Elmagányosodó fiatalok. Van megoldás, és nem üzleti

Nemcsak az idősek, hanem a fiatalok körében is valós probléma már az elmagányosodás.

A barátaim, nálam ifjabb, egykori ismerőseim is erről panaszkodnak, de mit lehet tenni? Mi a megoldás? Biztosan nem a magány enyhítésére épülő üzletágak kínálta lehetőségek. Ünnepekkor még aktuálisabb elgondolkodni ezen, illetve a kézenfekvő megoldásokról.

Hatalmas problémát jelent nemzetközi szinten a fiatalok elmagányosodása, és sajnos nem más a helyzet Magyarországon sem.

A magány viszont nem csak egy kellemetlen érzés, hanem sokszor egyenesen a fizikai fájdalomhoz hasonlatos dolog. Egy 2003-as kutatás szerint az elhagyatottság érzése az agy ugyanazon részeiben okoz aktivitást, mint ahol a fizikai fájdalmat érzékeljük. A kutatók szerint ez logikus:

„Őskori felmenőink a társaságra, csoportokra építettek a túlélésért. Közel lenni a törzshöz egyet jelentett a menedékkel, élelemmel, védelemmel. A csoportból való kikerülés pedig veszélyt jelentett. Ezért ha manapság magányosnak érezzük magunkat, azt agyunk úgy fogja fel, mintha veszélyben lennénk”.

Egy másik kutatás pedig arra jutott, hogy a magányosság még a kóros elhízásnál is veszélyesebb.

A probléma tehát akut, valós dolog, és én személyesen, magyar fiatalként is ugyanerről tudok beszámolni. A valós kapcsolatok lassan megszűnnek (ha nem teszünk ez ellen semmit), és kész csoda, hogyha valaki még úgy fogja fel az emberi kapcsolatokat, ahogyan azok tényleg léteznek – a valóságban, és nem virtuálisan.

Az ember ugyanis társas lény, és nem lehet „pótlékokkal” – közösségi média, társkereső appok, egyéjszakás kalandok – helyettesíteni a valós, szerves kötődéseket ember és ember között.

Fiatal magyar ismerőseim rendszeresen panaszkodnak kapcsolataik kiüresedésére, illetve nemlétére. Találkoznak, beszélgetnek, de csak a felszínt karcolják.

Fiatal férfiak között különösen nagy a gond: nem csak a kapcsolatok építése tűnik egyre nehezebbnek számukra, de még a férfiak közötti maszkulin terek is egyre inkább hátrébb szorulnak.

A közösségi média sem segít ezen: ahogy egy megszólaltatott, közösségimédia-függő fiatal fogalmaz, a rendszeresen hírfolyamolvasásnak csak annyi a hatása, hogy

„azt érzem, az emberek körülöttem vannak, de nem velem”.

Rengeteg üzletág, applikáció épül a valódi társaság, társasági élmény helyettesítésére, ám ezek csak pénzt, profitit akarnak keresni a szolgáltatássá alacsonyított kapcsolatokon. Egy eladható termékként tekintenek a barátságra és a szerelemre, kiüresítve a legszentebb dolgokat is.

Itt most megállhatnánk, és elmerülhetnénk a „siránkozás bús tengerében”, de inkább menjünk tovább, és felismerve a problémát, tegyünk ellene!

A „magányosságjárvánnyal” szemben van ellenszer!

A szakértők elsősorban az alapvető emberi kapcsolatok fenntartását emelik ki. Ez jelenti a családot, a kapcsolatokat, de még a munkahelyi diskurálásokat is. „A kis beszélgetések időpocsékolásnak tűnnek, de segítenek kiszakadni a hétköznapi stresszből” – írja a Guardian.

Mások szerint a negatív gondolati spirálok megtörésén kell dolgozni, hiszen akik már évek óta nem ismerkednek, barátkoznak, azok szoronganak az új társasági helyzetekben.

Mi személyesen pedig igyekezhetünk kitörni saját elszigeteltségünkből – például látogathatunk közösségi eseményeket, akár férfiaknak készült, nekik tartott előadásokat, rendezvényeket –, és ha látjuk, hogy rokonaink, szeretteink elfásulnak, legyünk ott és segítsünk! Mindez egyszerűnek hangzik, és mivel egy ilyen alapvető dologról van szó, nem is gond, ha ösztöneinkre, a kézenfekvő, józan gondolatokra hallgatunk.

Tartsuk meg közösségeinket, és őrizzük meg szoros, emberi kapcsolatainkat! Néha ez nem jelent többet, mint hogy kikapcsoljuk a telefont, elhívjuk ismerőseinket, barátainkat valahova, és kimozdulunk a házból.

Egyszerűnek hangzik, mégis, rengetegen nem jutnak el ma idáig. A valós emberi kapcsolatok értékét kell szem előtt tartani, nem pedig mindig a pénzt, a sikert, a karriert. Ezek ugyanis nem fognak segíteni rajtunk, ha depressziósan ülünk otthon.

Cikkajánló: Boldogabbak azok a gyermekek, akik sok időt töltenek a nagyszüleikkel

Tartsuk észben, hogy közösségi lények vagyunk, és viselkedjünk is társaságban élő emberként! A javunkra fog válni! Ne legyünk elmagányosodó fiatalok, idősek…

V. L. B.

Fotók: rkeditorclub via Pixabay.com

geralt via Pixabay.com

5688709 via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk