kísérletekből tudjuk, hogy sosincs késő leszámolni egy rossz szokással” – mondta a már idézett Duhigg. „A szokásainkat egész életünkön keresztül alakíthatjuk. De azt is tudjuk, hogy a legjobb útja-módja egy szokás megváltoztatásának az, ha megértjük a szerkezetét – ha elmagyarázzuk az embereknek a kiváltó jel és a jutalom szerepét, valamint rávesszük őket, hogy felismerjék ezeket az egyes viselkedési mintáikban, akkor sokkal egyszerűbbé válik változtatni.”

Nagyon sokan küzdenek például a dohányzással, amiről tudják, hogy rossz, mégsem képesek abbahagyni. A nikotintapaszok sajnos csak kezdetben jelenthetnek segítséget, mert a tényleges nikotin iránti éhség néhány héten belül elmúlik. A rossz szokás az, amit nehéz megtörni. Ha hihetünk Duhiggnak, akkor azt kell feltérképeznünk, hogy melyek azok a kiváltó jelek, amelyek hatására cigaretta után kell nyúlnunk, és mi az a jutalom, amit ilyenkor kapunk.

Az őszinteség jutalma

A megszokás hatalma nem áll meg a dohányzásnál vagy a körömrágásnál, ugyanis hogy valaki jó vagy rossz ember-e, az is lehet szokás kérdése. Van notórius hazudozó, aki szinte már csak megszokásból hazudik, sokszor olyankor is, amikor ezzel nem nyer semmit. A hazugság oka ugyanis a legtöbb esetben az, hogy az ember pillanatnyi nyugalmat, békét, esetleg elismerést „nyerjen” magának általa – ez tehát a jutalom.

Az őszinteség nagyobb energiabefektetést igényel, viszont a tiszta lelkiismeret és a magamért való bátor kiállás elégedettsége lényegesen magasabb szintű és hosszabban tartó jutalmat jelent az embernek a nem igazmondás pillanatnyi nyugalmánál. De persze ezt csak akkor tudja meg az ember, ha kipróbálja. Vágjunk hát bele együtt!

Miért pont az őszinteséget választottuk az első 21 napos kihívás során? Erről IDE kattintva tudhattok meg többet!

Neo

Fotók: StockSnap via pixabay.com

geralt via pixabay.com

ZuluZulu via pixabay.com

iquraishi via pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk