A sebek nem múlnak el, de meg tudunk tanulni együtt élni azokkal – bemutatták Tisza Kata Kékre szeretni című könyvét

Akit gyermekként nem fogadtak el vagy bántottak, az megreked a személyiségfejlődésben, sérül a gyermekkorban természetes módon erőteljesen, majd később csökkenő módon létező nárcizmusa, amit felnőttként mindenáron be akar pótolni, vagy a környezete kizsigerelésével vagy annak kiszolgálásával. Ha például valakinek nem volt fizikailag vagy érzelmileg biztonságos a családi háttere, akkor kialakul benne egy védekezési mechanizmus; jellemzően az érzések lekapcsolása, és a későbbi párkapcsolati intimitás közelében kivonul, lefagy, közönyös vagy agresszív lesz.

Nemrég mutatták be az erdélyi származású Tisza Kata „színes sorozatának” utolsó, Kékre szeretni című feldolgozásregényét. A szerzővel Babarczy Eszter író, filozófus beszélgetett, előtte Frenk zenélt.

A szerző pszichológiai doktori kutatásait, coaching praxisát és saját élményeit ötvöző kötet egyszerre terápia és irodalom, amely egy bántalmazó viszonyból történő gyógyulási folyamaton kíséri végig az olvasót, és olyan örök érvényű lélektani kérdésekre keresi a választ, mint: meghaladható-e a sérült kötődésmintázat, amely összetéveszti a szeretetet a bántalmazással és oly sok fájdalmat okoz, hogy belekékülünk? Ha igen, hogyan?

Lassan köztudottá válik, hogy a párkapcsolati problémák hátterében nagyon gyakran a gyermekkori kötődés sérülése húzódik meg. Tisza Kata számos könyvet szentelt már annak, hogyan küzdhetünk meg felnőttként a gyermekkorban szerzett kötődési zavarainkkal. Szívszorító és egyszerre gyógyító „színes sorozata” –  a fekete Akik nem sírnak rendesen, a zöld A legjobb hely a városban te vagy és a sárga MOST – ahhoz adnak muníciót, hogy felismerjük a sérült mintázatokat, szembenézzünk traumáinkkal, és felépülhessünk belőlük.

Cikkajánló: A párválasztásaink tudat alatt megbúvó motivációi – Apahiányos társadalom 11.

„Kezdetek óta azt próbálom megfogalmazni, hogy a bántalmazás nem egy pofonnal kezdődik, és nemcsak a bőrön látszik” – fogalmazott Kata, hangsúlyozva: „ma már egyre többen elismerik, hogy a bántalmazásnak nemcsak fizikai, hanem érzelmi fajtája is létezik; illetve azt, hogy maga a bántalmazás már »csak« egy tünet, amelyhez a vezető út sokkal hosszabb és mélyebb, mint az első látásra kiderülhetne. A tünet pedig nem múlik el, amíg az eredendő sebet nem gyógyítják be.”

Az elmúlt 15 év alatt felépült egy szakmai keretrendszer, amit a szakemberek, így ő maga is használni tud a munkája során, és amit beledolgozott a könyveibe is. A „színes sorozat” tíz év kihagyás után íródott. A fekete könyv a belső vívódás lenyomata, egy döntéshozatali folyamaté, „amelynek van egy íve és egy gyásza”; a zöld kötetben pedig a meghozott döntést követő (el)válás lelki fázisait dolgozza fel. A kötet atipikus abból a szempontból is, hogy verseket tartalmaz. „Nem tartom magam lírai karakternek, de akkor kiszakadt belőlem vagy hatszáz vers” – vallotta be a szerző. A sárga könyv a döntés és (el)válás utáni rehabilitációs folyamat szakmai keretbe foglalása és egyben kitekintés a társadalmi kontextusra is. Az utolsó, a kék pedig egy úgynevezett feldolgozásregény, mely az előzőből kiemelt egy pillanatot és arra „rázoomolva” bemutatja a teljes terápiás folyamatot mindkét fél szemszögéből. „Amikor benne vagyunk a történetben, akkor szét vagyunk esve, ezért olyan töredezettek az előző könyveim; de amikor már összeállt egy történetté, akkor az már maga a gyógyulási folyamat; ez lenne a kék könyv.”  A könyvek a különböző műfajok határmezsgyéjén mozognak, saját élményeket, a szerző szakmai tudását és a mindennapi praxisának tapasztalatait ötvözik, így minden írás mögött van pszichológiai elmélet és tapasztalat is. A szakirodalom belterjes vagy közhelyes, én viszont hidat szeretnék képezni a kettő között, így segíteni a bántalmazási helyzet tudatosításában és annak meghaladásában – állítja a szerző.

Amikor a szerelemről kérdezték, Kata felolvasott egy gyönyörű részletet regénye legelejéről, majd kifejtette azt szakmai szempontból is. A szerelemben is a korábbi sérüléseinket próbáljuk gyógyítani, ezért zsigerből nagyon gyakran korábbi bántalmazónkkal azonos karaktert választunk – természetesen tudat alatt – , hiszen „ott akarjuk gyógyítani a traumát, ahol elszenvedtük”, mert ez nyújtja számunkra az illúziót, hogy mégiscsak szerethetők vagyunk és a világ biztonságos. Ez viszont egy ördögi kör, amelyben ismétlés van, gyógyulás nincs, hiszen a bántalmazó nem tud meggyógyítani; gyógyulás csak akkor lehetséges, ha tudatosan kilépünk ebből a keretből és onnan rálátunk a bennünk, velünk zajló folyamatra. Kata szerint a szerelemben két véglet van: az egyik a teljes kontrollvesztés, a másik a „projektszerű” tervezés, s mivel a zsigeri vonzásokat nem lehet tudati szinten kiiktatni, szerinte szét kell választani az érzelmek konstruktív és destruktív oldalát. „Ha a párkapcsolatban meg tudod őrizni az integritásodat – nagyfokú önismerettel és határtartással –, akkor a konstruktív oldalon tudsz maradni; amennyiben nem, akkor óhajtatatanul belépsz a bántalmazás terepére.”

Cikkajánló: Párkapcsolati buktatók. Miért lettem „nyomulós pasas”? – Apahiányos társadalom 3.

Az említett gyermekkori sebek kapcsán elmondta: alapvetően a bizalom sérül; a tudat, hogy biztonságban vagy, szeretnek és elfogadnak. (Ilyen feldolgozatlan gyermekkori traumáról szól a Kékre szeretni is.) Akit gyermekként nem fogadtak el vagy bántottak (akár aktívan, akár passzívan – és ez utóbbihoz tartozik az elhanyagolás is!), az megreked a személyiségfejlődésben, sérül a gyermekkorban természetes módon erőteljesen, majd később csökkenő módon létező nárcizmusa, amit felnőttként mindenáron (és továbbra is tudat alatt) be akar pótolni, vagy a környezete kizsigerelésével vagy annak kiszolgálásával. (A családi háttértől és a személyiségtől függően e két különböző karakter jöhet létre.) Ha például valakinek nem volt fizikailag vagy érzelmileg biztonságos a családi háttere, akkor kialakul benne egy védekezési mechanizmus; jellemzően az érzések lekapcsolása, és a későbbi párkapcsolati intimitás közelében kivonul, lefagy, közönyös vagy agresszív lesz. Ezek mind távolító manőverek, amelynek ezerféle formája van: szingli élet, munkamánia, párkapcsolaton belüli közönyösség vagy bántalmazás. Ezek a felszíni jelenségek, amelyeknek mélyén mindig a kötődés zavara van, és amely csak a tudatosítással változhat: ha valakinek bekapcsolódik az empátiája, képes felismerni a folyamatot és elfogadni, hogy kezelni kell; öngyógyítással vagy szakember segítségével.

A regény műfaji újdonsága mellett különlegessége az is, hogy mindkét fél szemszögét megmutatja; vagyis most először nemcsak a női, hanem a férfi nézőpontot is. „Nehéz és izgalmas feladat ez” – vallotta be a szerző, majd így folytatta: „bár a bántalmazásnak valóban nincs neme, de én nő vagyok, így a nézőpontom adott, viszont a praxisomban körülbelül fele-fele arányban vannak nők és férfiak, így volt alkalmam tapasztalatból is megismerni a másik szemszöget, férfiklienseim segítettek belehelyezkedni a férfi szerepébe”. Tapasztalata szerint általában az a bántalmazó, aki gazdasági hatalommal bír a másik felett; és ez a mai magyar társadalomban gyakrabban a férfi, de vannak nők is. Emellett az is a regény újdonsága, hogy nyilvánosságra kerül az agresszor szemszöge, az ő motivációi, hiszen „a bántalmazó általában rejtőzködik, ritkán hallunk róla/tőle, de én meg akartam mutatni, hogy neki is van egy belső logikája, amely szerint benne így áll össze a történet; valamint azt is, hogy az agresszor valaha maga is áldozat volt; mi több, minden áldozat is agresszor a maga életében”. Kérdés, kinél, hol van a felelősség? A szerző válasza: minden felnőtt számára el kell jönnie annak a pontnak, amikor felismeri, hogy bántalmazó, illetve bántalmazott és lépnie kell.

Cikkajánló: A biztonságot adó férfi
 További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Kata elárulta: azt is meg akarta mutatni, hogy a terápia sem tévedhetetlen; nem mindig és nem mindenkin tud segíteni. A terápiás folyamat sikeressége azon múlik, hogyan veszünk részt benne: ha komolyan vesszük és lemegyünk a mélyre, s bármilyen fájdalmas, addig gyúrjuk magunkban a történteket, amíg megértjük, akkor tudunk gyógyulni is; ha viszont nem engedjük bele magunkat a folyamatba és a terapeutát sem az életünkbe, akkor a terápia nem lesz célravezető. Van, aki képes erre egyedül, könyvekből, mert olyan nagy és stabil az önismerete, de még neki is figyelnie kell a „jóindulatú” rokonokra, barátokra, akik veszélyesek lehetnek a gyógyulási folyamatra nézve, mert nem feltétlenül ismerik fel, hogy az illető éppen hol tart (míg a segítő igen és mindig éppen ott segít). Ráadásul a folyamatban sok irányból van szükség a kialakuló identitás megerősítésére és mindig kell egy biztonságos pont, ami legtöbbször csak a segítő tud lenni. És végül: a szakember két síkon dolgozik, a szakítással (közelmúlt) és az eredendő sebbel (régmúlt), mindkettő kell a gyógyuláshoz, csak így előzhető meg az ismétlődés.

Arra a kérdésre, hogy előző könyveivel ellentétben ebben miért nincs humor, Kata így válaszolt: „Nem hiszek a rózsaszín heppiendekben, sosem írtam olyat, de valóban ez a legmélyebb és legsötétebb könyvem, viszont ezzel le is zárom ezt a sorozatot. Én is lementem a legmélyebb sebemhez, nekem is el kellett vérezni. De fontos a szereplőt kihozni a mélyből. Ha ugyanis van szándék, mindenki képes a fejlődésre, de aki nem akarja, annak nem kell segíteni; ezt minden segítőnek meg kell tanulni elengedni.”

A könyv legfontosabb üzenete: a sebek nem múlnak el, de meg tudunk tanulni együtt élni velük egy magasabb életminőségi szinten; a hegek pedig emlékeztetnek minket arra, hogy figyeljünk és vigyázzunk, hogy a bántalmazás ne ismétlődjön meg. „Ha megtalálod a belső nyugalmadat, akkor a korábban említett destruktív zsigeri vonzás átalakul józan zsigeri vonzássá. Létkérdés tehát megtanulni a nyugalmat egyedül.”

A Scolar Kiadó Kékre szeretni című könyvéről IDE kattintva lehet bővebb információkat találni.

Antal-Ferencz Ildikó

Vezető kép: People photo created by bearfotos - www.freepik.com

Fotók a könyvbemutatóról: Antal-Ferencz Ildikó

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk