Egy apa ne csak azt tanítsa meg, hogyan borotválkozzon a fia, hanem azt is, miért!

Édesapámtól megtanultam.

Gyakran borotválkozott apám. Bajuszát mindig meghagyta, de igazított rajta. Számára amolyan szertartás volt ez. Szappanból vert borotvahabot, pedig édesanyám vásárolt neki boltit, gélt. Nem használta. Kölnit is vettek neki. Az se kellett. „Jobb a kékszesz. Csíp. Tehát dolgozik” – mondta egyszer. Falun esővízzel borotválkozott, nem volt annyira kemény víz, mint a bevezetett városi. Egyszer ki akarta próbálni, milyen nadrágszíjon fenni a borotvakést, de végül nem tette. Pedig az apja úgy csinálta egykoron. Nagyapám ajándéka volt a borotvakés. Ahogy az élezést, úgy a kést sem próbálta ki. Sokáig nem tudtam az okát. Saját maga vásárolta pengét használt, azzal borotválkozott.

„Ahogy a feleséget, úgy a borotvát sem szokták kölcsönadni” 

Egyszer, mikor kis, alig látható bajusz serkent az orrom alatt, elkértem tőle a borotváját. Édesapám mindent ideadott nekem, mindent megosztott velem. A szerszámjait, az enni- és innivalóját, ha kellett, később, felnőttkoromban az autóját, a könyveit, zakóját, nyakkendőit… azonban a borotválkozó felszerelését soha. Az tabu volt. Régen az apja dobozban tartotta a sajátját, de a nagyfater sem osztotta meg vele a tartalmát. „Ahogy a feleséget, úgy a borotvát sem szokták kölcsönadni” – idézte nagyapámat. Nem adta ide az övét, helyette ajándékozott nekem egy borotválkozó szettet.

Ragaszkodott a borotvapamacsához, amelyet ha lecserélt, mindig olyat vásárolt, amely állatszőrből készült. Műszálas ecsetet soha nem vett a kezébe. Anyám egyszer kapott olyat, de a fater lecserélte a pamacsot. Vérzéscsillapításra, fertőtlenítésre timsót használ mind a mai napig.

Ujjbegyeivel mindig leellenőrizte, mennyire erős az arcszőrzete, s ha úgy találta, akkor hozzálátott a szertartáshoz. Nem mosdókagylónál, hanem kis tálból öblögette meg az arcát többször is, a meleg vizet belemasszírozta a bőrébe. Puhította. Majd elővette a pamacsot, szappannal habot kevert, amit aztán felvitt az arcára. Várt türelemmel. A pengét leöblítette, és nekilátott a borotválkozáshoz. Fentről lefelé. Mikor ezzel is megvolt, leöblítette az arcát, ismét jó alaposan bedörzsölte a meleg vizet, új habot kevert, és az arcára kente. Még egyszer megborotválkozott, de más irányból forgatta a pengét. A művelet után megmosta az arcát, ollóval megigazította bajuszát, utána a bőrébe dörzsölte a kékszeszt, a timsóval pedig elállította a vérzést, ahol kellett.

„Egy gentleman nem a társaságnak, hanem önmagának borotválkozik”

A borotválkozó szettem, amit ajándékozott nekem, modern volt. Reklámokban láttam ilyet. Édesapám felszerelése ehhez képest régimódi volt, hát még a nagyfateré! Apám mondta, hogy az „öreg” – ahogy sokszor ő hívta – ecetes vízzel kente a „pofáját” – nem tiszteletlenségből beszélt így, hanem mert használtak ilyen szavakat, természetesen és rossz szándék nélkül, persze ettől függetlenül anyám sokszor rászólt, hogy vegye észre magát. Na azok voltak ám a vicces csetepaték. Apám, amikor tréfás kedvében volt, vissza-visszamondogatott, de amiben nem ismert tréfát, az pont a tisztelet volt. Ellentmondásos kissé, ugye? Megtanított rá, hogyan használjam a borotválkozó felszerelésem minden darabját. Amikor a „pofámon” is szőr serkent, nem csak az orrom alatt, és egyre csak erősödött, egy nap együtt borotválkoztam apámmal. Gyakorlatban is megmutatta a technikáját. A végén pedig arra kért, tisztítsam meg a pengét, „mindig”, tette hozzá. Ő is így szokta. Ilyen kis dolgok is megmutatják, mennyire igényes egy férfi magával szemben.  „Egy gentleman nem a társaságnak, hanem önmagának borotválkozik” – írta Rejtő Jenő.

Édesapám nem csak azt tanította meg, hogyan kell borotválkozni, hanem azt is, miért! Egyértelmű jele a másokkal szembeni tiszteletnek, rendezettségnek és annak, hogy foglalkozol magaddal, igényes vagy. A mai hirdetések ugyanezeket a szavakat használják, elértéktelenítik, de akkor ezeknek a mondatoknak súlya volt, tartalma apám szájából. „Iskolában nem elég jól tanulni, munkában dolgozni, tudni a szakmát, tanárok, diáktársak, alkalmazottak, nők, igazgatók közt is illik jól megjelenni. Ezért minden reggel mosdjál meg, az arcodat, hogy ne legyen csipa a szemedben, a testedet, hogy ne bűzölögjön száradt verejték róla, füledet, belül és mögötte is! Te nem veszed észre, de mások belelátva fintoroghatnak majd, ha nem így teszel. Megnőtt körmödet vágd le, mert alábújik a piszok, és hosszan sem szép. Tollak nem éktelenkedhetnek hajadban, nem vagy te apacs, a kócot is szedd ki belőle, mert puli sem vagy. Először a szemek ítélnek, és ha nem látnak tiszteletet, rendezettséget rajtad, hátrányból indulsz a magukra valamit is adó embereknél, mert másoktól is ezt várják el. Moss fogat, ne egyél hagymát, fokhagymát, amikor társaságba, nőhöz vagy munkába mész. Mert mihelyt kinyitod a szádat, bármilyen okosságot is mondasz, nem hallják meg azt, mert az orrukkal lesznek elfoglalva. Legyen igényed magadra. Ha szakállad lesz, vagy formát adsz neki, tedd igénnyel, foglalkozz hát vele, mint a hajaddal, de ha nem akarsz szőrt a pofádon, tartsd úgy, azt is igénnyel.” Ennek javarészét már korábban is hallottam tőle, de eljött az idő, hogy a borotválkozással is kiegészítse. Hozzátette: „Ne add kölcsön a borotvádat, személyes tárgy az. Egyszer apám hát nem a késemmel szedte le a szőrét! Véletlenül, állította. Bocsánatot kért. Az volt az ajándékom tőle. Soha nem használtam, és már nem is fogom. Az az övé marad. Még holtában is. Ne csak magadért, vagy az emberekért légy tiszta, rendezett, hanem templomban is, ünnepkor is, hétvégén is, vasárnap is.”

Nem divatból volt ápolt, és ugyancsak nem emiatt adott magára. Azt sugározta ki magából, amit ő maga testesített meg. A szerszámok is rendezetten sorakoztak a műhelyében, akárcsak a ruhái a szekrényében. Külsőleg sem lehetett ez a rendezettség másként. Parasztcsaládból származott. A belső értékein kívül nem volt egyébje. De azok úgy sugároztak ki belőle, mint a valódi arany, amely sárga csillogó ködöt áraszt magából. Szertartások keretezte szabályok, elvek, tartalommá sűrűsödött értékek, amelyek tettekben, külsőben, beszédben, munkában, magánéletben mutatkoztak meg.

Cs. E. F.

Fotó: People photo created by freepik - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk