Ahogy az érzelmi intelligencia megvéd a járványtól. Mossunk kezet EQ-val is (2. rész)

Állandó szerzőnk, Lázár Gergely pszichológus már megjelentetett egy cikket, melyben az érzelmi intelligenciát példákon keresztül egy férfi személyiségfejlődésében (is) fontos alapkőként határozta meg. Most arra vállalkozott, hogy bemutassa, milyen módon támogathat bennünket az emocionális intelligencia a járványhelyzet feldolgozásában. Második rész.

Olvasd el az első részt is: Ahogy az érzelmi intelligencia megvéd a járványtól. Mossunk kezet EQ-val is (1. rész)

Szükséges lehet valamilyen kézzelfogható módszer ahhoz, hogy kezeljük ezeket a járványhelyzetben előkerülő negatív gondolatokat.

Egy konkrét videót is készítettem, aminek a második felében csak erről beszélek.

Még rengeteg mindent adhat az érzelmi intelligencia a megküzdéshez.

Például egy érzelmileg intelligens ember általában törekszik arra, hogy olyan állapotba hozza magát, ami hatékony cselekvéshez, proaktivitáshoz vezeti. A Facebook oldalamon elindítottam például a „csak azért is pozitív maradok” kihívást, amelyben hálagyakorlatokat ajánlottam az olvasóimnak. (pl. Ma felhívott valaki a karantén alatt, akinek fontos vagyok. Ma is dolgozhattam, még megvan a munkám, stb.). Miért lényeges ez? Mert például táplálja a másikkal szembeni bizalmunkat (hogy ne két lábon járkáló COVID-szörnyecskéket, hanem embereket lássunk), erősíti a kötődéseinket, javítja az általános hangulatot és mellesleg, néhányak szerint bizonyos egészségügyi kockázatokra is, hogy a vírus elleni fizikai védekezésre is utaljak, (pl. vérnyomás, szívproblémákra) jótékony hatással van.

Vajon mások kiszolgáltatott helyzete miként hat ránk?

Ha felismerjük ebben személyes jelentőségünket (hogy segíthetünk, és mi is érintettek vagyunk a járvány közösségi hatásaiban), akkor eldönthetjük, az emiatt feléledő empátia és bizonytalanság feszültségi előjele mellé mit teszünk ki. Mínuszt és bezárkózunk, hogy „jaj, csak nehogy velem is valami baj történjen”? Vagy inkább észrevesszük, hogy a belső billegés átfordítható akár egyfajta „lelkes izgalomba” is, (merthogy bizonyos érzelmek tettekre sarkallnak bennünket, mások kevésbé) és rájövünk: „segíteni nagyon izgalmas, és amikor megköszönik, még nekünk is jobban esik az élet!”

Az sem kizárt, hogy az emberek az érzelmeik fel nem ismerése, vagy téves értelmezése miatt most nem megfelelően ítélnek meg helyzeteket vagy másokat.

Természetes, hogy az életünk korlátok közé szorulásával elveszítünk számunkra fontos dolgokat. Akár az állásunkat, ami pszichológiai krízishez, gyászhoz vezethet. Ez a gyász jelenleg kollektíven is érződik és ez lehetőséget ad a kapcsolódásra, hiszen mindannyian a körülmények „áldozatai” vagyunk. A gyász sokszor nehéz érzelmeket hoz magával. Tehát, amikor a néni miatt dühöngök, aki fel mert szállni 84 évesen a buszra, könnyen lehet, hogy a saját gyászom miatti haragomat vetítem rá, amit egyébként szégyellek is, de keresek egy szociálisan elfogadható okot, hogy lehetőséget kapjak ennek a „rejtett megjelenítésére”. Vagy a „túlélők jól ismert bűntudata” miatt vádolom magam (hogy nekem milyen szuper), miközben látom, néhányan a megélhetésükért küzdenek és semmi tartalékuk nincs. Vagy: visszavezetve az elejéhez, elképzelhető, hogy nem a korona miatt rossz a közérzetem már napok óta, hanem egyszerűen csak szomorú vagyok, mert nem találkozhatok a számomra fontos emberekkel.

De más oldalról is megközelíthetjük. Nem biztos, hogy a nem megfelelően „kódolt”, már megtörtént események, veszteségek okozzák az érzelmi szenvedést, hanem lehet, hogy az épp aktuálisan zajló szituáció negatív kiértékelése nyomaszt bennünket (pl. „Jaj, mennyire borzalmas ez a karantén, semmi értelme, előbb-utóbb biztos megőrülök”). Fel is tesszük az ezerdolláros (akár spirituális hangvételű) kérdést: „Miért történik ez velem? Miért büntet engem az Isten?”

Az érzelmileg intelligens ember nem várja meg, hogy más adjon értelmet élete megterhelő eseményeinek, ebben megél egyfajta önállóságot és állítást formál panaszából: „Ez most azokért történik, akiket szeretek”. Felismeri, hogy nem szükséges magát „áldozatnak” beállítania és még tovább megy: „Ha már ezzel kell együtt élnem, hogyan fordíthatnám a hasznomra az eseményeket?”. Mindennek hatására, ahogy ötletek képszerű körvonalai és szeretteinek arcvonásai megjelennek a lelki szemei előtt, mégis csak belekeveredik egy kis hála, öröm és nyitottság bezártsága törvényszerűen nyomasztó egyvelegébe.

Olvasd el a folytatást, kattints a címre:
Ahogy az érzelmi intelligencia megvéd a járványtól. Mossunk kezet EQ-val is (3. rész)

Lázár Gergely pszichológus
Weboldal: gery.hu

Fotó: Aziz Acharki on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk