Erő és erőszak

A történet valószínűleg a két világháborúval és azok utóhatásával (beleértve a kommunista érát is) kezdődött. Az emberek többsége ebben az időszakban az erőszaknak olyan brutalitásával találkozott, amely alapjaiban okozott súlyos törést világszemléletében. Azóta azt látjuk – különösen Nyugat-Európában –, hogy a társadalom szinte minden dimenzióját, a jogot, politikát, közoktatást, nevelést, vallást, nyelvhasználatot: általában véve az emberek gondolkodását minduntalan áthatja az erőtől való különböző (de inkább nagyobb) mértékű rettegés.

A demokratikus politikai rendszerek kínosan ügyelnek arra, hogy lehetőleg senki ne kapjon túl nagy hatalmat, mind a rendfenntartóknak, erőszakszervezeteknek, mind a büntetés-végrehajtó intézményeknek kínosan ügyelni kell, nehogy a bűnelkövetőkkel szemben túlzottan lépjenek fel, de az egyszerű polgároknak is tartani kell attól, hogy ha egy agresszív támadóval szemben önmaguk vagy mások védelmére kelnek, nehogy őket marasztalják el a végén. Nem teljesen világos, hogy maga a bűn vagy a bűn elleni fellépés a nagyobb mértékben megvetendő cselekedet. Mind a pedagógusok, mind a szülők fegyelmező eszközei szűkültek, a gyengébb, sokszor természetellenes és erősen manipulatív jellegű módszereket éltetik. Sokszor jobban hibáztatjuk azt, aki egyáltalán csak rákiabál egy rossz gyerekre, mint magát a gyereket. A vallás terén is a gyengekezű, jóságos nagyapó típusú Istent favorizálják még azok is, akik nem is hisznek az Ő létezésében, vagy a bárki által használható és manipulálható személytelen erőt/energiát éltetjük, és néha az eposzi hősök megítélése is erősen kérdéses, a legnagyobb jótéteménnyel járó hőstett is sokat veszít értékéből, ha az például egy győztes csata révén lett elérve.

Európa valószínűleg hosszú évtizedekig meg lett volna győződve arról, hogy ő hozta létre a fenti folyamatokkal a legtökéletesebb civilizációt, ha most nem került volna gondba a XXI. századi migráció okozta kulturális feszültségek miatt. Mert önmagában lehet, hogy megakadályozta újabb háborúk kitörését, de ezért önmaga legyengítésével fizetett, és kérdés, hogy mit tesz akkor, amikor egy külső erő közvetlenül a belsejébe jut. Sokan sok mindent mondtak már erről a jelenségről, én most nem az egyik vagy a másik oldalt akarom támogatni politikai síkon, hanem rávilágítani ezzel kapcsolatban egy olyan momentumra, amely a férfias értékek szempontjából is fontos.

Ugyanis a férfias értékek megítélése is a fenti folyamatok következtében kezdett zuhanni – párhuzamosan a női értékek előretörésével –, amikor a fürdővízzel kiöntötték a gyereket is, azt hirdetve (ha nem is mindig tudatosan), hogy az erő, a hatalom önmagában az, ami a rossz forrása. Holott ez sokszor áldásos, sőt nélkülözhetetlen a fejlődéshez és felvirágzáshoz. A társadalmi intézmények, munkahelyek egyszerűbb, határozottabb működése helyett minden téren a bonyolultabb, finomkodó, manipulatív, túlellenőrzött, agyonadminisztrált módszerek kezdtek terjedni. Véleményem szerint sokszor a pozitív szilárd erő száműzése miatti tudatalatti beteges rettegések, bizonytalanság, döntésképtelenség vezet el olyan bürokratikus rendszerek kiépítésére, amelyek egyszerűen megölik a cselekvőképességet, a változó valóságra való hatékony reagálást. Hamis biztonságot adnak, és könnyen a semmittevés törvényes indoklásául szolgálnak csak, sőt a tetterős, férfias, bátor embereket elmarasztalhatóvá, büntethetővé teszik. Az erőtől való rettegésen alapuló szabályrendszerek (és ma Nyugat-Európában és kulturális vonzáskörzetében szinte minden rendszer valamilyen mértékben ilyen) kedvezőtlen táptalajt nyújtanak a valódi férfias értékek kibontakozásának, miközben gyakran támogatják a gyengeséget, semmittevést, menekülést, rugalmatlanságot, manipulálást, hátulról jövő gerinctelen támadásokat és az azokkal szembeni erőtlen fellépést. Ha egy ilyen rendszert vagy egy abban élő tagot mégis erőteljes támadás ér, akkor arra kétféle reakciót tud csak elképzelni: vagy továbbra is belekapaszkodik a rendszer adta hamis biztonságérzetbe, bízva, hogy a gyenge, de kidolgozottnak tűnő (valójában életidegensége miatt állandóan toldozott-foltozott és ennek következtében agyonbonyolított) rendszer majd megvédi őt, vagy hisztérikus, nem megfelelő mértékű erőt alkalmazó, többnyire hatástalan és szánalmas ellentámadásba megy át. Mindkettőt a gyengeség okozta félelem és kétségbeesés szüli.

Mert az erőtől való rettegésünkben összekevertük az erő fogalmát az erőszakkal, és az erőszak kioltására tett erőfeszítéseink közepette megöltük a nemes értelemben vett Erőt – következésképpen: gyengék lettünk. Gyengeségünket pedig torz álruhával, átláthatatlan rendszerekkel, életidegen elméletekkel, hazugságokkal, illúziókkal leplezzük. Azért nem tudunk a gyengeség hazug éltetésén és az értelmetlen erőszakon kívül más alternatívát elképzelni, mert már nincs pozitív „Erő” fogalmunk, ami teljesen más, mint az erőszak – pedig ennek a fogalomnak az újbóli felfedezése lenne a legjobb megoldás civilizációnk jelenlegi betegségeire. Sok problémát semmi más nem fog megoldani, mint a valódi, nemes, férfias tetterő – akárhogy is áltatjuk magunkat mással.

Az erőszakmentesség ugyanis kizárólag akkor hatásos, ha mögötte nem gyengeség van, hanem olyan valódi Erő, amely nagyobb annál, amivel támadnak minket! Az igazi harcművészek ismerik a nemes értelemben vett Erő fogalmát. Nem megvetik és elfojtják saját erejüket, hanem megismerik, fejlesztik, uralják és nemes célokra használják azt. A legnagyobb harcosok akár harc nélkül is képesek győzni. Amellett, hogy adott esetben harcban is képesek elérni a céljaikat: nem többet és nem kevesebbet. Ha pedig mégis a felszínen vereséget szenvednek, azt is el tudják úgy viselni, hogy nem törnek tőle össze, hanem még akár ettől is erősebbek lesznek. Mert szilárdak. Az Erő rend és biztonság. Az erőszak az, amely káoszt és rombolást okoz, az Erő viszont pont a káoszt fékezi meg és orvosolja a defekteket. Mert aki erőszakos vagy gyáván elmenekül, az önmagát fenyegetve érzi – pont azért, mert belül gyenge. Az erőszakosok valójában nem erősek. Ha ellenük fellépünk, nem az erő ellen lépünk fel, hanem annak elkorcsosulása ellen!

Aki ugyanis valóban erős, az nem érzi magát veszélyben. Az nem fog sem menekülni, sem hisztérikus agresszióba átmenni. Pontosan tudja, mennyi erőt kell alkalmazni hatásosan ahhoz, hogy a megzavart rendet és a biztonságot helyreállítsa és megőrizze. Ez valódi férfias jellemvonás. Ez pedig az erő megismeréséből, uralásából és jó célra való alkalmazásából ered. A valóban erős emberen az erőszakos támadó nem tud igazi sebet ejteni. De akár a harctól is elállhat. Az állatvilág a maga erőszakosságával együtt is ismeri azt a jelenséget, amikor az állatok egyszerűen megmutatják egymásnak erejüket, testi fegyvereiket, demonstrálják állóképességüket – anélkül, hogy a másik félhez egyáltalán hozzáérnének. Mert tudatában vannak önmaguk erejének. Mert nem gyengék. Sokszor itt véget is ér a találkozás: a támadó, az erődemonstrációt látván, jobbnak látja el sem kezdeni a harcot és visszakozik.

Amíg viszont nem tudjuk megkülönböztetni a nemes erőt és hatalmat az elkorcsosult erőszaktól – addig a gyengeséget fogjuk éltetni, ahhoz fogunk ragaszkodni és igen törékeny hamis biztonságba menekülünk. Ahelyett, hogy ismét erősek lennénk.

UGergő

Fotók: Joel Bedford via Foter.com / CC BY-ND Julien.Belli via Foter.com / CC BY

Küldés
Hozzászólások (3)
  • ...

    Linda

    2016. február 20 09:16
    Köszönöm!. Számomra ünnep, ha ilyen gondolatokat láthatok a Férfiasságról. Gyógyír, arra a félelmemre, hogy nehogy eltűnjenek az igazi Férfiak!. Erősítő az immunrendszernek! :)
  • ...

    Kozma-Joó Viola

    2016. február 20 11:20
    "Azért nem tudunk a gyengeség hazug éltetésén és az értelmetlen erőszakon kívül más alternatívát elképzelni, mert már nincs pozitív „Erő” fogalmunk, ami teljesen más, mint az erőszak – pedig ennek a fogalomnak az újbóli felfedezése lenne a legjobb megoldás civilizációnk jelenlegi betegségeire. Sok problémát semmi más nem fog megoldani, mint a valódi, nemes, férfias tetterő – akárhogy is áltatjuk magunkat mással." - Így van, ez a megoldás a fent kifejtett problémákra! - Kozma-Joó Viola
  • ...

    Zegibaba

    2016. február 21 08:37
    Azért rendesen össze vannak mosva a fogalmak. A káosz és az erőszak, nemtől független, mint ahogy a hatalommal való visszaélés is. Nagy gond a kulturális különbözőségek erőltetése, társadalmi szinten elfogadtatva azt. A lojalitást összekeverve vélt értékekkel. A mai európai félelmek nagy része a nőktől ered, bár ők a liberális, indokolatlan 'baromságok' fő támogatói is. Mindegy, hogy hívjuk, erőszak, agresszió, minddel lehet élni és visszaélni is. Érdekes megfogalmazás, hogy "a női értékek előretörésével" - hol? bizonyos feminim nők szerinti értékek erőltetésével talán.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk