Az eskü szabadságunk záloga

Mára az eskü is olyan fogalom lett, amit nem mindenki ért. Vannak, akik fűre-fára esküdöznek, miközben maguk is tudják, hogy az egész mit sem ér, hiszen bármelyik pillanatban megváltoztathatják a szavukat. Az eskü mégis alapvetően fontos, egyenesen a szabadságunk záloga.

Az eskü kötelez – orvost, hajóskapitányt, katonát, de férjet és feleséget is. A modern ember egyre kevésbé érti, hogyan lehetséges az, hogy hűségesek maradjunk egy régen tett ígérethez, amikor oly sokat változunk az idők során.

Az étel, amit régen szeretett, ma már nem ízlik neki, az italt, amit egykor ki nem állhatott, ma a kedvence és így tovább... Ami régen kedves volt, az ma utálatos és fordítva – miért ne lehetne ez ugyanúgy igaz férfiakra, nőkre, hívatásokra, kötelezettségekre? Közismert az is, hogy az ember sejtjei hét év alatt teljesen kicserélődnek – és velük maga az egyén is, íme itt a biológiai magyarázat arra, hogy miért nem lehet örök esküt tenni semmire. (Ez egyébként több okból sem igaz, egyrészt mert az ember agysejtjei nem cserélődnek ki, másrészt – bármilyen tetszetősen hangozzék is – nincs ok-okozati összefüggés valaki megújuló sejtállománya és ízlésének megváltozása/csapodársága között. Az emberek jelentős része mégis így „tudja”, és ügyesen alkalmazza is maga vagy mások felmentésére.)

Érzelmi fertőzés

A régiek, mivel tisztában voltak vele, hogy az ember gyenge és elsodorják a vágyai, az érzelmei, a kényelmessége, ezért találták ki az esküt. Eleinte Isten volt az a szentség, akit nem lehetett az eskü megszegésével megsérteni, később az adott szóból igyekeztek ilyen „szentséget” kreálni, míg a modern ember rá nem jött, hogy az adott szó mögött nincsen semmi, könnyen meg lehet azt szegni, nem dől össze a világ.

Azonban ezt mégsem lehet büntetlenül megtenni. Az egyik, ami kiköszörülhetetlen csorbát szenved az adott szó be nem tartásakor az a bizalom. A hivatalos, az üzleti és a magánéletben is a saját bőrünkön tapasztaljuk, mennyire rossz, ha erodálódik a bizalom. De most nem is erre szeretnénk felhívni a figyelmet, hanem arra, hogy az egyén saját magával is mennyire tesz rosszat, ha nem veheti komolyan a vállalásait. Észrevétlenül önmaga szemében is elsúlytalanodik, és ami legalább ennyire rossz, teljesen átadja mások kezébe saját életének az irányítását.

Hadd ismertessek itt a magyar sajtóban kevés visszhangot kapott, ám annál fontosabb társadalmi kísérletet, amit a Facebook folytatott még 2012-ben, az eredmények pedig 2014-ben kerültek publikálásra. A kutatók az ún. „érzelmi fertőzés” jelenségére voltak kíváncsiak, azaz arra, milyen csatornákon keresztül lehet egy bizonyos érzelmet egyik emberről átragasztani a másikra különleges tekintettel a közösségi médiára. A kísérletet végzők azonban most nem csupán adatokat elemeztek, hanem aktívan manipulálták közel 700 ezer mit sem sejtő kísérleti személy oldalát – köztük talán a tiédet is, kedves olvasó.

A manipuláció lényege abból állt, hogy a kísérleti alanyok News Feedjébe (ahol a követett oldalak, illetve az ismerősök megosztásai kerülnek valamilyen ismeretlen algoritmus szerint) vagy túlnyomó többségében (90%) pozitív vagy éppen ellenkezőleg, túlnyomó többségében negatív posztokat tettek. Azt vizsgálták, hogy ezek milyen érzelmi állapot frissítéseket eredményeztek különböző időintervallumokban. Lám, aki pozitív híreket kapott, az több optimista állapot frissítést posztolt, aki viszont negatívakat, az borúsabban jellemezte az aktuális érzelmi állapotát. A kutatók levonták a következtetést: „az érzelmi állapotokat át lehet adni másoknak érzelmi fertőzés útján, ami azt eredményezi, hogy az emberek ugyanazokat az emóciókat élik át anélkül, hogy ez tudatosodna bennük.” Ne feledjük, hogy itt pusztán random Facebook-posztokról van szó – és nem újságcikkekről, profi fotókról, reklámkampányokról, vagy egész estés filmekről. A kutatás szervezői ki is emelik, hogy érzelmi fertőződés előidézhető az „emberek közötti direkt interakció nélkül”.

A másik tanulság, ami még talán ennél is érdekesebb, hogy amikor a kutatók se nem negatív, se nem pozitív, hanem érzelemmentes posztokat engedtek be a kísérleti alanyok News Feed-jébe, akkor ezen személyek aktivitása erősen visszaesett: sokkal kevesebbet írtak a Facebookra. Ebből tehát könnyen levonható, hogy mi a Facebook – nem különben az összes többi közösségi oldal – elemi érdeke: hát az, hogy minél több érzelmileg telített üzenet jelenjen meg, hogy pörögjön a forgalom.

Az igazság szabaddá tesz

Sokan vannak, akik érzelmileg szeretnék manipulálni az embereket a saját anyagi vagy egyéb céljaik érdekében. Azok az érzelmek, amelyeket én teljesen a magaménak érzek, nem feltétlenül a sajátjaim, hanem lehet, hogy mások plántálták belém tudatosan, esetleg rossz szándékkal. Ha tehát hagyom, hogy mindig az érzelmeim vezessenek, akkor könnyen mások játékszerévé válhatok. És hogy miként lehet ezt elkerülni? Sajnos úgy nem, hogy az ember azt hiszi, őt nem tudják manipulálni képekkel, zenékkel, reklámokkal és minden egyéb módon. Aki ezt hiszi, azt tudják a legjobban befolyásolni, mert az megveszekedetten fog ragaszkodni minden egyes véleményéhez, hogy az a sajátja – és nem pl. érzelmi fertőződés útján lett az „övé”. El kell fogadnunk, hogy MINDENKINEK manipulálják az érzelmeit, csak van, aki tisztában van ezzel, és aki nem.

És hogy miként lehetne az érzelmi manipulációt a legjobban kivédeni? Hát például úgy, hogy az ember tűzön-vízen át ragaszkodik azokhoz az igazságokhoz, amelyeket egyszer felismert. Vagy komolyan veszi az esküjét. Nem hagyja, hogy a kényelem, múló divatok, vagy akár a leghevesebb érzelmek is eltántorítsák tőle.

A buszon a szomszédom sírós arca akár egész napra elszomoríthat. Egy „energiavámpír” kolléga akár egész hétre megfoszthat az életkedvemtől. A média folyamatosan azon dolgozik, hogy érzelmileg befolyásoljon. Egy másik ember felém irányuló vágyakozása felzaklathat engem is és befészkelheti magát a fejembe. De ha hűségesen kitartok az esküm mellett, nem lesz belőle tragédia.

Az eskü nem akkor teljesíti be a hivatását, amikor könnyű betartani, hanem amikor nehéz. Az eskü egyenesen a szabadság záloga. Paradox módon az ember akkor a legszabadabb, ha saját jószántából nem azt teszi, amihez éppen a legnagyobb kedve lenne.

Neo

Fotók: debowscyfoto via pixabay.com

PeteLinforth via pixabay.com

ClkerFreeVectorImages via pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk