Ahogy az érzelmi intelligencia megvéd a járványtól. Mossunk kezet EQ-val is (1. rész)

Állandó szerzőnk, Lázár Gergely pszichológus már megjelentetett egy cikket, melyben az érzelmi intelligenciát példákon keresztül egy férfi személyiségfejlődésében (is) fontos alapkőként határozta meg. Most arra vállalkozott, hogy bemutassa, milyen módon támogathat bennünket az emocionális intelligencia a járványhelyzet feldolgozásában.

Az EQ szakirodalma a helyes kézmosás technikáit nem feltétlenül taglalja, ahogy azt is kevéssé érinti, miként figyelhetünk a szükséges térköz megtartására, ha már emberek közé merészkedünk. Bár... Az érzelmileg intelligens ember képes a „késleltetésre”, a látszólag monoton tevékenységekből eredő frusztráció, szorongás tolerálására, így az sincs kizárva (erről nincs kutatásokból származó információm), hogy nem 2-3 másodperc alatt tudja le egészségvédő rituáléját (szerintem érdekes tudományos kérdés lenne, hogy a megnövekedett kézmosási idő vajon mivel korrelál inkább, a szorongás általános szintjével vagy pedig a fejlett emocionális intelligencia valamelyik elemével).

Napjainkban bőven lehet gyakorolni a késleltetést. Szükségleteinket nem tudjuk abban a tempóban kielégíteni, ahogy megszoktuk, az aktuális impulzusaink, vágyaink követése helyett arra szorulunk, hogy priorizáljunk, és feltegyük a kérdést: „Van-e valami fontosabb hosszú távon, amiért MOST lemondok arról a bizonyos dologról?” Ez elsőre ijesztőnek tűnhet, hiszen kontrollvesztéssel jár. Klasszikus huszonkettes csapdájába futó érveléshez szokott vezetni az „elpusztul a bolygónk, mert túl sokat fogyasztunk” felvetés, ami után a megjelenő szorongásos válaszra az iparosodott világ problémamegoldó képlete alapján nemegyszer felhalmozással válaszolunk (ezt most is láthatjuk a „vásárlási rohamok” kapcsán). 

Cikkajánló: Mi egy férfi érzelmi intelligenciájának alapköve?

Mi szükséges ennek a szorongásnak a kezeléséhez? Ad ehhez az érzelmi intelligencia eszközöket?

Nemrégiben a TV2 Mokka című műsorában szerepelhettem, melyben a kialakult közösségi helyzetet tudatosan nem pániknak, hanem szorongáshullámnak neveztem. Tisztában vagyok vele, hogy az előbb említett felvásárlási lázra például „gazdaságilag” inkább pánikként hivatkoznak, én szándékosan mégis kerülöm ezt a kifejezést. Mintha csak a szavakkal játszanék. 

Pedig nem. Érzelmi önszabályozásunk jelentősen múlik gondolati beállítódásunkon. Ha a pánik, veszély, halálos szavakat rakodom egymás mellé a fejemben, akkor a gyomromban lévő kis szigorú marok egyre intenzívebben szorít majd össze belülről, és idővel semmi másra nem tudok koncentrálni, csak arra, hogy a tőlem másfél méterre ülő fazon vajon miként fertőzhet meg.

„Ajaj, köhintett egyet, köztünk van a Sátán!” – gondolom. Eközben észre sem veszem, hogy – tulajdonképpen az érzelmi intelligencia hiánya miatt – beleestem az „ellenséggenerálás” csapdájába. Hiszen ha az a „kiindulási alapom fejben”, hogy „a korona ellen háborúzni kell, mert fenyegető, ártalmas”, akkor előbb-utóbb ebben a pszichológia által „fight or flight” állapotnak nevezett harckészültségben töltöm a napom jelentős részét és a szorongásadaggal párhuzamban megnövekszik az agresszió szintje is.

Mivel az érzelmek irányítják az észlelést és motiválják a viselkedésünket, még az sincs kizárva, hogy egy egyébként „dohányos életmódjától köhécselő” útitársunk azonnal szemet szúr nekünk és a végén még jól be is takarjuk. Ilyen mértékű felfokozottságban már „nemigen” tudok racionálisan gondolkodni. Ne hagyjuk hát, hogy idáig fajuljon a helyzet!

Elképzelhető, hogy a szorongás fojtogatása nyomán inkább a „menekülés” irányába mozdulok a „támadás” helyett. A figyelmem beszűkül és talán észre se veszem, hogy a „gyanús idegen” szemmel tartásával egy időben összefogdosok mindent magam körül. Ösztönösen szorítok rá a napjában „számtalanszor” fertőtlenített kapaszkodóra és a tenyeremen kicsapódó „pszichés izzadság” cseppjeivel áztatom gazdagon a csúszós műanyagfelületet. De a lelki diszkomfort további felesleges mozdulatokat generál. Idegességemben kapkodva minimum háromszor végigtörlöm az arcomat az ujjaimmal. (Emlékeztetőül: amivel pár másodperccel korábban még dagonyáztam a tutiban).  Hadd fokozzam még egy kicsit... Miután túléltem a BKV-t, apró gombócot azonosítok a torkomban, és a fejem is lüktetni kezd. Jaj. Ne... ezek biztos a COVID bevezető tünetei – érvelek. Fel is hívom hasonlóan a négy fal között rettegő kollégámat, aki kényszeres precizitással, fertőtlenítő sprayvel védőfelszerelésben járja a lakását, és persze, hogy egyből rá is vágja, „hívd fel a háziorvosod, írasd ki magad táppénzre minél gyorsabban!” Így sikerült még egy embernek (a dokimnak) is tönkre tenni a napját, és továbbadni a rettegésem, akinek valószínűleg reggel óta én vagyok az ötvenedik szerencsés betelefonálója. Ő is kellően tehetetlennek érzi magát, és a pokolba kívánja a betegeit, mert mindenkit azért nem lehet táppénzre kiírni. Mivel kellően belepörgettük magunkat a neurotikus örvénybe, és a szorongás már eluralta a józan eszünket, már nincs erőnk reflektálni arra a lehetőségre, hogy esetleg a mellkas szorító érzése, a torokgombóc és a fejfájás stressztünetek is lehetnek. Elborít bennünket a szégyen és bűntudat élménye is – „jaj, vajon hányakat betegítettem meg eddig óvatlanságomban”, erről senki nem tudhat és megindul az elszigetelődés. Pont, amikor a leginkább jól esne némi biztató hang és gondoskodás a vonal másik végéről.

Nem szándékom elbagatellizálni a „kockázatokat”, inkább szemléltetni próbáltam, hogyan pusztíthat a járvány emocionálisan, még mielőtt a betegséget fizikailag elkapnánk. Erre egyébként szintén van pszichológiai szakkifejezés, némileg ironikusnak tűnhet: „érzelmi fertőzésnek” hívják.

Az érzelmi intelligencia része lehet az is, hogy saját szorongásunkat mederbe tereljük, például eszünkbe juthatnak alternatív gondolatok, hogy miért köhög a másik, amellett, hogy figyelünk az óvintézkedések megtételére. 

Olvasd el a folytatást, kattints a címre:
Ahogy az érzelmi intelligencia megvéd a járványtól. Mossunk kezet EQ-val is (2. rész)
Ahogy az érzelmi intelligencia megvéd a járványtól. Mossunk kezet EQ-val is (3. rész)

Lázár Gergely pszichológus
Weboldal: gery.hu

Fotó: StockSnap képe a Pixabay -en. 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk