Bandi bácsi és Reini néni – egy különösen erős férfi-nő szövetség ma is útmutató példája

Ahogy a Hópárduc felesége című könyvben, a Reiniben is az érdekelt leginkább, milyen lehet egy közismert, köztiszteletben álló férfival élni. Nem a bulvártitkok érdekeltek természetesen, hanem a magánember, a férj és a családapa. És persze a feleség.

Ahogy a Hópárduc felesége című könyvben, a Reiniben is az érdekelt leginkább, milyen lehet egy közismert, köztiszteletben álló férfival élni. Nem a bulvártitkok érdekeltek természetesen, hanem a magánember, a férj és a családapa. És persze a feleség. Hogy vajon egy ekkora kaliberű férfi oldalán és annak feleségével szemben támasztott társadalmi elvárások mellett (itt lelkészfeleségként) hogyan tud kiteljesedni egy nő? „Csak” férje támaszaként és gyermekeik anyjaként élheti életét vagy saját egyéniségét is meg tudja őrizni, saját tehetségét is ki tudja bontakoztatni? És vajon mit tud kezdeni magával és férje örökségével annak halála után? Hogyan segített neki mindebben a hite? Reini, vagyis dr. Gyökössy Endréné esetén pedig az is érdekelt, hogyan tud egy svájci úrilány otthonra találni lelkészfeleségként Magyarországon, ráadásul a legsötétebb történelmi időkben?

Reini otthonról hozott rendkívüli kulturális „felkészültséggel” és erkölcsi tartással, magyar férje iránti végtelen szeretettel és hálával, nagyon mély hitből fakadó (amiért fiatalként „alaposan megdolgozott”) alázattal és az élet dolgai iránti rendkívüli bölcsességgel adott csodálatos, élményszerű válaszokat fenti kérdéseimre. (Természetesen nem nekem, hanem Sz. Kiss Mártának, de a könyv olvasása közben sokszor azt éreztem, ott ülök vele szemben én is.) És miközben saját kérdéseimre kerestem és kaptam választ, megismertem két, egyenként és házaspárként is csodálatra méltó embert, és közben ráláthattam arra is, hogyan álltak helyt külön-külön és házaspárként is, üldözött származással, illetve foglalkozással a háború, majd a forradalom és a diktatúra idején.

A cikk még nem ért véget, felhívásunk után folytatódik: Várunk Bedő Imre Férfiak Klubja alapító, bestselleríró őszi előadásaira. Kattints a képre a részletekért. Erős közösség. Új felismerések. Egy értékrend.

A könyv végén pedig ugyanazt éreztem, amit Balog Zoltán, a Németajkú Református Egyházközség lelkésze így fogalmazott meg: „Ne hagyd abba, kedves Reini, mondd még, meséld tovább, add ide nekünk azt a gazdagon szőtt szőnyeget, melynek minden szálában benne van a hűség. Kettőtöké Bandi bácsival és mindennek a fundamentuma, Isten hűsége hozzátok, hozzánk, emberekhez.”

Néhány időtálló gyöngyszem a könyvből, gondolatébresztőnek és az olvasáshoz kedvcsinálónak:

„Rendkívül lényeges a párkapcsolatban, sőt minden emberi kapcsolatban a humor. Mi ennek sem voltunk híjával, egy-egy csattanós megjegyzés, nagy kacagás számos nehéz helyzeten átsegített. (…) mindez izgalmas: ha két ember akarja szeretni egymást, akkor a különbözőségeik megismerése érdekes kaland lehet a számukra, ami nem elválaszt, hanem még szorosabban összekapcsol. A házasságban a lényeg, amit Bandi is mindig hangsúlyozott, az agapé, vagyis a »szeretlek, mert szeretlek« szeretet megléte, ami aztán türelmes és elfogadó.”

„Nekem Bandi volt az első. Sose mondtam, se nekik, se másnak, talán magam se érzékeltem annyira, de egyik lányunk jobban észrevette ezt. (…) Persze az is igaz, hogy otthon engem sem babusgattak, így csak azt vittem tovább, amit láttam a szüleimtől, ez volt a minta előttem, nem tudtam, hogyan lehetne másképp. Ma már értem, hogy minden módon szükséges kimutatni a szeretetünket a gyerekeknek. Magyarországon sokszor tapasztaltam ugyanakkor, hogy annyira csak a gyerekekre figyelnek, hogy a férj majdnem kimarad a szeretetből, amit nagyon nem találok helyesnek.”

„Még a Magyarországra érkezésünkkor Bandi beszélt az édesanyjával, és azt mondta neki, hogy bármilyen konfliktus esetén ő biztosan a feleségének fog igazat adni. Amikor anyósom hozzánk költözött, mint megtudtam Banditól, maga is megfogadta, hogy nálunk mindig a menyének lesz igaza. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, de köztünk tényleg semmilyen bántó szóváltás nem volt. Mindenki tudta és tette a dolgát! És nagyon szerettük egymást! Igen fontos ugyanis a különbözőségeink elfogadása, a másikra figyelés, ami sok konfliktust meg tud előzni.”

„Mondtam neked, eldöntöttem, hogy nem lesz honvágyam és nem is lett. »Ahová te mégy, odamegyek én is« – ez nem vált többé kérdésessé. A dolgom Bandi segítése volt. Igaz, éppen ő fogalmazta meg, hogy akkor lettem önálló ember, amikor a követségi munkát elkezdtem, és mindig biztatott, hogy milyen jót tesz nekem. (…) Semmikor nem a szüleim vagy a férjem miatt értékeltek vagy szenvedtem hátrányt. Mindenben magamnak kellett megállnom.”

„Bandi is rengeteget dolgozott akkoriban, nemcsak a gyülekezeti alkalmak, az egyéb tennivalók szaporodtak meg, hanem az egyéni lelkigondozások is. Szinte nem láttuk egész nap. Esténként viszont mindig együtt voltunk. Mindegyikünk mesélt a napjáról, volt mit.”

„Köztünk és gyermekeink között már jóval közvetlenebb kapcsolat alakult ki, mint amilyen nekem volt a szüleimmel.(...) A fiúkkal kamaszkorukban többet kellett volna az apjukkal lenni, akkor különösen fontos a férfi példa, noha ritka, hogy a tinédzser fiú igazán jól kijön az édesapjával. Nálunk is a fiunk is felnőtt férfiként lett nagyon jóban Bandival. (...) Egyébként meg azt gondolom, hogy ahol több gyerek van, talán könnyebb a gyermeknevelés, mert a szülők nem esnek a végletekbe, hogy vagy nem törődnek az egy szem gyerekkel, vagy agyonnevelik.”

„Nagyon fontos, hogy a házastársak barátai is legyenek egymásnak. Mi mindent megbeszéltünk egymással. Ha nagy bánat érte, ő mindig egy-két nappal később tudta csak megosztani velem. Az nem jó azonban, ha a legapróbb gondolatunkat, gondolati bűnünket is elmondjuk a párunknak, mert azzal fölösleges terhet rakunk rá, fölösleges bonyodalmat okozunk mindkettőnknek. Nyilván minden embernek van olyan titka is, amit soha senkivel nem – legfeljebb Istennel – oszt meg, vagy olyan, amit nő nővel, férfi férfival beszél meg.”

„Gyönyörű levelet írt nekem ötvenhatban, azokban a boldog napokban. (…) Ajánlom a feleségeknek, ha valami kedves írást kapnak a férjüktől, őrizzék meg, mert néha egy-egy vita után vagy valami szomorúságban érdemes rápillantani. Ezek olyan szeretetkifejezések a férfiak részéről, amelyeket érdemes megőrizni, hisz mindjárt másképp tekintünk akkor a pillanatnyi konfliktusunkra is.”

„A legszebb éveink azok voltak, amikor már mindketten nyugdíjba mentünk, talán a házasságot, sőt a szerelmet is ekkor éltük meg a legteljesebben: egy olyan bensőséges lelki kapcsolat épült közöttünk, ami két embert teljesen eggyé forraszt.”

Ajánlom ezt a könyvet – akár többszöri – (újra)olvasára férfiaknak és nőknek, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt; mindazoknak, akik szeretnének többet tudni mindannyiunk Gyökössy Bandi bácsijáról (akiről nemhivatalosan még buszmegállót is elneveztek Újpesten) és Reini néniről, példás kitartásukról, helytállásukról, erkölcsi tartásukról és irigylésre méltóan szeretetteli, nagyon erős szövetséget alkotó párkapcsolatukról, illetve mindazoknak, akiket érdekelnek a bevezetőben feltett kérdések nő-férfi viszonyról, szülőségről, hitről és gyászról – bizonyára választ kapnak ők is.

Antal-Ferencz Ildikó

Cikkajánló: Ilyen férfi, férj és apa volt Erőss Zsolt hegymászó – a Hópárduc és öröksége a felesége szemével
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk