Évi 52 nap csend – Jockey-nak bejött, te bevállalnád?

„A Béke itt kezdődik. Bent: Csend” – fogalmazott a huszadik század elején Reményik Sándor költő. „Az igazi értéket ne keresd, mert éppen akkor mosolyog rád a szerencse, amikor a csend szava zeng fel a lelkedben” – írja majd egy évszázad múltán Lackfi János (ugyancsak) költő. Hallgatni arany, de vajon a külső szótlanság mennyiben támogatja a belső csendünket? Egy pszichológus nyilván azt mondaná, nem minden esetben, ám most felidézünk egy példát, amelyben a fogadott némaság a megtartója javára vált. Aki nem is akárki volt: Larry Hagman, a Dallas néhai Jockey-ja.

A 2012-ben 81 esztendősen elhunyt amerikai színész ikonikus szerepében a texasi olajmágnás Ewing-család imádnivaló rosszfiúját alakította, s karaktere nem bánt csínján a csípős megjegyzésekkel. Eközben azonban a magánéletében Larry Hagman hetente egy teljes napon át nem szólalt meg!

Önéletrajzi könyve szerint az egész úgy indult, hogy egy pénteki forgatást követő szombaton nem jött ki hang a torkán, miután a felvett jelenetekben egy rodeón kiabált, és ez másnapra megviselte. Az orvos vasárnapra hangszálai teljes pihentetését írta elő, amit ő a biztonság kedvéért háromszorosan – szerda reggelig – betartott. A következő vasárnap úgy döntött: megint csendben marad, és noha a lánya gúnyolódott rajta, Larryt állítása szerint olyannyira ellazította és feltöltötte a fegyelmezett hallgatás, hogy a vasárnapi némaságból végül – 25 éven át tartó – hagyomány lett az életében.

Őt megtanította mindez relaxálni, befelé figyelni, míg másokat a környezetében alkalmazkodni hozzá. De volt, hogy mókázásra használta fel e rendhagyó szokást. Kiment például egy rendezvényre, s kiragasztotta a kisteherautójára egy cetlin: öt centért bárkit meghallgat. A járgányt virágokkal, gyertyákkal, füstölőkkel szerelte fel, és akik egyesével beültek mellé, azoknak – miután egy kártyán jelezte, hogy bármilyen sztorit meghallgat, de hozzászólni nem fog – elképesztő élettörténeteit hallotta. A családjával pedig ilyenkor fütyülve kommunikált. Ha kérdezték, és ő felvitte a füttyszó végén a hangot, az igent, ha levitte, az nemet jelentett. Mindenki elfogadta, barátai vasárnaponként így kezdték a telefonhívásaikat: „Larry, tudom, hogy ma nem beszélsz, de ezt hallanod kell!”

Cikkajánló: Ben Affleck: „Nem akarom, hogy a gyermekeim fizessenek az én bűneimért” 
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Senki ne gondolja persze, hogy Hagman a hét többi napján is visszafogott életet élt – nem vetette meg a különböző káros szenvedélyeket és a partikat, ahogy az általa megformált Mr. Ewing sem a tévésorozatban –, de a vasárnapi külső-belső csend valamiképp az egyensúly felé terelte. Enélkül bizonyosan nem tudott volna 1954-től 58 (!) esztendőn át stabil házasságban élni svéd származású feleségével, Maj Axelssonnal, aki minden hibája ellenére a legnehezebb időkben is kitartott mellette. És nyilván nem azért, mert élvezte, hogy heti egy nap bármit mondhat, úgysem fog vitázni a férje…

Dr. Szász Adrián

Fotó: www.albanydailynews.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk