Az örök dilemma: online vagy offline? – Párkeresés a 21. században

Napjainkban egyre több embertől hallom, baráti és ismerősi társaságokban is egyaránt, de jómagam is ugyanazt tapasztalom, hogy mennyire nehéz megtalálni azt a bizonyos „igazit”, kortól, műveltségtől, anyagi helyzettől függetlenül. A TÁRSAT – csupa nagybetűvel –, aki olyannak fogad el, amilyenek vagyunk, és akit mi is teljesen olyannak tudunk elfogadni, amilyen. Akivel tényleg működik az a bizonyos kémia fizikai és lelki síkon egyaránt és akihez hasonló az értékrendünk is.

Túlzsúfolt hétköznapjaink közepette az állandó rohanásban ma lényegesen kevesebb időnk és energiánk jut arra, hogy eljussunk olyan programokra, amelyeken személyesen is ismerkedhetnénk hozzánk hasonló szinglikkel. Ha pedig lenne is rá időnk és energiánk, máris felmerül az a kérdés, hova mehetnénk, hol lehetne ismerkedni? Így aztán sokunknak leginkább az online ismerkedés marad, mint egy már biztos csatorna a társkeresésre. De a biztos itt azt jelenti, hogy bármikor elérhető, biztosan ott van.

Ma már számos ingyenes és fizetős társkereső oldal és applikáció érhető el a piacon, mely mind abban próbál meg segíteni nekünk, társkeresőknek, hogy minél hamarabb és könnyebben megtaláljuk az általunk „megálmodott”, tökéletes társat.

De olyan, hogy tökéletes, nincs.

Nézzük, hogyan is működnek ezek az online társkereső oldalak, applikációk. Van olyan oldal, amelyen napi két-három tucat társjelölt közül válogathatunk, de van olyan is, amelyik nem küld külön levelet az újabb lehetséges jelöltekről, csak az oldalra regisztrált tagok között tudunk keresni a keresési paramétereink beállítása után. Létezik olyan applikáció is, amelyben naponta több száz profilt tekinthetünk meg és szinte a másodpercek töredéke alatt „eldönthetjük”, valaki szimpatikus-e vagy nem. És pont ilyen gyorsan döntik el rólunk is, hogy rokonszenvesek vagyunk vagy nem, ami azért valljuk be, nem a legjobb érzés. Vannak olyan lehetőségek is, amelyek során életkor alapján kaphatunk „társajánlatokat”, de vannak ennél sokkal precízebb és bonyolultabb algoritmusokon alapuló oldalak is, amelyeken a regisztrációkor kitöltött személyiségtesztünk alapján a rendszer „keresi meg számunkra" a leginkább hozzánk illő társat. Vagyis tapasztalataim szerint leginkább csak próbálja megtalálni.

Valahogy sokszor azt érzem ezeken a felületeken, pont az érdeklődés és pont a kíváncsiság tűnik el, és az egész átmegy a minőségi helyett egyfajta mennyiségi keresésbe. Leadjuk a rendelést, kit keresünk, és anélkül döntünk arról, szimpatikus-e vagy sem, hogy egyetlen szót is váltottunk volna vele. Sokszor úgy „válogatunk” a lehetséges társjelöltek között ebben az online világban, mintha a piacon lennénk. Mintha csak az lenne a kérdés, kit vennénk meg és kit nem. Őt ezért igen, őt meg azért nem. És például mi sem tudhatjuk, vajon mi éppen miért kerülünk bele valakinek a szimpátiakosarába, illetve mi az oka annak, ha mégsem. Pont azt felejtjük el online, ami a legfontosabb: minden ember önmagában megismételhetetlen, egyedi csoda, érző lélekkel. De nincs idő arra, hogy ez kiderüljön, hiszen olyan, mintha itt is rohannunk kellene, nehogy lemaradjunk valakiről, hátha pont ő lesz az, akire vágyunk.

Annak ellenére, hogy tényleg hatalmas a kínálkozó online lehetőségek tárháza, mégsem annyira könnyű megtalálni azt a bizonyos igazit. Apropó igazi. Egyszer azt olvastam, nem is csak egy, hanem sok olyan ember van, akikből lehetne akár „igazi” is. Akinek a megismerésére ha elég figyelmet és időt szentelünk, akkor, igazivá válhat, és én is igazivá válhatok mellette, számára.

Online közegben eleinte valójában legtöbbször egy fényképpel kommunikálunk, amit olyan tulajdonságokkal, gondolatokkal ruházhatunk fel, amiket látni és érzékelni szeretnénk a másikban. Amik számunkra értéket képviselnek és fontosak. De ezek vagy ott vannak a másikban, vagy nem. Kommunikálunk, de, gesztusok és hangsúly nélkül, például emotikonokkal, de már egy ideje azt érzem, nagyon hiányzik a személyes jelenlét a beszélgetésekből. És akkor még nem is említettem a zaklató képeket, üzeneteket, amikről nagyon sok nő ismerősöm számol be, amikkel egy-egy oldalon találkozik az ismerkedések során.

De ha ez így van akkor miért szorul egyre jobban háttérbe az offline ismerkedés?

Míg életem legelső, több éves kapcsolata internetes ismerkedésből indult, addig a második ugyancsak több éves kapcsolatom már személyes ismerkedés során alakult ki. Minden egyes olyan esetben, amikor offline ismerkedtem, megtapasztalhattam azt, mit is jelent valójában meglátni és megszeretni valakit. Hiszen amikor személyesen találkozunk valakivel, ott a pillanat töredéke alatt sok minden eldőlhet. Szavak nélkül, vagy szavakkal, de gyorsan, természetesen, minden fölösleges manír nélkül.

Éppen ezért személyesen ismerkedni nehezebb is valamelyest. Mert személyesen nehezebb felvállalni ezeket a helyzeteket, és alkalomadtán cselekedni. Nem lehet személytelenül megbújni egy jól megszerkesztett online kép mögött, a gondolatainkat személyesen kell elmondani a másiknak. Oda kell menni a másikhoz, megszólítani őt,  beszélgetést kezdeményezni. Határozottnak és férfiasnak lenni egy ilyen helyzetben. Aki dönt és cselekszik, tudja, mit akar, és nem tétovázik. Hiszen a legtöbb esetben hiába van meg a kölcsönös szimpátia, ha a férfi nem közelít, a nő aligha fogja ezt megtenni. Nekünk, férfiaknak kell megtennünk az első lépést és ez így is van rendjén. Merjünk bátrak lenni és merjünk udvarolni! És igenis az odafigyelés, a kedves szavak vagy egy-egy szál virág, vagy a nő előre engedése vagy a bókok se merüljenek feledésbe!

Legyen bármilyen rohanó a világunk, legyen időnk és igényünk a minőségi társkeresésre. Higgyük el, egy boldog párkapcsolat lehetősége számunkra is adott, és ne csak azért legyen társunk, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Igen is ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és magunknak is változnunk, változatnunk kell dolgokon ahhoz, hogy egy kapcsolat kialakuljon. De ami a legfontosabb, először is meg kell tanulnunk elfogadni és szeretni önmagunkat, jól kell tudnunk érezni magunkat a bőrünkben, egyedül is, társ nélkül. És ha már önmagunkban is boldogok tudunk lenni, akkor a boldog párkapcsolat is könnyebben beköszönthet az életünkbe.

A cikksorozat bevezető részét itt olvashatod el: Hát én immár kit válasszak? Párkeresés a 21. században


Nagy Zsolt 35 éves
, közgazdász, mentálhigiénés szakember, gyászkísérő és képzésben lévő családterapeuta. Önkéntes rádiós műsorvezető és cikkeket ír függőség, család és párkeresés témában. Korábbi, 19 részes cikksorozata az Apahiányos társadalom rovatban jelent meg a Férfiak Klubja hasábjain. Aki szeretné felvenni vele a kapcsolatot, szakmai Facebook oldalán keresztül elérheti: A lélek egészsége.
Mottója: „Észrevenni, megérteni, elfogadni, meghallgatni és szeretettel kísérni."

Fotó: Business photo created by yanalya - www.freepik.com

Nikolina Shushulova képe a Pixabay -en. 

Tumisu képe a Pixabay -en. 

Food photo created by teksomolika - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk