Csak akkor lehetünk boldogok egymással, ha elfogadjuk, hogy mások vagyunk

Emlékszem egy újsághírre, melyben egy önvezető autó azzal okozta tulajdonosa halálát, hogy fékezés nélkül behajtott egy tartálykocsi alá.

Emlékszem egy újsághírre, melyben egy önvezető autó azzal okozta tulajdonosa halálát, hogy fékezés nélkül behajtott egy tartálykocsi alá. A vizsgálat során arra jutottak, hogy az autó vasúti hídként azonosította a magasépítésű tartálykocsit és megpróbált átmenni alatta. A dolog csak nem hagyott nyugodni, újra meg újra eszembe jutott és végül rá is jöttem, miért. Két-két és fél évesnél biztosan nem volt több az egyik fiacskám, amikor együtt láttunk egy tényleg impozáns tartálykocsit. Hatalmas volt, krómozott tartálya ragyogott a napfényben. Mindketten elkerekedett szemmel bámultuk. Néhány nappal később egy üzlet kirakatában a fiam meglátott egy matchbox tartálykocsit, amit mindenképp meg akart vetetni velem. Se méretre, se színre, se anyagra, se semmire nem volt azonos azzal a tartálykocsival, amit láttunk. Honnan tudta mégis, hogy ez is egy tartálykocsi?

Ilyen fajta általánosításra egy gép sosem lesz képes, az mindig egyediségében fogja szemlélni a dolgokat, és ha az a valami 49%-ban egy tartálykocsi jegyeit hordozza magán, 51%-ban meg egy hídét, akkor hídként fogja beazonosítani.

Általánosító képességével az ember különleges helyet foglal el az élővilágban is: nincs még egy élőlény, amelyik képes lenne erre. Ennek azonban meg is fizettük az árát: megnőtt az agyunk, ami csak egy nagyobb koponyában fér el. Az ember agytérfogatának növekedését nem vagy nem kellő mértékben követte a nők csípőmérete, ami azt eredményezte, hogy 9 hónapnyi várandósság után az embergyereknek meg kell születnie, mert ha méhen belül tovább nőne a koponyája, akkor egész egyszerűen nem férne ki. Ezért van az, hogy minden embergyerek praktikusan koraszülöttként látja meg a napvilágot. Az állatvilágban nincs még egy olyan faj, amelyiknek az utóda ennyire gyámoltalanul születne meg. Az első két hónapban a fejünket sem tudjuk megemelni, négy hónapig kell várni, hogy meg tudjunk fordulni, hat hónapig, hogy egyáltalán fel tudjunk ülni és így tovább, az embergyerek nagyon sokáig van kiszolgáltatva a gondozóinak, elsősorban az édesanyjának. És a nők fel is nőttek a feladathoz, kifejlődött bennük mindaz a mentális, emocionális, fizikális és mindenfajta képesség, hogy ennek megfeleljenek. Ez a gyökere a férfi és nő közötti munkamegosztásnak, vagy másképp fogalmazva a férfi és női szerepeknek, amelyekről annyi szó esik manapság. A túlélés érdekében a férfiaknak alkalmazkodniuk kellett a gyermekét gondozó nő igényeihez. Ez utóbbiak között létrejövő döbbenetesen erős kötelék kialakulásának a hormonális összetevőjéről már elég sokat tud a tudomány. Ám egyszerű hormonokkal megmagyarázni nem lehet mindazt a mélységes mély szeretetet, kapcsolatot, kötődést, ami az embert az édesanyjához fűzi. Az édesanyjához, aki igent mondott rá, pedig lehet, hogy nem a legjobbkor jött, vagy az életét veszélyeztette vele, ha kihordja, akinek talán sok mindenről le kellett mondania érte, és aki talán emberfeletti fájdalmat és félelmet élt át miatta, mégis hűségesen megszülte. Hála és köszönet érte minden édesanyának.

Krúdy Tamás

Fotó: Adina Voicu képe a Pixabay -en. 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk