A szülők nem azzal tesznek jót, ha nem nevelnek...

„A szálloda gyerekbarát, ami amúgy egy szuper dolog, de azt azért tisztázni kellene a szülőknek magukban, ez nem azt jelenti, hogy a gyerek ott azt csinál, amit akar. Nagyon nem. Valaki nem attól lesz jó szülő, ha nem szól rá a gyerekére, ha megengedő, ha nem szab kereteket a gyerekeknek. Sőt.” Fontos, nevelő, saját tapasztalaton alapuló gondolatokat osztott meg Balatoni József, „Jocó bácsi” történelemtanár, író, médiaszemélyiség, a 2017-es Gránit Oroszlán Példakép Díj Férfi pedagógus példakép kategóriájának díjazottja. Olvassátok szeretettel.

Azt már többször írtam, hogy szociológiai tanulmányt lehetne készíteni a hotelekben a svédasztalnál történt dolgokról, a mindent azonnal kiszedőtől kezdve a fedőt sosem lecsukó, de a hidegebb étel miatt panaszkodóig. De most a négy nap alatt a gyereknevelésről, vagyis sokszor annak teljes hiányáról is lehetne mesélni. A szálloda gyerekbarát, ami amúgy egy szuper dolog, de azt azért tisztázni kellene a szülőknek magukban, ez nem azt jelenti, hogy a gyerek ott azt csinál, amit akar. Nagyon nem. Valaki nem attól lesz jó szülő, ha nem szól rá a gyerekére, ha megengedő, ha nem szab kereteket a gyerekeknek. Sőt. Az a legrosszabb a gyereknek, ha nincsenek korlátok, ha nem mondanak neki nemet. Mert akkor nem tanulja meg, hol és hogyan kell viselkedni. Később pedig már nagyon nehéz ezt pótolni, az iskolában pedig megszenvedünk vele, amíg elfogadja, hogy itt már pedig vannak keretek. Szóval igazából ezzel a szülők a saját későbbi dolgukat, és a pedagógusokét is egyaránt megnehezítik...

Volt olyan gyerek, aki már nem pici, de az anyukája a kezében tartva hurcolta végig minden ételhez, hogy miből kér, miközben tapogatta a gyerek az ételeket, lába pedig sokszor rálógott a tálalóasztalra. A tapogatást amúgy sem viselem jól, hisz én sem teszem, de most meg különösebben. És az anyuka meg nem szólt neki, hogy nem szabad hozzáérni a dolgokhoz. Főleg, hogy mindenre azt mondta, nem kell... Még az ötödik kör után sem. Nem tudom, nem könnyebb vinni neki ételt, amíg ő ül a helyén, és megeszi? Tudom, nincs gyerekem, én csak egy mezei tanár vagyok...

Mondjuk a játékautóját a tálalóasztalon tologató gyereknél már nagyon kinyílt a bicska a zsebemben. Főleg, hogy a szülők meg mosolyogtak is, de aranyosan játszik a tiszta tányérok között. A másik gyerekre akkor sem szóltak rá, amikor az volt az elfoglaltsága, hogy a limonádét engedte ki a földre, mert az olyan vicces. Nem, a legritkábban hallottam azt a szülőktől, hogy nem, ezt ne csináld, nem szabad, így nem szabad viselkedni. Nem, inkább a figyelmen kívül hagyás volt a jellemzőbb, sőt, néha a támogató magatartás is megjelent... Hát, ez így nagyon nem jó. Sőt. És akkor sem volt korlát, amikor üvöltve rohangáltak az étteremben, amikor másokat meglökve próbáltak az ételhez jutni, amikor az asztalok alatt bujkáltak, zavarva másokat a vacsorában. De a legszomorúbb mégis az volt, amikor a gyerek kénye-kedve szerint szórta szét az ételt az asztalon, a földön anélkül, hogy bárki szólt volna neki. Sőt, a szülők sem szedték össze, hisz mégis hotelben vannak, a pincérek meg majd összeszedik... Hát nem.

Persze, láttunk nagyon pozitív példákat, amikor a gyerekek jól viselkedtek, voltak keretek.

Ez nem ítélkezés, sajnos ezek a tények, amiket tapasztaltam.

Kedves szülők!

Csak egy dolgot fogadjatok meg tőlem: a nem nevelés hosszú távon visszaüt. Nagyon is. És sajnos leginkább rátok. Ne legyetek magatok ellenségei! Nem vagytok rossz szülők, ha rászóltok a gyerekre, ha vannak szabályok a nevelésben. Sőt. Ezzel csak jót tesztek nekik.

Balatoni József, „Jocó bácsi”
történelemtanár, író


Cikkajánló: „A hibáimmal, a baklövéseimmel együtt is szuper életem van” – interjú „Jocó bácsival”

Fotó: Food photo created by pressfoto - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk