Apa jobban tudja

A tudomány is igazolja azt az időtlen emberi tapasztalatot, hogy az apák sorsdöntő szerepet játszanak gyerekeik fejlődésében. Az apának konkrétan kimutatható hatása van például kamasz fia agyi fejlődésére. A felelősség nagy, de az apák ösztönösen tudják, mit kell tenniük.

Gyakorló apaként számtalanszor előfordult velem, hogy amikor a gyerekek még csecsemők voltak, megpróbáltam mentesíteni a feleségemet az állandó szolgálat alól és én keltem fel/mentem oda hozzájuk, ha valamelyik felsírt. Azt gondoltam, egy apa is tud annyit, mint egy anya, nem igaz?

Hát, nem tud. Mert mondjuk amikor fölkaptam a síró gyereket, és elkezdtem nyugtatgatni, a feleségem odajött és azt mondta, „Ne ringasd azt a gyereket, hát nem látod, hogy éhes?!” Következő alkalommal, amikor fölvettem és cumit akartam dugni a szájába, jött a feleségem, „Ne akard megetetni, hát nem látod, hogy fázik?!” És a rákövetkező alkalommal, amikor meg egy kis kabátkát akartam ráerőltetni, hogy ne fázzon, a feleségem megint rám szólt, „Ne öltöztesd azt a gyereket, hát nem látod, hogy tisztába kell tenni?!” Hát, látni ugyan nem láttam, de egyéb jelekből erre tényleg következtethettem volna… A többire viszont nem. Ma már tudományosan bizonyított tény, sőt közhely, hogy az édesanyák az első egy-két életévben valóban jobban értenek a gyerekük „nyelvén”. Nem mintha az apák rosszabb szülők lennének, nem erről van szó. Hanem arról, hogy az édesanyákat egy működésmechanizmusát illetően még feltáratlan információs csatorna köti össze a csecsemőjükkel, aminek segítségével intuitíve felismerik, hogy a babának mire van éppen szüksége. A férfiak nem ilyen csatornán keresztül kapcsolódnak a babához, és kénytelenek a megérzéseik helyett a racionális eszükre hagyatkozni a síró gyerek kívánságait illetően. Nem is sikerül nekik eltalálni olyan jó arányban, mint az édesanyáknak. Ezért van az, hogy az addig esetleg a férje véleményét kérdés nélkül elfogadó, a saját személyét a háttérbe toló nő újdonsült anyukaként hirtelen elkezd mindet jobban tudni. Mert a gyerekkel kapcsolatban valóban mindent jobban is tud. Ilyenkor kell mind az anyának, mind az apának nagyon bölcsnek lennie. A gyerek születése amúgy is nagy stresszt jelent mindkettőjük számára. És ha az anyuka nem figyel szándékosan oda, hogy a középpontból kikerült apa ne marginalizálódjon, az komoly terhet róhat a házasságukra. Gyakori, az anyukáknak ilyenkor az az egyáltalán nem tudatos képzetük támad, hogy mivel a gyerekhez jobban értenek, ezért mindenhez jobban értenek. Ha nem áll be időben valamilyen mindkét fél számára elfogadható kompetencia-megosztás, akkor ez bizony szétfeszítheti a családot: a válások 50%-ára a házasság első hét évében kerül sor, tehát a gyerekek születése környékén.

Mindig az apa a férfiminta

Az édesanyák annál is inkább jobban teszik, ha nem „uralják le” a terepet az édesapák elől, mert a gyerek fejlődésének során eljön az ő, mármint az apák ideje is. Arról már nagyon sokat írtak – például mi is többször ezeken az oldalakon – hogy az apa szerepe mennyire fontos. Bizonyított tény, hogy az apai figyelem a legjobb motiváló tényező: azok a gyerekek, akikkel törődik az apjuk jobban teljesítenek az iskolában és később az életben, magabiztosabbak, elégedettebbek, boldogabbak lesznek, kiegyensúlyozottabb lesz a párkapcsolatuk. Nem a Red Bull, hanem az apai figyelem ad szárnyakat.

És a mostanában napvilágot látott neurobiológiai kutatások egy kis betekintést engednek most már abba is, hogyan. Először is minden fiúgyerek az édesapjáról mintázza a férfiképet, amit aztán az élete végéig magában hordoz. Természetesen ez a kép nem mindig vonzó, ezért előfordul, hogy az apa elfogadhatatlan (túl erőszakos, durva vagy éppen ellenkezőleg, túlontúl gyenge, megalázott) személyén keresztül a gyerek az egész férfiságot elutasítja, aminek pszichoszexuális zavarok lehetnek a következményei.

Férfivá érés és önkontroll

Ahogy az apukák, úgy a fiaik is tesztoszteron-vezéreltek: tízszer-húszszor annyi tesztoszteron termelődik a férfiszervezetben, mint a nőiben. És ez az a hormon, ami még az anyaméhen belül „megformázza” a férfiagyat, ami így jelentősen eltér a női agytól. A tesztoszteron hormonnak és a férfiagyak hasonlóságának minden bizonnyal köze van ahhoz, hogy egy apa ösztönösen megérez dolgokat a fiával kapcsolatban – hasonlóan ahhoz, ahogy az anya ráhangolódik a csecsemőjére. A már említett neurobiológiai kutatások azt igazolták, hogy a fiúgyerekek agyának kifejlődésében komoly szerep jut az apának! 10 és 15 éves kor között óriási átstrukturálódás kezdődik a fiúk agyában, ilyenkor indulnak fejlődésnek az indulatszabályozásért és az önkontrollért felelős agyi területek. Az apák pedig ösztönösen segítik ebben fiaikat. Anélkül, hogy tudnának róla, megváltozik a viselkedésük, ráéreznek, hogy mit kell tenniük. 
15 és 20 éves kor között pedig egy újabb korszak köszönt be a fiúk fejlődésében: elönti az agyukat a tesztoszteron. Ez az a korszak, amikor sok „hülyeséget” csinálnak, vagánykodnak, rendkívül kockázatos dolgokba mennek bele, szinte keresik a veszélyt, ilyenkor csúszhatnak bele különböző függőségekbe is, mert nem törődnek a következményekkel – ami nem is csoda, mert az agyuknak a racionális gondolkodásért, belátásért, következmények felméréséért felelős régiója majd csak hosszú évek múlva – kb. 25 éves kor környékén – éri el a teljes fejlettségi szintjét. Az apa pedig intuitíve tisztában van ezzel és aktívan részt vesz fia férfikarakterének kialakításában, személyisége kifejlődésében, érzelmi vezetésében. Ez az apai hatás a fiúk agyfejlődésében egyértelműen kimutatható.

Cikkajánló: Nagyapám, a példakép

Ne nyámnyiláskodj!

Egy példával szeretnénk illusztrálni az előbbiekben leírtakat. Egy kiskamasz fiú fociedzésre jár, éppen meccsük van, anya és apa ott állnak a pálya szélén és szurkolnak. A fiút egyszer csak felrúgják, nagyot esik, láthatólag megüti magát. Az anyuka azonnal aggódni kezd, félti, legszívesebben azonnal berohanna ápolni a fiát, az apa viszont éppen ellenkezőleg:

- Kelj föl fiam, katonadolog, majd elmúlik, szedd össze magad, a csapatodnak szüksége van rád!

És a kutatók rájöttek, hogy a megfelelő agyi régiók kifejlődés szempontjából pont ez az, amire a kamasz fiúnak ilyenkor szüksége van az apjától – természetesen az anya aggódása mellett, a két viselkedés ugyanis tökéletesen kiegészíti egymást. (Mind az anya, mind az apa képes átérezni a fiú fájdalmát, ez az érzés azonban az apában, ahogy a férfiakban általában, hamarabb lecseng, mint a nőkben, ezért hamarabb képes a feladatra koncentrálni.) Az apa biztatása erősíti meg a fiúban a csoporthoz való tartozás fontosságát, hogy a fiúnak felelőssége van a nagyobb közösséggel szemben akár a pillanatnyi fájdalmai vagy rosszérzései ellenére is. A Férfi pedig arról ismerszik meg, hogy nem fut el a felelősség elől, ahogy a Férfiak Klubjában ezt már oly sokszor elmondtuk.

(A témáról remek angol nyelvű műsor volt hallható a BBC-n, amiből ez az írás is merített.)

Neo

Fotók: giselaatje on Pixabay.com

StockSnap on Pixabay.com

phillipneho on Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk