Mitől függ, hogy ki lesz a jövőbeli társunk? – Párkeresés a 21. században

A párkapcsolatokról és a párválasztásról szóló témaköröket már nagyon sokan, sokfelől körbejárták, de kevesen foglalkoznak annak a kérdésnek a megvizsgálásával, vajon milyen tényezők, tudatalatti motivációk húzódhatnak meg a párválasztásaink hátterében? Mitől függ az, hogy valaki mellett el tudjuk képzelni a jövőnket, és miért érezhetjük azt, a másik mellett ez elképzelhetetlen? Több, tudatos és tudatalatti tényező hatása révén tud egy párkapcsolat kialakulni, fejlődni, elmélyülni és eljutni a házasságig.

Pontosan mi mindentől függhet az, hogy milyen társat választunk magunknak? Ha visszatekintünk a korábbi párkapcsolatainkra, lehet, csak annyit veszünk észre, hogy hasonló tulajdonsággal bíró embereket választottunk magunk mellé, és így közel hasonló dinamikájú kapcsolataink voltak. A témában végzett kutatások alátámasztják, hogy a párválasztásunkban tudatalatti, összetett pszichológiai motivációk húzódnak meg. Most, a teljesség igénye nélkül nézzünk meg ezek közül néhányat.

Vannak, akik szülői minta alapján választanak párt maguknak. Ha „jó” volt előttünk a szülői minta, és olyan családban nőttünk fel, amelyben apu és anyu szeretetteljes jelenléte megteremtette mindazt, amire gyermekként szükségünk volt az egészséges testi-lelki fejlődésünkhöz, akkor pont olyan, vagy hasonló tulajdonságokkal bíró társra vágyhatunk, mint amilyenekkel a mi nemünkkel ellentétes nemű szülőnk rendelkezett. Hiszen ebben a közegben biztonságban éreztük magunkat, és sikerült egy olyan megtapasztalást, mintát szereznünk, ami jó példaként szolgálhat számunkra ahhoz, hogy a későbbiekben mi is olyan társsá és együtt olyan párossá váljunk, amilyenek a mi szüleink is voltak.

Ha a szülői minta és a gyermekkori, fiatalkori tapasztalatunk kevésbé volt idilli, pozitív mintázatokkal telített, gyakori, hogy a nemünkkel ellentétes nemű szülő tulajdonságaival, személyiségével szembeforduló jellemű társat keresünk. Így védjük magunkat a korábbi negatív élmények újraélésétől és ismétlődésétől; tartunk ettől, mert már rendelkezünk egy nehéz és negatív tapasztalattal, egy olyan képpel, amit elvetünk, ami alapján nem szeretnénk élni. Ilyen esetekben már foglalkoznunk kell a múltbeli sebeink gyógyításával; nem elég, ha csak elmondjuk, beszélünk arról, és az sem elegendő, ha tudatában vagyunk annak, hogy mi nem szeretnénk a szüleink mintája szerint élni. A kora gyerekkorban megélt tapasztalatok gyorsan beégnek a tudatalattinkba, azok felülírása és megváltoztatása hosszú folyamat, de nem lehetetlen. Változni és magunkon – viselkedésünkön, szokásainkon, hozzáállásunkon, hibáinkon stb. – változtatni mindig lehetséges. De sok esetben felül kell írni a múltban minket ért nehézségek, traumák okozta maradandó sérüléseket.

Előfordulhat az is, hogy a párválasztásunk során „mindkét fél megtalálja a másikban önmaga lehasított részét”. Ez azt jelenti, hogy a partnerünkben megtaláljuk azokat a tulajdonságokat, amelyek belőlünk hiányoznak, vagy amelyek nekünk szimpatikusak, vagy amelyeket elutasítunk. Utóbbi esetben meg is tagadhatjuk a másikban saját magunk elutasított, „lehasított részét”.

További tudatalatti motivációnk lehet még az is, amikor önértékelési nehézségünkből, kishitűségünkből fakadóan olyan társat választunk, aki nálunk is „bizonytalanabb”. Aki mellett a saját határozatlanságunk már nem is tűnik akkorának. Aki mellett bizonytalanul és gyengén is erősebbnek, jobbnak tűnhetünk. Egy ilyen helyzetben a saját kishitűségünk azáltal válhat kompenzálhatóvá, hogy a gyengébb társunk fölé emelkedünk. Az ilyen kapcsolat nem egyenrangúságon alapul, sokkal inkább egy alá-fölérendeltségen. Ez nagyon káros az elnyomott félnek, mert kiszolgáltatottságba, megfelelési kényszerbe és alárendelt helyzetbe kényszeríti őt.

Mindezek mellett a mélyben meghúzódhatnak még olyan párválasztási motivációk is, amelyek arra sarkallnak, hogy a gyermekkorban túlzottan kielégített vagy éppen ellenkezőleg, a háttérbe szorított igényeink, illetve az elnyomott frusztrációink megéléséhez keressünk társat. Egy olyan párt, aki ugyanúgy lesni fogja minden kívánságunkat, ahogyan azt az édesanyánk tette.

Amikor párválasztásról beszélgetünk, szinte mindig felvetődik a kérdés, hogy az ellentétek valóban vonzzák egymást, vagy mégsem. Személyes tapasztalataim és a szakirodalmi forrásaim azt támasztják alá, hogy minden hosszú távú párkapcsolat inkább a hasonlóságok mintsem a különbözőségek mentén alakul ki. Az elején izgalmas és különleges, ha egymás ellentétjei vagyunk, azonban ez hosszú távon megterhelő, mivel megnehezíti a közös hétköznapi életünket, kettőnk kapcsolatát, annak elmélyítését.

  • Milyen motivációk alapján választottál társat? Ha még párkereső vagy: hogyan ismerkedsz, milyen mélyebb tényezők ösztönöznek?
  • Mik azok, amik a párkapcsolati ismerkedéseid során vezetnek, motiválnak?
  • Mennyire vagy ura a saját párkeresési döntéseidnek?
  • Mennyire van összhangban az, amilyen párkapcsolatra igazán vágysz azzal amilyen a jelenlegi kapcsolatod, illetve amilyenek a korábbi kapcsolataid voltak?
  • Felfedezel-e bármilyen hasonlóságot a szüleid kapcsolata és a saját eddigi párkapcsolataid működésmódja, világa között?

Kérdések, melyek újabb kérdéseket szülhetnek, és amelyekre a választ igazán jól és őszintén csak mi magunk tudhatjuk. Fontos, hogy merjünk őszinték lenni legalább saját magunkkal szemben, és higgyünk az esetleges változás és változtatás, valamint egy jó és boldog párkapcsolat lehetőségében, mely Müller Péter író, dramaturg szerint „…éppen olyan műalkotás, mint egy vers, egy tánckettős vagy egy hegedű-zongora szonáta. Sajátos belső rend és valami intelligens lelki kultúra működteti.”

A cikksorozat bevezető része: Hát én immár kit válasszak? Párkeresés a 21. században
1. rész: Az örök dilemma: online vagy offline? – Párkeresés a 21. században


Nagy Zsolt 35 éves
, közgazdász, mentálhigiénés szakember, gyászkísérő és képzésben lévő családterapeuta. Önkéntes rádiós műsorvezető és cikkeket ír függőség, család és párkeresés témában. Korábbi, 19 részes cikksorozata az Apahiányos társadalom rovatban jelent meg a Férfiak Klubja hasábjain. Aki szeretné felvenni vele a kapcsolatot, szakmai Facebook oldalán keresztül elérheti: A lélek egészsége.
Mottója: „Észrevenni, megérteni, elfogadni, meghallgatni és szeretettel kísérni."

Fotó: Vince Fleming on Unsplash

People photo created by wavebreakmedia-micro - www.freepik.com

Frame vector created by freepik - www.freepik.com

geralt képe a Pixabay -en. 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk