A párválasztásaink tudat alatt megbúvó motivációi – Apahiányos társadalom 11.

Cikksorozatunkban az apa nélkül felnőtt fiatal férfiak és nők nehézségeire, megpróbáltatásaira fordítjuk a figyelmünket, melyben Nagy Zsolt közgazdász, mentálhigiénés szakember van segítségünkre mélyen megélt, személyes tapasztalatainak megosztásán keresztül. Tizenegyedik rész, egy kicsit másképpen.

Minden ember boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatra vágyik. Melyben a kémia mellett jelen van a belső harmónia és a béke. Melyben szeretet, összhang és megértés honol, férfi és nő egymást erősíti és segíti. Több tényező együttes hatása révén tud egy párkapcsolat kialakulni, fejlődni és elmélyülni. Ehhez mindenképpen szükséges a felek közötti őszinte és nyílt kommunikáció, a másik fél feltétel nélküli teljes elfogadása és megértése, a bizalom kialakulása, továbbá közös értékrend és türelem.

De pontosan mitől is függ az, hogy milyen társat választunk magunknak? Hiszen sokszor csak annyit veszünk észre, hogy rendre hasonló tulajdonsággal rendelkező társsal találhatjuk szembe magunkat és hasonló dinamikájú párkapcsolatokba lépünk be. De mi lehet mindennek a hátterében? Vajon mi befolyásol bennünket a párválasztásaink során? 

Szakirodalmi kutatások is alátámasztják annak tényét, miszerint ennek hátterében tudatalattink mélyén rejlő, összetett pszichológiai motivációk húzódhatnak, melyekről sokszor valójában sejtésünk sincs. 

De melyek is lehetnek ezek a rejtett „motivációk”?

Előfordulhat az az eset, amikor a szülői mintáink mentén vagy pont ennek hátat fordítva választunk magunknak társat. Ha „jó” volt előttünk a minta, és olyan családban nőttünk fel, amelyben apa és anya szeretetteljes és együttes jelenléte megteremtette mindazt, amire gyermekként szükségünk lehet az egészséges lelki fejlődésünk érdekében, akkor pont olyan, vagy hasonló tulajdonságokkal rendelkező társra vágyhatunk, mint amilyen tulajdonságokkal az ellentétes nemű szülőnk rendelkezett. Abban az esetben azonban, hogyha ez a kora gyermekkori minta kevésbé volt idilli és pozitív mintázatokkal teli, gyakori,  hogy az ellentétes nemű szülő tulajdonságaival éppen ellentétes jellemű társat keresünk, ezzel is védve magunkat a korábbi negatív élmények újraélésének és ismétlődésének lehetőségétől.

Előfordulhat az is, hogy a párválasztásunk során „mindkét fél megtalálja a másikban önmaga lehasított részét”. Ez azt jelenti, hogy a partnerünkben megtaláljuk mindazokat a tulajdonságokat, amelyek belőlünk hiányoznak, és ami számunkra szimpatikus, vagy éppen azokat a tulajdonságokat, amiket teljes mértékben elutasítunk. Utóbbi esetben meg is tagadhatjuk a másikban saját magunk elutasított oldalát.

Párválasztás mögött meghúzódó további tudatalatti motiváció lehet még az is, amikor saját önértékelési nehézségeinkből, kishitűségünkből fakadóan olyan társat keresünk és találunk is magunk mellé, aki nálunk is „bizonytalanabb”. Egy ilyen helyzetben mi azáltal fogjuk tudni kompenzálni saját kishitűségünket és vélt értéktelenségünket, hogy a gyengébb társunk fölé kerekedünk. Az ilyen helyzetek és kapcsolatok azonban nagyon nem egyenrangúságon alapulnak, sokkal inkább alá-fölérendeltségi viszonyokon és kiszolgáltatottságon. Minden olyan kapcsolatban, amelyben bármilyen értelemben felmerül a pár valamelyik tagjában az „áldozat vagyok ebben a kapcsolatban” érzése, vagy az a kérdés, hogy „ezt velem hogyan teheti meg?”, ilyen esetben minél hamarabb el kell gondolkozni, az egyenrangúság vajon milyen mértékben van jelen ebben a kapcsolatban.

A mélyben meghúzódhatnak még olyan párválasztási motivációk is, miszerint a gyermekkorban túlzottan kielégített vagy éppen elnyomott igényeink újraélésére, vagy az elnyomott frusztrációink megéléséhez keresünk társat magunk mellé. Aki esetleg újra lesni fogja minden kívánságunkat és „csak arra vár, hogy ezt ki is szolgálja”, vagy pont, hogy nem fogja eltűrni azt, hogy mindent megmondjanak neki, mert gyermekkorában kemény kordában tartották.

Számtalan irány és számtalan motiváció létezik, ami jelentős mértékben hatással van ránk és a párkapcsolatainkra. Most, hogy így egy kicsit betekintést nyerhettünk ezek végtelen világába, nézzünk egy kicsi őszintén önmagunkba és tegyünk fel magunknak pár egyszerű kérdést:

  • Mi is az, ami a párkapcsolati ismerkedéseink során vezet és motivál minket?
  • Vajon mi hogyan, mi alapján választunk társat magunk mellé, és mennyire vagyunk urai a saját párkeresési döntéseinknek?
  • Mennyire van összhangban mindaz, amire legbelül egy párkapcsolatban vágyunk azzal, amilyen a mostani kapcsolatunk?

Kérdések, melyek újabb kérdéseket eredményeznek, és amelyekre a választ igazán csak mi magunk tudhatjuk. Fontos, hogy merjünk őszinték lenni saját magunkkal szemben és higgyünk az esetleges változás és változtatás, valamint egy jó és boldog párkapcsolat lehetőségében, ami: „…éppen olyan műalkotás, mint egy vers, egy tánckettős vagy egy hegedű-zongora szonáta. Sajátos belső rend és valami intelligens lelki kultúra működteti.” Az idézet Müller Pétertől származik.

Tartsatok velem jövő héten is, amikor a történet tovább folytatódik.

Nagy Zsolt

A cikksorozat részei:

Ha hiányzik a férfiminta… Egy személyes vallomás – Apahiányos társadalom (bevezető)

Nem tudok kiállni magamért – Apahiányos társadalom 1.

Nem kellek senkinek… – Apahiányos társadalom 2.

Párkapcsolati buktatók. Miért lettem „nyomulós pasas”? – Apahiányos társadalom 3.

Párkapcsolati kudarcok. Hol van a biztonság? – Apahiányos társadalom 4.

Miért félek az apámmal való találkozástól? – Apahiányos társadalom 5.

A levél, amire 28 évet vártam – Apahiányos társadalom 6.

Megküzdés az újtól és ismeretlentől való félelemmel. Az első telefonbeszélgetés és találkozás az apámmal – Apahiányos társadalom 7.

Empátia és kitartás, mint a változás legfontosabb kulcsa – Apahiányos társadalom 8.

Miben rejlik a hosszú párkapcsolatok titka? – Apahiányos társadalom 9.

Párkapcsolatok útvesztőjében: a személyes és online ismerkedés világa – Apahiányos társadalom 10.

A párválasztásaink tudat alatt megbúvó motivációi – Apahiányos társadalom 11.

Párkapcsolati buktatók az apahiány tükrében – Apahiányos társadalom 12.

Ha üres az apa helye a családi asztalnál… – Apahiányos társadalom 13.

A félelem festette árnyékok életünk lapjain – Apahiányos társadalom 14.

Felnőtt szerepbe kényszerült gyerekek – Apahiányos társadalom 15.

Belső utakon: kitörés az áldozatszerepből – Apahiányos társadalom 16.

Csontvázak a szekrényben. Tanuljunk meg beszélni róluk! – Apahiányos társadalom 17.

Ne nyalogasd a sebeid a sötétben, merj kilépni a fényre! – Apahiányos társadalom 18.

Búcsú a sorozattól – Viszlát, kedves Olvasó! – Apahiányos társadalom 19.

Nagy Zsolt közgazdászként végzett és dolgozik, mellette elhivatott segítő mentálhigiénés szakember és gyászcsoportvezető is. Önkéntes munkáiban rádiós műsorvezető, cikkeket ír, előadásokat tart és elterelő csoportot vezet. Facebook oldalán keresztül elérhetitek őt, ha meghallgatásra vágytok vagy szeretnétek ránézni életetek bármilyen kérdéses területére.
Mottója: „Észrevenni, megérteni, elfogadni és szeretettel kísérni.”

Felhasznált szakirodalmi gondolatok: Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet: Fejlődéslélektan

Fotók: The HK Photo Company on Unsplash

People photo created by bearfotos - www.freepik.com

People photo created by yanalya - www.freepik.com

The HK Photo Company on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk