A férfias spiritualitás

A világnézet, spiritualitás az ember számára nem annyira egy elvont elmélet vagy egy mellékes hobbi, hanem egy olyan dolog, ami észrevétlenül, tudatalatt is befolyásolja az életünk szinte minden területét. Manapság a spiritualitás terén is visszaszorult a férfiasság, ami – mint az élet bármely területén, amikor felborul a nemek közötti egyensúly – több alapvető problémát is okoz és tömegeket kényszerít téves utakra.

Az egyik ilyen alapvető tévút az, hogy a lelket – nőiesebb gondolkodással – azonosítjuk az érzelmekkel. Hosszas elemzés helyett mondok egy példát, hogy miért nem jó ez.  Tegyük fel, hogy valamilyen érzelmi befolyásoltság alatt gyűlöletet érzünk mások iránt. Akinek a lelke egészséges, az ezt az állapotot olyan fokú belső diszharmóniaként éli meg, amitől minél hamarabb akar szabadulni (ha egyáltalán kialakul benne). Az egészséges lelkű ember hamarabb bocsát meg, gyorsabban orvosolja a problémákat, míg a beteg lelkű ember képes hosszú ideig akár értelmetlen okok miatt is gyűlöletet táplálni mások iránt, mivel a beteg lelke ezt az állapotot, ezt az érzelmet nem érzi önmagától annyira idegennek. Akiben hosszú ideig fennmaradnak a negatív érzelmek, akit érzelmileg könnyen lehet befolyásolni, ide-oda rángatni, azzal nem lehet együttműködni, abban nem lehet bízni, abból sosem lesz valódi Férfi.

Az egészséges lelkű Férfinek is vannak érzelmei, de a romboló, káros érzések nem maradnak meg benne sokáig, nem ejtik a negatív érzelmek rabságba az akaratát, hanem meg tudja őrizni teljes cselekvési szabadságát, érzelmei felé emelkedve uralja azokat, és a pozitív érzelmekből erőt merít, míg a gátló érzelmeken felülemelkedik. Nem elfojtja, hanem inkább kimossa magából akár egyetlen hullámmal. Nem akarata ellen sikerrel lázadó szolgái vannak, hanem olyan erős és hatékony szolgái (érzelmei), akik segítik abban, hogy véghezvigye jó elhatározásait. Az ilyen férfiben meg lehet bízni szilárdan, az ilyen férfi képes valóban szabadon mások hasznára lenni, mert nem saját belső küzdelmei kötik le az energiáit, mivel belül rendben van, ezért jóval hatékonyabb kifelé. Nem azért segít másoknak, mert az egy jó érzés neki belül (még ha tényleg jó érzés is), hanem akkor is képes segíteni másokon, ha semmi kedve nincs hozzá és ezzel áldozatot kell hoznia. Ez a rend viszont csak akkor jön létre, ha a lelket az érzelmeknél magasabb rendű dolognak tartjuk.

Az, hogy a csapongó érzelmek vagy „rózsaszín ködben úszás” túlzott szerepet kapnak a férfiasabb értelem és józanság rovására, a spiritualitás egyéb területein is romboló hatású. Manapság az ember a legagyalágyultabb, önellentmondásos, életidegen, irreális spirituális tanításokkal találkozik lépten-nyomon, aminek számos követője van. Az emberek többsége egyszerűen azt hiszi, hogy ha valaki valami eléggé fantasztikusan hangzó marhaságot mond, akkor ő már milyen nagy lelki misztikus, és milyen nagy titkokat közölt. Azt hisszük, a természetellenes azonos a természetfelettivel, holott ezek nemhogy nem hasonló fogalmak, hanem éppenséggel a két legtávolabbi pólus!

Csodálkozunk, ha ilyen káosz uralkodik? Pontosan a spiritualitás szorul rá ma leginkább a férfias, értelmes, józan, logikus és tiszta gondolkodásra, ami el tudja választani a magas szintű tanítást az értelmetlen halandzsáktól. Azt, ami valóban felemeli az embert, attól, ami csak lehúzza egy bizonytalan mocsárba vagy egy valótlan fantáziavilágba. A valódi lelkiség ugyanis kitisztítja az ember lelki szemét, ami tulajdonképpen – a szívvel harmóniában lévő – értelem. A megvilágosodás (amely több vallásban is kulcsfogalom) pont azt jelenti, hogy a dolgokat, a világot, önmagamat meglátom a maga valóságában, és az ellentmondások, tévedések megszűnnek. Így jut el az ember egy másik, szintén inkább a férfiakra jellemző globális, szintézisen alapuló látásmódra, a valóságot tükröző harmonikus világképre, amelyből fakadóan helyesen fog tudni cselekedni az élet minden területén. 

Az igazságon alapuló globális, ellentmondásmentes világkép nélkül sosem fogunk tudni a legalacsonyabb szintről feljebb jutni a lelki életben. Az egyes vallásokban, szellemi, spirituális irányzatokban azért is van ma ekkora svédasztal, homály és káosz az egyes emberek tudatában is, mert visszaszorult az a férfias képesség, hogy a világot a maga egységes madártávlatú összefüggéseiben, nagyléptékű stratégiai folyamataiban is képesek legyünk szemlélni. Igaz, hogy a lelki dolgok sokszor túlmutatnak a racionális kereteken, de a matematika is nagyon helyesen írja le, hogy a valós számok teljes halmazának egyaránt tagjai racionális és irracionális számok is, és az irracionális számok – másfajta módon, de – szintén értelmesen leírhatók. Jelen írásnak nem célja a sokféle világnézetben egységes rendet tenni, mert az túl hosszú lenne, inkább abban bízunk, hogy útravalót tudunk adni az út megkezdéséhez, ahol járva majd fokozatosan tisztul a kép. Ehhez viszont első lépésben nem árt, ha legalább a legdurvább, legférfiatlanabb tévutaktól, világképektől elköszönünk.

Nem mindegy ugyanis, hogy az ember, a férfi hogyan viszonyul alapvető, lényegi szinten a világhoz. Az ember ugyanis sajátos lényege szerint nem pusztán természet-elfogadó, hanem természet-átalakító, a természet feletti uralomra törekvő lény. Az uralkodás egyes elhibázott formái miatt erre a fogalomra ráragadt néhány negatív tartalom, de a valódi uralkodó nemcsak kézben tartja a dolgokat, hanem egyúttal gondoskodik, védelmezi és fejleszti a rábízott személyeket vagy tárgyakat. Hatalmát sokkal inkább egy alázatos szolgálatnak tekinti. Ha meglátjuk az embernek ezt a lényegi természetéhez tartozó tulajdonságát, akkor nem fogunk sem pusztán ölbe tett kézzel filozofálni, sem tévesen behódolni olyan természeti, anyagi dolgok előtt, amiket nekünk kellene uralmunk alá hajtani! 

A megvilágosult Férfi nem imádja az anyagot (beleértve saját testét is), de nem is menekül tőle, hanem uralma alá hajtja, megmunkálja, átalakítja, nemes célokra használja, sőt megszenteli azt. Tudja, hogy a világ olyan lesz, amilyenné ő fogja tenni, így folyamatosan munkálkodik, tevékenykedik, műveli a rábízott földet. Nem gondolja tehát azt, hogy a világ tárgyai, amiket ő eszközökül kapott, nagyobb erővel rendelkeznek, mint ő maga, következésképpen: nem babonás. Kifejezetten szánalmas, és mind hétköznapi, mind kozmikus értelemben férfiatlan és emberhez méltatlan, amikor egyesek azt hiszik, egyszerű tárgyaknak nagy hatalma van az ember felett, sőt ezek az anyagi dolgok, vagy teljesen értelmetlen kényszercselekvések irányítják az egész világot titokzatos módon. Itt van helye a férfias erőnek, értelemnek, logikának!

Mert a megvilágosodott ember önmagához hasonló értelmes irányítást fedez fel mind saját élete, mind az egész világ sorsa tekintetében. Őt nem pusztán sodorja a „sors szeszélye”, hanem megkeresi az események mögötti értelmet, logikát, kozmikus stratégiát, még ha ezt neki el is kell férfiasan szenvednie. Ha ezt kutatja, meg is fogja találni, és ha megtalálta, akkor nem lesz megkeseredett, lázongó, bizonytalan, fenyegetett, hanem ő maga is képes lesz egyfajta társ-irányítóként a világ jobb sorsa érdekében munkálkodni. A világot, életünk eseményeit csak addig látjuk értelmetlennek, csak addig hisszük azt, hogy azt értelmetlen erők irányítják, amíg nem tudunk elszakadni saját értelmünk homályos szemüvegétől. Mihelyst kitisztul a mi értelmünk, képesek leszünk meglátni a világot irányító, világ feletti Értelmet.

Ahhoz pedig, hogy a kezdeti lépések után ne kerüljünk ismét tévútra, fontos megemlítenünk még egy jelenséget, amire ismét egy férfias tulajdonság vet fényt a lelki élet terén, nevezetesen: az ellenfél felismerésének és legyőzésének ösztöne és képessége. Sokan azt hiszik naivan, hogy a lelki utakon minden lépés csupa rózsaszín felhőcske, és semmi veszély nem leselkedik ránk. Pedig amíg az ember földi körülmények között van, ott könnyebb uralkodnia, a lelki szférában viszont olyan ellenfelek is leselkednek az emberre, akik – az állatoktól eltérően – magas fokú intelligenciával és nagyobb meggyőző erővel rendelkeznek. Ennek okairól most mellőzzük  a hosszas kozmológiai levezetéseket, fedezze fel ezt is mindenki az út során, jelenleg maradjunk annyinál, hogy az ember testi-lelki kettős természete és uralkodói lényege nem pusztán a látható, hanem a láthatatlan világban is uralkodásra hívja. Az itteni ellenfelek, „lázadó szolgák” pedig például a következő egyszerű példán érhetők tetten.

Ha kellően éberen képesek vagyunk önmagunk gondolatait megfigyelni, észrevehetjük, hogy nem minden gondolatunk származik önmagunkból vagy azokból a tárgyakból, amikre a figyelmünk irányul. Hétköznapi jelenség, hogy hűséges, jó férjként (vagy ha legalább jó tartós párkapcsolatban élünk) is meglátunk egy jó nőt. A nő nem akar minket elcsábítani, nem is tehet róla, hogy szép, de nincs is ezzel semmi baj, hiszen a szépség önmagában egy pozitív tulajdonság. Nekünk pedig, mivel hűséges, jó férjek vagyunk, nincs is rossz szándékunk a nővel kapcsolatban.

Ennek ellenére, valami különös oknál fogva, mégis megjelenik bennünk egy gondolat, hogy meg akarjuk szerezni birtokunkba a másik nőt, és ha beengedjük ezt a gondolatot, akkor a vágy egyre hevesebb lesz, egyre jobban rabságba ejtve akaratunkat, csökken a szabadságunk, homályosul az értelmünk, józanságunk, elvész az önuralmunk, és ha még tettek is követik ezt, akkor tönkremegy az addig életünk középpontját képező párkapcsolatunk, családunk, stb. Miért akarna az ember önmagának ilyen rosszat?

Kezdetben mind bennünk, mind a nőben csak pozitív tulajdonságok voltak, az adott helyzetből nem fakad következetes oksági logikával sem az, hogy ilyen gondolatunk támad, sem az, hogy ebbe beleegyezve ennyire tönkretegyünk egy megállíthatatlan lavinával mindent. Sem a jó férj, sem a szép nő önmagában nem kell, hogy ilyen katasztrófa-láncot indítson el, hiszen a jóból nem következik rossz. A gondolat kívülről jött kísértésként, mi pedig az akaratunk beleegyezését adtuk egy értelmetlen ön- és közveszélyes tettbe, amit aztán mi magunk hajtottunk végre, mert nem hajtottuk a mi uralmunk alá a spirituális ellenfelet, hanem hagytuk, hogy az győzzön le minket.

A hamis spiritualitásban lehet, hogy nincsenek ilyen gondjaink, mert amúgy is rossz irányba megyünk, de a valódi spiritualitásnak gyakorlatilag biztos velejárója, hogy támadnak szellemi ellenfelek, akik különféle téves gondolatokkal és hazug érveléssel el akarnak tántorítani a helyes útról, mert annak az a vége, hogy mi magasabb szintre kerülünk, mint a kísértő ellenfelek! A valódi Férfi nemcsak a fizikai ellenfelekkel, vadállatokkal képes megküzdeni, hogy védelmezze a családját és a földjét, hanem a lelki ellenfeleit is felismeri (értelme, lelke tisztaságát használva azok ravaszsága ellen) és legyőzi azokat, valódi férfias küzdelemben!

Láthatjuk tehát, hogy a mai spiritualitás nőiesebb volta lehet, hogy adhat egyfajta meghitt melegséget, a „szív erkölcsét” – ami egyébként szintén igen hasznos –, de ez a melegség nem valószínű, hogy sokáig meg fog tudni maradni, ha lelki téren is igazi Férfiak nem védelmezik azt. Egy valódi Férfi lelki síkon is képes férfiként viselkedni. Képes elsősorban önmagában rendet tenni, hogy önmaga lelke, lelki szeme rendben legyen, és önmaga belső küzdelmei helyett mások felé tudjon fordulni olyan valódi szeretettel, amelyben szilárdan lehet bízni, mert nem ingatják meg és kötik gúzsba sem külső ellenfelek (kísértések), sem belsők (csapongó indulatok). Az igazi Férfi képes a lelki szférában is tiszta értelemmel elválasztani a hazugságot az igazságtól, és széles látókörrel a valóságnak megfelelően látni a kozmoszt és önmaga helyét abban, és egy világos, harmonikus világkép szerint élni az életét. Olyan életet, ahol nem sodródik, nem menekül, nem hódol be önmagánál alacsonyabb létezők előtt, hanem felelősen irányítja, védelmezi, gondozza és műveli a rábízott világot.

U. Gergely

Fotók: francesco ✔ / Source / CC BY-NC-ND   •   Beshef / Source / CC BY
Jeff Pioquinto, SJ / Source / CC BY   •   h.koppdelaney / Source / CC BY-ND

Küldés
Hozzászólások (6)
  • ...

    d_helgi

    2015. április 23 19:16
    Nagyon érdekes, és valóban inspiráló írás. Azt szeretném hozzátenni mint a spiritualitást professzióként űző ember, hogy a spiritualitás nem miattunk nőiesedik el. Nem a tanítók, tanítások torzítják olyan formába, hogy női tanításokat adjunk át. Egyszerűen az érdeklődési arány a férfiak körében csekélyebb. Különböző területeken nyilván más és más az arány. Annál a módszernél, amivel én foglalkozom, kb. 90% a női érdeklődés, és mindössze 10% körüli a férfi. Bár ez most javuló tendenciát mutat. Illetve azzal nem értek egyet, hogy a férfi jobban képes az egység tudatra. Miért is lenne egyik vagy másik nem eleve elrendelten jobb a másiknál? Másmilyenek, az tény, és az egység megélésük is más - valójában minden egyes emberi lény egység megélése különbözik - de hogy egyik vagy másik képesebb lenne rá, azt nagyon kétlem. A megvilágosodás az én olvasatomban többek közt azt jelenti, hogy rádöbbenünk, hogy a gondolatok (az összes) nem a mi gondolataink. A végtelen, ősi elméből származnak, és csak áramlanak rajtunk keresztül. A felébredés folyamata az, amikor az ember elszakad ettől a folyamtól, többé már nem azonosítja magát velük. Tehát jön a gondolat, hogy kívánatos az a bizonyos nő, de nem ringatja bele magát a gondolatba, nem ad neki plusz energiát, és főképpen nem érzi magát kényszerítve, hogy a gondolatnak megfelelően cselekedjen. Mert bár a gondolatainkért és érzelmeinkért nem vagyunk felelősek, a cselekedeteinkért maximális mértékben felelősséggel tartozunk, és ilyen értelemben cselekedetnek számít a kimondás is. Az uralkodás pedig az önuralmat jelenti. Bár nem vagyok benne biztos, lehet, hogy a cikkíró is erre gondolt, amikor a lelki ellenfeleken való uralkodást említi. Az "önmagánál alacsonyabb létezők"-et nem igazán tudom értelmezni, de lehet hogy azért, mert az én spiritualitásomban az egység osztatlan egységet jelent, nem alacsonyabb és magasabb rendű, jobb és rosszabb dolgok egységét. Mivel ez utóbbi kategorizálás éppen hogy a "két-ség" állapota. Nem egyformák vagyunk, hanem egyformán értékesek, szerintem ez a gondolat a kulcs a megbékéléshez.
  • ...

    UGergő

    2015. április 23 21:38
    Kedves Helgi! Köszönöm a szakértői reakciót. Én úgy látom, hogy azért is kevés a férfi érdeklődő a spiritualitás iránt, mert a ma népszerű spirituális utak valóban jobban tetszenek a nőknek, mivel nőiesebbek. De nem annyira az "egységtudatot" hegyeztem ki férfiasabb vonásnak, mint inkább azt, hogy a férfiak szeretik a globális összefüggéseket kutatva nagyobb távlatból, értelmes "térbeli" rendszereket alkotva megközelíteni a spirituális témákat is. Egy férfinak általában fontosabb egy értelmes globális rendszer összeállása, míg a nőnek elég az is, ha intuícióira visszaigazolást nyer. De az Ön által leírt megvilágosodás egységtudatával vigyázni kell. Egyrészt az igaz, hogy az ember leginkább az a lény, aki gyakorlatilag rokonságban áll az egész kozmosszal, a legelemibb ásványi léttől a legmagasabb isteni létig mindenből van benne. Pont ezért nyílnak meg pont az ember előtt a legtágabb előre- vagy visszafejlődési perspektívák is. De ennek a kozmikus egységtudatnak a megélése nem azt jelenti, hogy az ember emellett nem szuverén lény, saját akarattal, saját gondolatokkal és tettekkel, amikért felelős. Talán úgy lehet megfogalmazni, hogy emberként rokonságban állok mindennel, de nem vagyok azonos mindennel, mert a mindennel való rokonságom tesz engem egyedi létezővé a többi létezőhöz képest, akik nem ilyen "kozmikus sűrítmények". :) És ha felelősek vagyunk a tetteinkért, akkor a gondolatainkért miért nem, amikor a tetteink a gondolatainkból következnek? A "szakirodalomban" a legjobb leírás az, ami az ilyen gondolatokat "logiszmoi"-nak nevezi. Ezek a "szellemi ingerek" valóban úgy áramlanak az ember felé, mint az anyagi világból jövő ingerek. De a (külső forrásból származó) logiszmosz a tettünket akarja befolyásolni úgy, hogy az akaratunk beleegyezését akarja megszerezni. Ha megfigyeljük magunkat, először támad egy gondolat, ami lelki békénk és éberségünk függvényében tud minket megzavarni. A gondolatért nem vagyunk felelősek, de azért már igen, ha egy rossz gondolattal elkezdünk játszadozni. Akkor az a kísértés egyre jobban fog bombázni, egyre jobban magához köti a figyelmünket, korlátozza a szabadságunkat. Hatalmunkban áll ellentmondani a logiszmosznak, de ha beleegyezünk és tetteket hajtunk végre azért már felelősek vagyunk. A tett többszöri ismétlése pedig szenvedélyhez, függőséghez vezet. Minél jobban egyesülünk a rossz gondolattal, az annál rombolóbb lesz, de mi is felelősek vagyunk a beengedésért. De a gondolatok származhatnak külső ellenfelektől, belőlünk, a testünkből, a világból, stb. Mi annyira vagyunk felelősek, amennyire azonosulunk velünk. Ebből is látszik, hogy az ember szuverén lény. És a belőlünk származó gondolat uralása valóban az önuralom, ami összefügg a külső ellenfelek által sugallt gondolatok elűzésének képességével is, ami viszont már a mások feletti (pozitív) uralom. Az embernek nem szabad hagynia, hogy mások rángassák rossz irányba. Ugyanakkor pozitív gondolatok is vannak, amik pont az erőnket és a szabadságunkat növelik. Pontosan ezért kell meglátni azt, hogy a világban nem csupán a jó létezik. A rossz nem úgy létezik, mint a jó, mivel az inkább a jó hiánya, egyfajta defekt, ami csak parazitaként tud tovább létezni. De attól még reálisan létezik a hanyatlás, az ártó erő is. Nagyon naívnak kell lenni ahhoz, hogy ezt ne lássuk. Pontosan ezt is jelenti a férfias értelem kritikája és a küzdő szellem. Hogy látjuk, attól még, hogy a rossz a jó hiánya, attól még reálisan létezik és küzdeni kell ellene, mert a jó hiánya igen romboló tud lenni. Sötétség is van, nemcsak fény, mert az igazán Jó pont azért rendelkezik valódi erővel, mert hagy maga mellett alternatívát, választási lehetőséget. De nem kétséges, hogy melyik az erősebb akkor, amikor bemegyünk egy sötét szobába, ahol csak addig uralkodik a sötétség, amíg nem kapcsoljuk fel a lámpát. A fény egyszerűen önmaga természeténél fogva kapásból legyőzi a sötétséget!
  • ...

    UGergő

    2015. április 24 06:16
    Még egy adalék. A rossz természetét kiválóan demonstrálja a vírus. A vírus alapesetben nem mutat életfunkciókat, egyszerűen egy hibás génláncból és az azt körülvevő fehérjeburokból áll. A fehérjeburok az, ami megtéveszti az élő szervezetek immunrendszerét, és nem tartja azt káros betolakodónak. Ha így sikerül kijátszania az élő szervezet "éberségét" és védekezését, akkor bejut a sejtmagba, amit átprogramoz saját defektes genetikai kódjával, amely aztán eszeveszettül elkezdi szaporítani a vírust. Nem igazán van ellenszere, egyszerűen az immunrendszert kell megtanítani arra, hogy felismerje és kiirtsa a vírust. Ez a védőoltások mechanizmusa is. Mi ebből a tanulság? 1) Felszínesen minden tűnhet normálisnak, de a mélyben halálos mérgek lapulhatnak. 2) A rossz önmagában nem tud fennmaradni, viszont a jót el tudja rontani, ha az befogadja azt magába. 3) Egy kis rossz is rá tudja venni a befogadó szervezetet, hogy ő maga szaporítsa a rosszat és fertőzzön meg vele másokat. 4) Ha egy rosszul értelmezett "egységtudatból" vagy felszínes látásmódból fakadóan mindent ugyanolyan normálisnak, értékesnek tartunk és befogadunk kritikátlanul, akkor akadálytalanul terjed a rossz. Ellenben ha a defekteket felismerjük, akkor azok már nem olyan erősek, hogy tovább tudnának terjedni. A rossz ereje nem önmagában van, képtelen önmaga szaporodni, élni, egyszerűen csak rendelkezik egy hazug, ravasz átverőképességgel, amivel saját defektjére programozza át az egészséges életet. Na, ehhez kell az éberség, a megtisztult értelem, a megkülönböztetés képessége. Ha a defektet előbb leválasztjuk a jótól, akkor tudnak a dolgok magasabb szinten és biztonsággal egyesülni.
  • ...

    UGergő

    2015. április 25 15:49
    Nem bírtam ki, hogy ne szóljak harmadszor is. :) De csak azért teszem meg, hogy a cikkben írtakat egy kicsit demonstráljam a gyakorlatban, és elnézést, hogy ehhez az Ön által írtakat használom "munkaanyagnak", de ez itt most kapóra jött. Ön írta, hogy a megvilágosodás a végtelen ősi elme gondolatáramlataitól (mint pl. a másik nő megkívánásától) való elszakadás. De nem teljesen világos, hogy mi ez a végtelen ősi elme. Mert ha minden gondolat tőle van, akkor nagyobb, mint az ember, de ha olyanokat is sugall, ami az ember romlására van, akkor rosszabb, mint az ember, sőt: az ember ellensége. Ha valami nagyobb, mint az ember (aki amúgyis egy kozmikus sűrítmény), de az rosszabb, mint az ember, akkor az egy paradoxon, hacsak nem olyan a világunk, hogy ott a rossz, a rombolás a magasabb minőség, viszont ebben az esetben mindennek a rossz, a rombolás felé kellene törekednie és a jó lenne defekt. Ráadásul ha az ősi elme egyfajta világkormányzó (hiszen minden alapból befolyásoló gondolat az övé), akkor a világunk ura emberellenes, hiszen olyan gondolatokat is sugall, ami az ember kárára van (mint leírtam, pl. hová vezet a házasságtörés). Akkor ebben a világban az embernek nincs helye, ha az úr őt megveti, tehát a kozmikus harmóniába az ember önmaga elpusztításával illeszkedne bele. Szép kilátások. Ha viszont az ember képes mégis teljesen függetleníteni magát az őselmétől, akkor az őselme hatalma nem végtelen. Ha az ember képes legyőzni őt, akkor viszont felmerül a kérdés, hogy ki ő és miért nem eleve az ember a nagyobb nála és uralja a világot eleve. Miért kell még külön elszakadnia tőle, ha eleve ő az erősebb és jobb...? De talán ennyi is elég, hogy lássuk, ha elkezdjük az adott tanításokat madártávlatban, logikával, értelemmel továbbgondolni és abból egy kozmikus rendszert alkotni, akkor a téves tanítások egyre több önellentmondást generálnak és egyre távolabb kerülnek a valós tapasztalattól. Nem mindegy tehát, hogyan, milyen rendszerben értékeljük a tapasztalatokat. Mert alapvetően szerintem minden vallás tanítása valós tapasztalatokon alapszik, csak éppen nem mindegy, milyen rendszert alkotunk (részlegest, ellentmondásost, szűklátókörűt, életidegent, vagy éppen minden tekintetben klappolót) belőlük. De ha megfigyelte: abban egyetértünk, hogy a kísértő gondolatoktól az ember képes függetleníteni magát, ez egy univerzális valós tapasztalat. Az eltérés gyakorlatilag azon a ponton van, amiről írtam a minap, hogy meg kell tudnunk különböztetni a forrásokat, mert több - jó és rossz - forrásból is származhatnak a gondolatokként érzékelt lelki ingerek. Ekkor már megnyugtatóbb lesz, hogy a rosszak rossz forrásból, de nem az emberél nagyobb forrásból származnak, míg a jó gondolatoknak jó forrása van, és az ember is képes gondolatokat produkálni. Ha pedig végiggondoljuk a vírusról írtakat, akkor azt is beláthatjuk, hogy akár az is lehet az ellenség trükkje, hogy beadja nekünk: a megkülönböztető képesség egy alacsonyabb lelki fokozat, míg az a magasabb szint, hogy elveszítjük a kritikai érzéket és minden egyforma lesz. Hiszen a vírus fehérjeburka is ezt akarja elhitetni: ő is ugyanolyan, mint más anyag, holott ő egy defektes gyilkos. És pont ennek felismerése a magasabb szint! Az emberben tehát van egy olyan élmény, amelyben ő felfedezi, hogy természete révén rokon minden létezővel (akár anyagi, akár szellemi az), de ez nem azonos azzal az "egységtudattal", miszerint a kozmoszban minden egyforma. Mert az eredetileg jó dolgok el tudnak romlani, mivel rendelkeznek egyfajta szuverenitással, a kozmosz közepétől el tudnak távolodni, és aztán egyesek még képesek eljátszani megtévesztően azt is, hogy valójában nem defektesek, hogy ezzel még nagyobb rombolást vigyenek végbe. A magasabb szintű elv tehát a "szétválasztva egyesíteni", miszerint a defektet, a hamisítványt leválasztjuk, hogy még erősebb kötelék jöjjön létre a jó dolgok között. Tehát gyakorlatilag: minden szintről lehet még feljebb jutni. :)
  • ...

    Ildy0310

    2015. augusztus 01 09:26
    Rendkívül izgalmas gondolatsorok, köszönöm. A gondolatsorok tökéletesen felismertetik azt a lényegi dolgot, hogy a belső harmónia tartalmi kérdés. és ha az ember nem nemesíti és fejleszti magát, energiája egy nehézkes, hamis és hiányos szinten marad ...
  • ...

    dnna

    2018. január 07 22:08
    Szívesen ismerkednék valóban spirituális beállítottságú, tudatos, vagy hasonló érdeklődéskörű férfiakkal No, nem kell, hogy kártyát vessen és minden nap szeánszokat tartson, csak legalább ne zárkózzon el előle és lehessen úgy beszélgetni vele, hogy valóban érdekli és nem csak csajos dolognak tartja... én sem vagyok az az állandóan meditáló, lebegő, csak 2 darab répát rágcsáló hölgyemény.. állítólag jó a humorom is, szeretek vidáman élni és alapjáraton az életen boldogan, végiglépkedni, habár spirituális jellegű tanácsadással is foglalkozok, illetve lélekelemzéssel, mégsem függök tőle és egy jó, logikus és nagyjából realista felfogással rendelkezem. Egy ideje úgy döntöttem, hogy szeretnék egy valódi társat... nem párkapcsolatot szimplán, nem "járást" meg miegymást. Szeretném, ha végre találkoznánk a társammal. Ezért is kutatok a témában, vajon merre bujkálnak a férfiak, akik nem zárkóznak el ezek elől, sőt valóban érdekli is őket és nem csak azért... ;) hajlandó vagyok tenni érte. Sőt, hajlandó vagyok a komfortzónámon kívülre menni, csak legalább találkozzak élőben ilyen emberekkel :) Nem azt mondom, hogy azonnal gyűrű, templom, meg családi ház, kutyával, ... :D de valahonnan elindulnék. Mit gondoltok, hol lehet ismerkedni? Élőben? Nem neten, nem online, hanem fizikai szinten? :) köszi, ha tud valaki tanácsot adni ebben :)
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk