Európa végveszélyben – mi lesz velünk, férfiak?

Amikor a férfiak szerepéről beszélünk, akkor sokaknak tűnhet úgy, hogy valami új, divatos, ezoterikus, párkapcsolati témát rágunk. Pedig a legkomolyabb társadalmi pillér megerősítéséről van szó. A Férfiak Klubja missziója nem kevesebb, mint választ találni korunk legsúlyosabb és legégetőbb problémájára: a kényelmében kipusztulófélben levő Nyugat hanyatlásának megállítására.

A férfiak tesztoszteron hormon befolyása alatt működnek. Erőgépek. Az egész civilizációnk és ezen belül a férfivá válás útja arra épült, hogy a férfiak megtanulják-e uralni az erejüket, és képesek leszenek-e azt valami fölöttük álló szolgálatába állítani. Vagy nem. Mert erő nélkül mit sem ér a férfi. Semmirevaló, mondták. Az erejét uralni képtelen, azt szabadon csapongani hagyó hím lesz a hisztis, követelőző, odavágó, agresszív, ordítozó, melldöngető csíra. Az erejét uralni bíró férfi lesz az, aki pontosan tudja adagolni és irányítani az energiáját, célzott és tudatos teremtésre képes fogni azt.

Anélkül, hogy hosszasan belemerülnénk humánetológiai kutatások részleteibe, ma már egyértelműen bizonyított, hogy a férfiak javarészt a nőkért szelídülnek meg, korlátozzák önmagukat. A nővel közös család az, ami egy vízierőművé teszi az addig vidám patakként csörgedező, netán árvízként tomboló férfierőt. És itt jutunk el a lényeghez. A világ összes társadalmi együttélési formája közül a monogám házasság az, ami szám szerint és arányaiban is a legtöbb férfi számára nyújt lehetőséget, illetve mondjuk ki, a legtöbb férfit kötelezi szolgálatra. Ez juttatta az európai kultúrát is a csúcsra.

Ha a férfiak nem vesznek részt a családi, társadalmi életben – ami ma már tendencia, hiszen javarészt csak a munkahelyeiken vannak jelen – akkor a nők, ha megszakadnak, akkor sem lesznek képesek az összes jövőépítő terhet elvinni. Hiszen nem csak a jövő generációk fizikai és anyagi jólétének a megteremtése a cél. Az felnöveli ugyan a gyermeket, de fel nem neveli. Szükséges a férfi, a női és a férfi-nő együttműködési minták, az erkölcsi alapok átadása. Enélkül nincs kapcsolódásképesség, nincs jövő. És ehhez elengedhetetlenül szükség van a családra és benne a férfiakra!

Nézzünk két alternatív kultúrát, ahol nincs monogámia, sőt az egyik a tibeti matriarchátus. A tibeti buddhizmust gyakorló moszuo népcsoport körében még ma is lényegében szabad szerelem van. A nő választ férfit magának. Ha gyermek születik a szerelemből, azt az anyák, nagymamák nevelik fel. A fiúgyermekek, testvérek némelyike segít a szükséges munkákban. A megtermékenyítést végző szerelmes férfinak semmi kötelezettsége nincs. A javarészt vándorló, kereskedő férfiakból kikerülő életerős apák odébbállnak. Ebben a társadalomban nagyon kevés férfi jut szexhez, azaz megtermékenyítési lehetőséghez.

Általában is tudományosan igazolt tény ma az egész világra nézve, hogy a nők sokkal nagyobb arányban jutnak szexhez, mint a férfiak. A szex ugyanis akkor van, amikor a nő úgy dönt. És amikor úgy dönt, akkor könnyen talál magának szexuális partnert, mert sok a jelentkező, azaz a nem annyira jó adottságú nők is könnyen jutnak férfihoz. És a sok jelentkező közül a nők természetesen a jó adottságú férfiakat választják előszeretettel, miért is tennének másképpen. Ebben a rendszerben a férfiaknak van egy szűk rétege, amelyik nagyon sok szexhez jut, míg a többség kevéshez vagy semennyihez se. (Egy nagyon érdekes felmérés szerint az elsősorban szexuális partnerkeresésre használt Tinderen a férfiak 80%-a a legkevésbé kapós nők alsó 22%-ánál jön egyáltalán szóba, azaz esélye sincs megkapni a felső 78%-ot, akik viszont a férfiak legvonzóbb felső 20%-áért versengenek. Amikor minden társadalmi kötöttségtől mentes a szexuális partnerválasztás, ezek az arányok alakulnak ki.) 
A szexuálisan kiéhezett férfiak tömege pedig biztos recept az erőszakra. Erre az aránytalanságra kínál megoldást a monogámia. Szociológiai és antropológiai kutatások által igazolt tény, hogy a szigorúan monogám társadalmakban alacsonyabb az átlagos agressziószint, mint például a poligámokban. A férfiaknak jobb dolguk is akad, mint hogy egymással, és különösen a nőkkel verekedjenek. A monogámia kapcsolja be a legtöbb férfi erejét a jövőteremtésbe.
Visszatérve a moszuókhoz és az övékhez hasonló kultúrákhoz, amelyekben a férfiak többsége nem tud részesévé válni a családokon keresztüli jövőépítésnek, két dolog figyelhető meg. Egyrészt, hogy ezek a kultúrák „időtlenek”, azaz ugyanazon a technikai, technológiai, anyagi szinten vannak évezredek óta. Más szóval bármilyen fejlődés – a férfiak erejének termőre fogása hiányában – abszolút hiányzik. Én jártam Tibetben, úgy élnek, mint évezredekkel ezelőtt. Saját maguk szőtte ruhákban, gyalogosan, egyik napról a másikra. A másik megfigyelhető eredménye a demográfiai hanyatlás. Ennek oka éppen a férfiak energiájának levezetésében található. Ha nem akarják, hogy eluralkodjon az erőszak, valamit kezdeniük kell ezzel a sok parlagon hagyott férfienergiával. Fogják hát a fiúgyermekek többségét (!) és már kiskorukban kolostorba adják szerzetesnek. Hogy legalább enni kapjanak. Egy elvonulást, meditációt, erőszakmentességet hirdető vallás/életszemlélet kolostorának falai közé vezetik be a férfierőt.

A tibeti gyakorlattól jelentősen eltér a muzulmán társadalmi berendezkedés. A kalifátusok, illetve a szultánok korában a gazdag előkelőségek hatalmas háremet tartottak fent, ami a közrendű férfiak haragját és frusztrációját váltotta ki, ugyanis nem jutottak nőhöz. Ezt a lekötetlen, agresszív férfienergiát csatornázták be a hadseregbe. Terjeszkedés szempontjából hatékony. Európai mércével mért fejlődés szempontjából már erősen kérdéses. Ma is maradtak ennek nyomai. Egy jó barátom felesége több éves szaúd-arábiai munkából hazatérve mesélte, hogy kolléganője egy arab férfi negyedik feleségének tizenharmadik gyermeke volt. A muszlim apának 53 gyermeke volt. Ez ma már az iszlám országokban is ritka. Ma a muzulmán férfiak 97,5%-a monogám házasságban él, és csak kb. 2,5%-nak van kettő vagy annál több felesége. (A Korán szerint összesen négy lehet.) Vannak muzulmán országok, amelyek egyenes tiltják a poligámiát (pl. Törökország). Érdekes módon, ahol teljes erejében visszatért ez a szokás, az az Iszlám Állam (volt), ahol a harcosok közül keveseknek volt sok feleségük/ágyasuk, sokaknak pedig semennyi – mint már írtuk, biztos recept az agresszív viselkedésre. Az IÁ-nál persze nem is (volt) cél a tesztoszteron termelte agresszió megfékezése, sokkal inkább a felhasználása katonai célra. Az agresszív terjeszkedéshez a férfit, mint fegyvert használják.

A férfienergiával minden társadalomnak kezdeni kell valamit. Ha nem sikerül a család szolgálatába állítani, vagy egy békés életszemlélettel/vallással pacifikálni, akkor fegyver lesz belőle, ami nem építeni, hanem rombolni fog.

Olvasd tovább a cikket a felhívásunk után! Hívunk minden színházat, társulatot vagy előadást, hogy csatlakozzon a Férfiak Klubja Kultúrát Apától kezdeményezéséhez! Továbbá az édesapákat, és vigyék el gyerekeit színházba:

A nyugati világ új, öngyilkos stratégiát termelt ki. Az iparosodás a férfiak erejét mára majdnem kizárólag a profit szolgálatába állította. Javarészt csak a munkahelyeken vannak jelen. A munkaidő után fennmaradó férfienergia nagyrészét az online játékok, az internetes pornó, a szerencsejátékok, az alkohol és egyéb függőségek vezetik le. Ameddig úgy a tibeti, mint a muzulmán kultúra – úgy, ahogy – meghagyta a társadalomszervezés középpontjában a családot és ahhoz képest tervez valahogy a férfiakkal, úgy a nyugati társadalmi stratégia középpontjából abszolút kisesett a család és helyébe a profit került. Ha a férfiakat (és ma már a nőket is) profittermelésre használjuk, akkor nem jövőt teremtünk, hanem egy zsák pénzt. Valaki távoli ember zsebébe.

Észbe tudunk-e kapni. Meg tudjuk-e oldani, hogy a társadalomépítés, a törvénykezés, az oktatási- és egészségügyi rendszereink, a gondolkodásunk középpontjában ismét a család álljon? Meg tudjuk-e oldani, hogy a pénz lekerüljön a helyére, mint a jövőépítés egy (fontos), eszköze? Belátjuk-e, hogy a család az értelmes élet és a személyes sikerek garanciája? A személyes sikereké, amelyek társadalmi sikerre vezetnek. Amiből felépült a vén Európa. A nőkkel együtt, szövetségben.

Az, hogy Európa a vezető kultúra és civilizáció lett, nagymértékben köszönhető a férfienergia teremtésre fogásának, a monogám házasság intézménye által. És ez csak egy kicsi szelete annak, hogy milyen bonyolult és fantasztikus szerkezet egy társadalmi kultúra és a civilizáció. Nem lehet csak úgy büntetlenül belepiszkálni és kényünkre-kedvünkre megváltoztatni. Kérdés, hogy, leszünk-e annyira tisztelettudóak, hogy rövidtávú érdekeinknek, vágyainknak engedelmeskedve nem rugdossuk ki egyes pilléreit, nem rontunk neki csákánnyal az alapoknak, minden áron meg akarván változtatni azt, hanem készek leszünk fejet hajtva a részesévé válni. Ennyire fontos az, hogy mi lesz a férfiakkal, merre megyünk, mit kezdünk magunkkal, mit kezdenek velünk. 


A cikket írta:
Bedő Imre,
a Férfiak Klubja
alapítója

Fotók: dimitrisvetsikas1969 on Pixabay.com

falco on Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk