Apa jobban tudja

A tudomány is igazolja azt az időtlen emberi tapasztalatot, hogy az apák sorsdöntő szerepet játszanak gyerekeik fejlődésében. Az apának konkrétan kimutatható hatása van például kamasz fia agyi fejlődésére. A felelősség nagy, de az apák ösztönösen tudják, mit kell tenniük.

Gyakorló apaként számtalanszor előfordult velem, hogy amikor a gyerekek még csecsemők voltak, megpróbáltam mentesíteni a feleségemet az állandó szolgálat alól és én keltem fel/mentem oda hozzájuk, ha valamelyik felsírt. Azt gondoltam, egy apa is tud annyit, mint egy anya, nem igaz?

Hát, nem tud. Mert mondjuk amikor fölkaptam a síró gyereket, és elkezdtem nyugtatgatni, a feleségem odajött és azt mondta, „Ne ringasd azt a gyereket, hát nem látod, hogy éhes?!” Következő alkalommal, amikor fölvettem és cumit akartam dugni a szájába, jött a feleségem, „Ne akard megetetni, hát nem látod, hogy fázik?!” És a rákövetkező alkalommal, amikor meg egy kis kabátkát akartam ráerőltetni, hogy ne fázzon, a feleségem megint rám szólt, „Ne öltöztesd azt a gyereket, hát nem látod, hogy tisztába kell tenni?!” Hát, látni ugyan nem láttam, de egyéb jelekből erre tényleg következtethettem volna… A többire viszont nem. Ma már tudományosan bizonyított tény, sőt közhely, hogy az édesanyák az első egy-két életévben valóban jobban értenek a gyerekük „nyelvén”. Nem mintha az apák rosszabb szülők lennének, nem erről van szó. Hanem arról, hogy az édesanyákat egy működésmechanizmusát illetően még feltáratlan információs csatorna köti össze a csecsemőjükkel, aminek segítségével intuitíve felismerik, hogy a babának mire van éppen szüksége. A férfiak nem ilyen csatornán keresztül kapcsolódnak a babához, és kénytelenek a megérzéseik helyett a racionális eszükre hagyatkozni a síró gyerek kívánságait illetően. Nem is sikerül nekik eltalálni olyan jó arányban, mint az édesanyáknak. Ezért van az, hogy az addig esetleg a férje véleményét kérdés nélkül elfogadó, a saját személyét a háttérbe toló nő újdonsült anyukaként hirtelen elkezd mindet jobban tudni. Mert a gyerekkel kapcsolatban valóban mindent jobban is tud. Ilyenkor kell mind az anyának, mind az apának nagyon bölcsnek lennie. A gyerek születése amúgy is nagy stresszt jelent mindkettőjük számára. És ha az anyuka nem figyel szándékosan oda, hogy a középpontból kikerült apa ne marginalizálódjon, az komoly terhet róhat a házasságukra. Gyakori, az anyukáknak ilyenkor az az egyáltalán nem tudatos képzetük támad, hogy mivel a gyerekhez jobban értenek, ezért mindenhez jobban értenek. Ha nem áll be időben valamilyen mindkét fél számára elfogadható kompetencia-megosztás, akkor ez bizony szétfeszítheti a családot: a válások 50%-ára a házasság első hét évében kerül sor, tehát a gyerekek születése környékén.

Mindig az apa a férfiminta

Az édesanyák annál is inkább jobban teszik, ha nem „uralják le” a terepet az édesapák elől, mert a gyerek fejlődésének során eljön az ő, mármint az apák ideje is. Arról már nagyon sokat írtak – például mi is többször ezeken az oldalakon – hogy az apa szerepe mennyire fontos. Bizonyított tény, hogy az apai figyelem a legjobb motiváló tényező: azok a gyerekek, akikkel törődik az apjuk jobban teljesítenek az iskolában és később az életben, magabiztosabbak, elégedettebbek, boldogabbak lesznek, kiegyensúlyozottabb lesz a párkapcsolatuk. Nem a Red Bull, hanem az apai figyelem ad szárnyakat.

És a mostanában napvilágot látott neurobiológiai kutatások egy kis betekintést engednek most már abba is, hogyan. Először is minden fiúgyerek az édesapjáról mintázza a férfiképet, amit aztán az élete végéig magában hordoz. Természetesen ez a kép nem mindig vonzó, ezért előfordul, hogy az apa elfogadhatatlan (túl erőszakos, durva vagy éppen ellenkezőleg, túlontúl gyenge, megalázott) személyén keresztül a gyerek az egész férfiságot elutasítja, aminek pszichoszexuális zavarok lehetnek a következményei.

Férfivá érés és önkontroll

Ahogy az apukák, úgy a fiaik is tesztoszteron-vezéreltek: tízszer-húszszor annyi tesztoszteron termelődik a férfiszervezetben, mint a nőiben. És ez az a hormon, ami még az anyaméhen belül „megformázza” a férfiagyat, ami így jelentősen eltér a női agytól. A tesztoszteron hormonnak és a férfiagyak hasonlóságának minden bizonnyal köze van ahhoz, hogy egy apa ösztönösen megérez dolgokat a fiával kapcsolatban – hasonlóan ahhoz, ahogy az anya ráhangolódik a csecsemőjére. A már említett neurobiológiai kutatások azt igazolták, hogy a fiúgyerekek agyának kifejlődésében komoly szerep jut az apának! 10 és 15 éves kor között óriási átstrukturálódás kezdődik a fiúk agyában, ilyenkor indulnak fejlődésnek az indulatszabályozásért és az önkontrollért felelős agyi területek. Az apák pedig ösztönösen segítik ebben fiaikat. Anélkül, hogy tudnának róla, megváltozik a viselkedésük, ráéreznek, hogy mit kell tenniük. 
15 és 20 éves kor között pedig egy újabb korszak köszönt be a fiúk fejlődésében: elönti az agyukat a tesztoszteron. Ez az a korszak, amikor sok „hülyeséget” csinálnak, vagánykodnak, rendkívül kockázatos dolgokba mennek bele, szinte keresik a veszélyt, ilyenkor csúszhatnak bele különböző függőségekbe is, mert nem törődnek a következményekkel – ami nem is csoda, mert az agyuknak a racionális gondolkodásért, belátásért, következmények felméréséért felelős régiója majd csak hosszú évek múlva – kb. 25 éves kor környékén – éri el a teljes fejlettségi szintjét. Az apa pedig intuitíve tisztában van ezzel és aktívan részt vesz fia férfikarakterének kialakításában, személyisége kifejlődésében, érzelmi vezetésében. Ez az apai hatás a fiúk agyfejlődésében egyértelműen kimutatható.

Cikkajánló: Nagyapám, a példakép
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Ne nyámnyiláskodj!

Egy példával szeretnénk illusztrálni az előbbiekben leírtakat. Egy kiskamasz fiú fociedzésre jár, éppen meccsük van, anya és apa ott állnak a pálya szélén és szurkolnak. A fiút egyszer csak felrúgják, nagyot esik, láthatólag megüti magát. Az anyuka azonnal aggódni kezd, félti, legszívesebben azonnal berohanna ápolni a fiát, az apa viszont éppen ellenkezőleg:

– Kelj föl fiam, katonadolog, majd elmúlik, szedd össze magad, a csapatodnak szüksége van rád!

És a kutatók rájöttek, hogy a megfelelő agyi régiók kifejlődés szempontjából pont ez az, amire a kamasz fiúnak ilyenkor szüksége van az apjától – természetesen az anya aggódása mellett, a két viselkedés ugyanis tökéletesen kiegészíti egymást. (Mind az anya, mind az apa képes átérezni a fiú fájdalmát, ez az érzés azonban az apában, ahogy a férfiakban általában, hamarabb lecseng, mint a nőkben, ezért hamarabb képes a feladatra koncentrálni.) Az apa biztatása erősíti meg a fiúban a csoporthoz való tartozás fontosságát, hogy a fiúnak felelőssége van a nagyobb közösséggel szemben akár a pillanatnyi fájdalmai vagy rosszérzései ellenére is. A Férfi pedig arról ismerszik meg, hogy nem fut el a felelősség elől, ahogy a Férfiak Klubjában ezt már oly sokszor elmondtuk.

(A témáról remek angol nyelvű műsor volt hallható a BBC-n, amiből ez az írás is merített.)

Neo

Fotók: giselaatje on Pixabay.com

StockSnap on Pixabay.com

phillipneho on Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk