Aki sokat kapott, annak sokat is kell visszaadnia

„Senki sem gazdagodhatna meg anélkül, hogy másokat ne gazdagítana. Az az ember, aki gazdagon hal meg, szégyenben hal meg” – Andrew Carnegie.

A Carnegie Hall New Yorkban, minden operaénekes álma. Aki egyszer énekelt a Carnegie színpadán, elmondhatja magáról, hogy felért a csúcsra. És a Carnegie Hall alapítása csak egy – és távolról sem a legjelentősebb – jótéteménye Andrew Carnegiének, akinek meggyőződése volt, hogy minden gazdag embernek kötelességei vannak a társadalommal szemben.

Pályafutása zenitjén Carnegie vagyona mai értéken számolva 310 milliárd (!) dollárt ért. Élete végére ennek a hatalmas összegnek a túlnyomó többségét jótékony célra fordította.

Andrew Carnegie 1835-ben született a skóciai Dunfermline-ben egy rendkívül szegény családban. Apja szövőmunkás volt, a házon, amiben laktak, egy másik családdal osztoztak, az egész Carnegie-család lényegében egy szobába zsúfolódva élt. Amikor a magyarok a szabadságuk kivívásáért fogtak fegyvert, a Carnegie család a jobbélet reményében kivándorolt Amerikába. 

Az Újvilágban a fiatal Andrew egyből munkát vállalt a pittsburghi fonógyárban, ahol orsószedőként heti hat napon át, napi 12 órát dolgozott – heti 1 dollár 20 centért (mai értéken heti 34 dollárért).

Olvasd tovább a cikket a felhívásunk után! Jelölj férfipéldaképeket október 10-ig a Férfiak Klubja 2018-as II. Gránit Oroszlán Példakép Díjára, vagy jelentkezz te magad, ha példaképként tekintenek rád! Kattints a részletekért:

Innen indulva lett belőle Amerika első (vagy J. D. Rockefeller után a második, ez a mai napig vita tárgya) leggazdagabb embere. Hogy ez miként volt lehetséges? Egyrészt ugyebár Amerikáról van szó, ami a lehetőségek hazája. Talán említeni sem kell, hogy Carnegie egész életében keményen dolgozott és olyan szerencsés adottságai voltak, amelyek hozzájárultak gyors előmeneteléhez. Például rövid idő alatt megtanulta hang alapján leírni a távírógépet, nem kellett elolvasnia hozzá a papírcsíkot, ami hamar kiemelt fizetést (heti 4 dollár) és vezető pozíciót jelentett neki egy távírász cégnél. Másik, és talán legfontosabb tulajdonsága a nagyvonalúsága volt, hogy mindig kész volt megosztani másokkal, amije volt. Az élethez persze nagy adag szerencse is kell, és Carnegie is éppen jókor volt jó helyen, amikor az amerikai vasútépítés, acélgyártás és olajipar robbanásszerű fejlődésnek indult.  1864-ben Carnegie 40,000 dollárt invesztált egy pennsylvaniai farmba, ami végül meghozta neki azt a bizonyos első millióját.

Carnegie Hall

Amellett, hogy fáradhatatlanul dolgozott a vállalkozásaiban, Carnegie rendszeres szerzője volt nagy presztízsű lapnak, értekezéseket írt, tudományos munkát végzett, és több könyvet is kiadott, amiben a társadalomról alkotott nézeteit osztotta meg a nagyvilággal. Őszintén hitt abban, hogy minden gazdag embernek óriási felelőssége van az őt körülvevő társadalommal szemben, és minél nagyobb a vagyona, annál inkább. Tényleg felsorolhatatlan mennyi jótékony célú projekt fűződik a nevéhez. Iskolákat, egyetemeket alapított világszerte, többek között a szülőfalujában, Dunfermline-ben, őszintén hitt ugyanis az oktatás erejében és a tudás demokratizálásában. Ugyanezért alapított világszerte 3000 (!) közkönyvtárat – az ő nevéhez fűződik a mindenki előtt nyitott és ingyenes közkönyvtárak hálózatának koncepciója. Mindenre adott pénzt, amiről úgy ítélte, a társadalom javát szolgálja. Élete végére hatalmas vagyonának a túlnyomó részét jótékony célokra fordította – de sosem ostobán vagy meggondolatlanul. Elvárta, hogy kedvezményezettjei maguk is tegyék meg, ami tőlük telik, ne csak ölbe tett kézzel várják a pénzesőt. Az ő nevéhez fűződik például a „matching fund” rendszerének a kitalálása, vagyis az, hogy egy nagy adományozó megduplázza az összeget, amit az adománygyűjtő más forrásokból elő tud teremteni. Egy anekdota szerint ez a következőképpen történt. Carnegie már egy ideje évi 60,000 dollárral támogatta a New Yorki Filharmonikusokat. Egyik évben a zenekar titkára a szokásoknak megfelelően ment a mágnáshoz, hogy átvegye a támogatási összeget. Carnegie már éppen aláírta volna a csekket, amikor a levegőben megállt a tolla. „Meggondoltam magam – mondta. Bizonyára vannak más emberek is, akik szeretik annyira a zenét, hogy hajlandók is rá áldozni a saját pénzükből.” Ezután felszólította a titkárt, hogy menjenek és teremtsék elő maguk a támogatási összeg felét, ő pedig ki fogja azt egészíteni a másik felével.

A következő napon a titkár már újra ott kopogtatott a Carnegie-villa ajtaján, és bejelentette, sikerült megszerezniük a szükséges összeget. A mágnás gratulált a titkárnak, és miután kitöltötte a másik 30,000 dollárról szól csekket, megkérdezte: „Árulja már el, kérem, ha nem titok, hogy honnan sikerült ilyen hamar előteremteniük a pénzt?”

„Egyáltalán nem titok – felelte a titkár – Mrs. Carnegie-től.”

Neo

Jelölj férfipéldaképeket október 10-ig a Férfiak Klubja 2018-as II. Gránit Oroszlán Példakép Díjára, vagy jelentkezz te magad, ha példaképként tekintenek rád! Kattints a részletekért:

Fotók: Wikipédia

Wikipédia

Wikipédia

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk