Az önfejlesztés „önkielégítés”? Így nem!

Vajon létezik-e egészséges önfejlesztés, ami nem a narcizmushoz vezet?

Ismerjük napjaink reklámjait, előttünk van a kép: a belőtt hajú, parfümtől bűzlő suhanc, lehetetlenül szűk nadrágban illeti magát a tükör előtt. A tízezer eurós fizetésű menedzser a legújabb kocsiban, a legmenőbb kéglije felé, a legdögösebb csajjal repeszt. A testépítő, aki már akkora, hogy Hulk is ijedten vonulna vissza előle a sarokba, még mindig tömi magába a kiegészítőket (és persze nem csak azt…), még mindig csak nőni és nőni akar. A végeredmény pedig az az állapot, amit a Harcosok klubjának szétesett, nihilista, életunt karaktereinél láthatunk. A filmben még az a mondat is elhangzik: „az önfejlesztés önkielégítés”. A főszereplő hozzáteszi még azt is, hogy ellenben az „önpusztítás” jó.

Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy két szélsőséggel van dolgunk. Az egyik oldalon tényleg ott van az öncélú, sehova nem vezető, materialista „önfejlesztés”. Itt az önfejlesztés persze nem valamifajta minőségbeli javulást jelent, hanem egy „termék” eladását: fizetsz, és izmosabb leszel, szebb leszel, kívánatosabb leszel. Nem is feltétlenül kell valamifajta „beteljesülés”, azaz nem biztos, hogy nagyobb súlyokat fogsz tudni emelgetni otthon, vagy a bicepszeddel elcsábítod életed párját. Egyszerűen csak magának a ténynek a kedvéért nézel ki jobban.

A másik oldalon pedig az érdektelenséget és a nihilizmust látjuk. Egy Tyler Durden, egy Nagy Lebowski-féle alak nem csak, hogy nem érdeklődik magasabb célok iránt, hanem direkt csak pusztítani akar – önmagát, a környezetét, mindegy neki. Egyik sem lehet követendő cél. Ezzel nem jutunk sehova.

Hova álljunk tehát, ha egészséges középutat keresünk? Hogyan kerüljük el az értelmetlen piperkőcködést vagy a céltalan züllést? A legegyszerűbb, ha feltesszük magunknak a következő kérdést: milyen értelmes célt szolgálok ezzel?

Nem minden önfejlesztés „önkielégítés” (ahogyan azt Tyler Durden mondaná). Az én személyes példámból kiindulva azt tudom mondani, hogy a küzdősportokkal vagy a társastáncokkal való megismerkedés rengeteg pozitív hatással volt az életemre. Nem tévedés, hogy egyszerre beszélek a kettőről: számomra mind a kettő a test kontrollálásáról, a tudatos mozgásról szól.

Tanultam ezek által magabiztosságot, kitartást, céltudatosságot és bátorságot. A küzdősportból pedig egy bizonyos nyugalmat is nyertem: elvégre már tudatában vagyok annak, hogy ha akarom, meg tudom védeni magamat egy átlagos támadóval szemben. (Nyilván nem egy profi bokszoló ellen). Így már nem keresem a bajt, inkább kitérek, ha kötekednek az utcán vagy a villamoson.

A táncolás szintúgy fontos része volt egy férfi életének, mielőtt még az ismerkedést lenyelte volna a Tinderezés. Egy férfinak bizonyítania kellett, hogy van mersze magabiztosan felkérni egy lányt, hogy férfiasan és ügyesen tud vezetni; a lány ebből is látta, nem egy nyámnyila, ide-oda tologatható alakkal van dolga. Aki pedig a keringőkre és az öltönyös bálokra gondol most – és esetleg avítt, lenézett dolognak gondolja a táncot –, az javaslom, hogy látogasson el egy latin bulira… A küzdősport és a tánc csupán pár példa az izomépítés, különórák, önfejlesztő előadások, szakmai kurzusok stb. mellett, amelyek véleményem szerint a fejlődésemet szolgálták ilyen-olyan módon.

Ha itt megállnék, bárki azt mondhatná – joggal –, hogy ez még mindig egy öncélú, saját vágyaim kielégítésére szolgáló önfejlesztősdi... Minden önfejlesztés során van egy elérendő pont, ami csupán eszköz lehet egy jóval magasabb cél eléréséhez. Nem azért sportol az ember, hogy csak úgy jól nézzen ki, vagy ingathassa magát a tükör előtt. Nem azért fejleszti magát az ember szakmailag, hogy majd jobban keresve elmondhassa magáról, mennyire gazdag, és immár a legújabb luxuscikkeket is megvásárolhatja. Nem! A sportolással erős akarok lenni, az erővel meg akarom védeni magamat és mindazokat, akiket szeretek, a magasabb fizetésemmel pedig hozzájárulok ahhoz, hogy a családom jólétben éljen, vagyis értelmes célokat akarok kiszolgálni minden egyes – fizikai, szellemi és lelki – fejlődéssel. Minden új megdöntött csúcsnak, megmászott új magaslatnak még nagyobb célja van!

Az önfejlesztéssel együtt járó fizikai, szellemi, lelki, anyagi, szakmai, képességbeli stb. gazdagodás, gyarapodás, előrelépés, fejlődés tehát egy magamon túlmutató dolgot kell szolgáljon. A családot. Enélkül az önfejlesztés csupán „önkielégítés” marad.

Nem lehet csak a külsőnket igazgatni, a műizmokat erősíteni, de az érdektelen, lusta nihilben sem szabad lebegni. A kettő közötti arany középút a céllal, valami nagyobbért, valami jobbért történő, tartalmas önjavítás, az új képességek elnyerése, új tudás megszerzése.

Így szolgálhatjuk legjobban saját jól felfogott érdekünket, közösségünket és családunkat.

V. L. B.

Fotók: pejess on Foter.com / CC BY

geralt on Pixabay.com

Free-Photos on Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk