Kihívás teljesítve! Konzekvencia: az őszinteség néha fájdalmas, de megéri – olvasói levél

A Merjünk, tudjunk, akarjunk őszinték lenni! nevű 21 napos kihívás során szerzett tapasztalatokról ezúttal a Férfiak Klubja Női Támogatói Köréből érkezett egy hasznos élménybeszámoló. Kérésre álnévvel publikáljuk.

Nagy kihívás volt, sok okból kifolyólag. Bár nem kenyerem a hazugság, mert előbb utóbb visszaüt, mégsem olyan egyszerű őszintének lenni. Viszont tanultam belőle.

Hál' Istennek a világ legjobb magyar tanárait kaptam, így azt gondoltam, a kommunikáció nekem nem okoz majd akkora gondot, már ami az őszinte gondolatok kíméletes megfogalmazását illeti. De sajnos okozott – az érzelmeim kifejezésében is. Ezeknek az őszinte megfogalmazása is kihívás, hiszen a csalódottságtól a „nagyon haragszomig” elég széles a skála. Ezt átélni, felismerni és kifejezni – úgy, hogy mindent elmondok, semmit sem hallgatok el –nagyon nehéz. Szerintem magas szintű önismeret is kell ahhoz, hogy eldöntsük, a sértődésünk jogos vagy a kedvesünk csak „rosszkor szólt rossz helyen”.

Bizony nem mindegy, hogy a csalódottságunkat/haragunkat hogyan kommunikáljuk le. Nem mindegy, hogy egy eset kapcsán azt mondom: engem ez bánt, vagy elkezdem szidni az illetőt.

Mondok egy példát. Úgy volt, hogy a párommal átnézünk az egyik városba. Előző este ezt meg is beszéltük. Másnap zuhany, én már a kimenő ruhámban állok, mire a kedvesem egy óra elteltével azt mondja nekem, hogy nem megyünk sehova, mert nincs kedve.

Csalódott voltam. De nem azért, mert nem mentünk végül, hanem mert végignézte amint elkészülök. Haragszom? Nem, inkább csalódott vagyok. Ezt őszintén szavakba önteni nem könnyű, ráadásul úgy, hogy ne legyen belőle vita, és emellett meg is értse, elfogadtam volna a kedvtelenségét indokként, ha arról időben szól. Csakhogy először azt mondta, készülődjek... és miután befejeztem, csak akkor fújta le az egészet.

Ezek annyira apró dolgok, hogy inkább azt mondom, semmi baj, mintsem leálljak elmagyarázni, valójában miért is az. Pedig el kell! Nehéz úgy őszintén elmondani, hogy megértse, és ne is bántsam meg őt a szavaimmal. Azt sem könnyű megállapítani, jogos-e a sérelmem, vagy csak egyszerűen nyűgös vagyok és hisztizek.

Mindenesetre a „semmi” mint válasz kezd kikopni az életünkből. Bár vitatkoztunk néhányszor, de megérte az is, őszinték tudtunk lenni.

Végső konzekvencia: nehéz őszintének lenni, főleg úgy, hogy ne fájjon, és építsen, de meg kell próbálni, csakis őszintén éri meg élni!

Druantia

Fotók: OpenClipart-Vectors via pixabay.com

geralt via pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk