Csajozok, mert megtehetem!

Odáig jutottunk, hogy bemutattuk Apust, Péter férfi felmenőjét és infantilis szenvedélyeit, melyekkel nagy általánosságban töltötte hétköznapjait. Színre lépett az édesanya is, Lukrécia, aki félreérthetetlenül kifejezte fia magához láncolásának tervét, jelezve ezzel azt is, hogy mire számíthat úgy nagyjából öregkoráig.

A Pán Péter sorozat előzményei itt olvashatóak:

Első rész: Pán Péter a haverom

Második rész: Pán Péter Mutterországban bérel hotelt

Harmadik rész: Hogyan találjunk mentségeket az apaságra?

Péter most egy szakítás után, munka nélkül tanácstalanul ücsörög otthon, az XBoxát nyomkodva és szakadatlanul ruminál. Máshogy fogalmazva: „kérődzik”. Egyik sanyargató gondolatot dobja fel a másik után, majd cserél és kezdi újból az egészet. Azért hiányzik neki Veronika. Válaszokat keres. Kellemes megpihenni alkalomadtán az önsajnálatban, csak egyesek benne felejtik magukat és itt kezdődik a probléma, főleg akkor, ha nem a megfelelő emberhez fordulunk tanácsért.

Ekkor eljött a változás szele. Ideje felhívni Marcust, a barátot, a szövetségest, akivel gyerekkoruk óta jó kapcsolatot ápolnak (Péter baráti körét még amúgy sem ismerjük), és beszámolni neki az eseményekről. Marcus mindig remek megoldási javaslatokkal állt elő azokban az esetekben, ha nőkről volt szó, sajátos életfilozófiájával és előadói tehetségével pedig nagyjából reprezentálta a fiatal férfigeneráció egy meghatározó hányadát.

Szóval, Péter, miután tárcsázta a számot, majd a fogadás után végig keseregte, hogyan is dobta az exe, Veronika, és hogy mennyire nem volt vele megértő, Marcus azon nyomban életvezetői szerepbe helyezte magát, és kiokította elkenődött barátját a következő észrevételeivel:

Péter, figyelj most rám! Egy. A barátnő nem más, mint kolonc. Nekem nincs barátnőm, csajaim vannak. Azokat bármikor le lehet cserélni. De tudod, az csajozik csak, aki megteheti. Az olyanok, mint én. Vagy amilyen esetleg te is lehetsz, ha elfelejted ezt a romantikus blablát és azt csinálod, amit mondok neked. Kettő. Magyarázza ugye sok manus, hogy „ők mennyire hűségesek, meg a család a mindenük”, meg hogy az elköteleződés a csúcsok csúcsa, a non plus ultra, de egy frászt! Azért hajtják a fejüket igába, mert amúgy nem lenne lehetőségük más nővel vagy nőkkel összejönniük, gyorsan beadják a derekukat és akkor legalább van kivel szexelni. Persze csak időnként, amikor a csajszi úgy gondolja, hogy porcióz némi uzsonnára valót, ha épp nem fáj a feje. Kidobott a Veronika? Örülj neki! Legalább megoldotta egyszerűbben a problémádat. Aki komolyan tervez, az lúzer. Mindig kell, hogy legyen a talonban valaki, akit parkoló pályán tarthatsz, és ha úgy tartja kedved, előránthatod. Ilyenkor hisztiznek egy kicsit, de mivel függenek már tőled, ha kellően flegmán és rezzenéstelenül reagálsz a kitöréseikre, úgyis jönnek majd utánad. De el kell velük hitetned, hogy ők a hülyék, hogy túl sokat követelnek tőled és éreztetned kell, hogyha nem tetszik a rendszer, akkor tipli van. Így tudatod velük, hogy ki is igazából a főnyeremény. Most dolgom van. Okos legyél. Na cső!

A pszichológus közbeszól: Nos, Marcus arra a mai trendi gondolkodásra utal, ami az egyébként tartós párkapcsolatot kereső férfi pozitív megítéléséhez fűződő viszonyra vonatkozik. Bár nem tesszük az asztalra, de gyanakodhatunk amiatt, hogy mindezt (az elköteleződést kereső és képviselő magatartást) bizonyára azért szorgalmazza lelkes pályázónk, mert valamilyen hátrányos tulajdonsága (előnytelen megjelenés, nehéz anyagi helyzet, stb.) miatt amúgy sem kellene senkinek.

A logikai menet érthetőnek tűnik, csak épp némi korrekcióra szorul. Az az irányú okfejtés, hogy „az a pasi, aki komoly kapcsolatot akar biztos béna” nem állja meg a helyét, de nézzük meg most kissé átvariálva. Mégpedig így: azok a férfiak, akik alacsony státuszúak (megjelölve ezzel a párkeresésben való legfontosabb preferenciák egyikét) nagyobb valószínűséggel ajánlanak fel olyan személyes tulajdonságokat, amelyek hosszú távú párválasztási stratégiákra utalnak: pl. megbízhatóság, családi elkötelezettség, gyerekvállalással kapcsolatos hajlandóság.

Ennek az okosságnak konkrét elnevezése is van a szakirodalomban, mégpedig átkapcsolásként, trade-off mechanizmusként ismeretes, mely leírható egyfajta kompromisszumnak is a szülői és párkereső stratégiák között. Ha belegondolunk, valahol ez a lehető legadaptívabb viselkedés egy olyan környezetben, amiben kevés választási lehetőségünk van.

Szóval: Marcusnak félig-meddig igaza van: az engedheti meg magának, hogy csajozzon, akinek vannak „egyéb” opciói (ahogy egy elismert szaki is válogathat a munkaadók közül), abban azonban téved, hogy az elköteleződés felvetése lúzerségre utalna. Miért ne létezhetne olyan pasas, aki képben van önmagával és a tapasztalatai nyomán úgy dönt, hogy szeretne megállapodni és felelősséget vállalni?

Marcus még egy bölcsességet elárul nekünk a hedonista és etikátlan férfi viselkedéséről: nemegyszer függővé teszi a szeretetre és törődésre éhes nőket. Ezt például úgy éri el, hogy kiszámíthatatlanul (mikor kedve van hozzá) jutalmazza a figyelmével őket, majd a felelősségre vonásra, jogos haragra érzelemmentesen reagál, (amivel azt üzeni, hogy semmi joga a másiknak a saját szükségletei kommunikálásához, meg különben is szégyellje magát), a „kapcsolat felbontásának” lebegtetésével fokozza a szorongást és ezzel totálisan alárendeli a partnerét. Ha ez is sikerült, még szóban is meg lehet erősíteni, hogy a nő az ostoba és menjen el pszichológushoz, ha akar valamit, mert miatta nem működik a románc. Marcus láthatjuk, hogy „csajozik” és nem tiszteli a nőket. Miért is? Mert megteheti. Hmmm… érdekes megközelítés.

Azért ne jelentsük ki azt, hogy ez „ritka”. Én úgy látom, elég sok „Marcus” járkál a környezetünkben, aki azzal az érvvel kerüli ki a tartós párkapcsolat felé való nyitást, hogy „neki van B alternatívája”, minek erőlködjön ilyen olcsóságokkal?

A sztorinkra visszatérve: ő Péter egyik tanácsosa, barátja. A leírás alapján talán sokaknak visszataszítónak tűnhet a karaktere. Tegyük hozzá: Marcus mindettől függetlenül őszinte és nyíltan vállalja az önzését, a nőkkel szembeni énközpontúságát (sokan ezt saját párkapcsolatukban a háttérben meghúzódva, csöndben teszik, hasonló, ritkán tudatosított okokra hivatkozva).

A folytatásban megismerhetjük Marcus további meggyőződéseit azzal kapcsolatban, miért nem érdemes felnőni és érett férfiként valaki(k)ért felelősséget vállalni, hanem maradni élvhajhász, barátnőtlen, de csajozó nagy kamasznak.

Lázár Gergely pszichológus

Weboldal: www.gery.hu

A szerzőről:

Pszichológus vagyok. Akarok róla beszélni?

Bizony. Sőt, részletezem is picit, hogy miből állnak a napjaim. Egészséges (nem patológiás) emberekkel végzek tanácsadási tevékenységet, életvezetési témákra fókuszálva. Munkám során többféle segítői módszert is alkalmazok (némelyiknek egészen furcsa neve van, úgyhogy le se merem írni). Vállalkozásom mellett főállásban iskolapszichológusként dolgozom, mely során rengeteg nevelést, konfliktuskezelést érintő szituációval kerülök szembe. Időnként még Bercikét is kimentem a tanterem és a pedagógus „éles karmai” közül, ha éppen úgy érzi, megtámadták az űrlények a Föld nevű bolygót.

És akkor mit keresek itt?

A Férfiak Klubja küldetését olyan írásokkal és audiovizuális anyagokkal szeretném támogatni, amelyek a komfortzónájukból kilépni hajlandó, még fiatal felnőtt és kamaszkorban lévő fiúknak, férfiaknak szólnak elsősorban, akik kutatják önmagukat és helyüket a világban. Tanácsadóként idősebb korosztállyal (sőt, még nőkkel is!) foglalkozom, de szerepem, vállalt feladatom a Férfiak Klubja közösségében elsősorban a 14-30 éves réteg megszólítása lesz. Az írások célja nem a gúnyolódás és a rosszindulat, hanem a témák könnyed és ironikus megfogalmazása, természetesen megajánlva a fejlődés lehetőségét is.

A stílust kissé regényszerűnek álmodtam meg, folyamatosan formálódó karakterekkel és történetekkel (melyek jó részét nem kitalálom, hanem a valóságból, a környezetemből, vagy a munkámból merítem). A kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében, csináld nyugodtan tovább, amit amúgy is szoktál.

Fotók: geralt via Pixabay.com

52Hertz via Pixabay.com

mikegi via Pixabay.com

karentheicehouse via Pixabay.com

geralt via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk