A világ legjobb tanára. Lelkesít, nem csak tudást ad át

Érdekes megfigyelni, hogy a tanárok, akikre a leginkább hálatelt szívvel emlékeznek vissza a diákjaik, nem voltak se brutálisak, se gyengekezűek, hanem szeretettel telik, de szigorúak.

Mindannyiunk életében vannak olyan tanárok, akikre jó szívvel emlékezünk vissza, és olyanok is, akikre kevésbé. Érdekes megfigyelni, hogy a tanárok, akikre a leginkább hálatelt szívvel emlékeznek vissza a diákjaik, nem voltak se brutálisak, se gyengekezűek, hanem szeretettel telik, de szigorúak. Az, hogy valaki (teljesíthető) követelményeket támaszt a diákjaival szemben, egyöntetűen ott van minden nagyformátumú tanáregyéniség jellemzői között.

A tantárgyak között is van bizonyos fokú hierarchia, hogy mennyire népszerű a diákok körében, vagy hogy mennyire könnyű tanítani. A matematika nem tartozik a könnyű tantárgyak közé. Sőt, ha hihetünk a megannyi önvallomásnak, sokak számára megugorhatatlan kihívásnak bizonyult iskoláséveik alatt. „A matek és én, hát az két külön dolog”, hányszor lehetett ezt a mondatot olvasni, hallani még olyan emberek szájából is, akik sokra vitték az életben. 
Hogy egy tárgyat mennyire szerettünk, vagy nem szerettünk, abban óriási szerepe volt a tanárnak
, aki tanította, és persze ez így van mind a mai napig. Kicsit divat szidni a hazai iskolarendszert és a tanárokat, hogy nem a kor követelményei szerint készítik fel a diákokat, nem tanítanak elég élményszerűen. De higgyük el, hogyha például a matematikát meg lehetne tanítani egy mobiltelefon applikációval, vagy egy vicces YouTube videóval, akkor az már rég megszületett volna, és mindenki azokból tanulna. De úgy tűnik, nem lehet. A tanár továbbra is megkerülhetetlen része marad az oktatásnak, aki nem csak tudást ad át, hanem motivál. Hogy a diákjai megszeressék a tárgyat, amit tanít, eleinte talán az ő kedvéért, később pedig magának a tárgynak a kedvéért. A valóságban erre, sajnos, ahogy se mobil app, se YouTube-videó, úgy általánosan alkalmazható módszer sincsen – állítsanak bármit az oktatáskutatók. A tanár személyisége, hozzáállása, diák-szeretete mindennél fontosabb tényező.

Ilyen zseniális tanáregyéniség volt Kőváry Károly, a „Kavics”, akinek óriási szerepe volt abban, hogy a budapesti Fazekas Mihály-gimnázium ma az lehet, ami. Az a ritka, ha matektagozatáról híres Fazekas nem az élen végez a középiskolák rangsorában. Kavics tanár úr 28 éven keresztül tanított ott, lényegében ő fejlesztette világszínvonalúra a matektagozatot, aminek közel két évtizeden keresztül vezetője is volt. Volt tanítványai között ma számtalan akadémikus, tudós, kutató, vállalatvezető, topmenedzser található a világ minden részén, diákjai megszámlálhatatlanul sok díjat nyertek a hazai és nemzetközi matematikai versenyeken, diákolimpiákon. De talán ez még csak nem is a legfontosabb eredménye, amit elért. Egy volt tanítványa, akiből később kiváló magyartanár lett, mondta róla a következőket: „A leggyengébb tanuló is szerette az osztályban a matematikát. Kitűnő tanár. Kiváló ember.”
Kőváry Károly 1923-ban született, a gimnázium elvégzése után, 18 évesen lépett be a Piarista Rendbe Szegeden, majd, miután a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika szakos diplomát szerzett, 1947-ben pappá szentelték. Az egyházi iskolák államosítása után formálisan kikerült a rendből, de az üldöztetés évei alatt is mindvégig kapcsolatban maradt rendtársaival, a piaristákkal. Pár évig lelkipásztori teendőket látott el Budapesten, majd 1952-től újra tanított: előbb egy évet a Kossuth Lajos Gimnáziumban, majd tíz évig a Bagi Ilona Gimnáziumban. 1963-ban került a Fővárosi Fazekas Mihály Gimnáziumba, ahol, mint már írtuk, 28 évig tanított. Itt ragadt rá a „Kavics tanár úr” becenév. Amikor 1991-ben Vácott újraindult a Piarista Gimnázium, a tartományfőnök őt kérte fel igazgatónak. 2003-ban tért meg a Legnagyobb Matematikushoz

A múlt század 80-as éveiben, amikor az információtechnológia még a maihoz képest gyerekcipőben járt, mondta a következőket a számítógép-használatról: „A számítógépre úgy van szükség, mint a zongoristának a zongorára. Én a gép hátterével, az algoritmusok tanításával foglalkozom. A gép önmagában egy ostoba szerkentyű, amelynek minden lépést elő kell írni. Az embernek okosabbnak kell lennie, mint a gépnek. A gép azt tudja csak, amit az ember beletáplál. Ahhoz, hogy a gép jó válaszokat adjon, jó programok kellenek. (…) A gép önmagában: játékszer. Az hogy a gyerekek előbb játszanak a gépekkel, mint ismernék a működésüket, bizonyos értelemben zavart okoz. Úgy jönnek ide, hogy sok mindenről azt gondolják, már tudják, értik is. A gépekkel való játéknál fontosabbak a matematikai elméleti ismeretek.” Profetikus szavak.

A „világ legjobb tanára” mindenki számára az, aki őt a legjobban tudta motiválni. Kavics tanár úrral kapcsolatban ezt nagyon sokan tudják elmondani.

Neo

Fotók: http://www.termeszetvilaga.hu

Photo by simpleinsomnia on Foter.com / CC BY

http://www.termeszetvilaga.hu

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk