Felnőtt szerepbe kényszerült gyerekek – Apahiányos társadalom 15.

Cikksorozatunkban az apa nélkül felnőtt fiatal férfiak és nők nehézségeire, megpróbáltatásaira fordítjuk a figyelmünket, melyben Nagy Zsolt közgazdász, mentálhigiénés szakember van segítségünkre mélyen megélt, személyes tapasztalatainak megosztásán keresztül. Tizenötödik rész.

Ha bárkit is megkérdeznénk arról, milyen környezetben szeretne felnőni, valószínű, egy békés, szeretetteljes család képét rajzolná meg, melyben a szülők fizikailag és lelkileg is egyaránt jelen vannak, és együtt, szeretetben nevelik fel a gyerekeiket. Amelyben a jó dolgokról, a nehézségekről és a fájdalomról is egyaránt lehet beszélni. Amelyben a családtagok tisztelettel fordulnak egymás felé és az egyes családi szerepek nem cserélődnek fel. Az anya megmaradhat női és anyai mivoltában, az apa apának és férfinak, és a gyermek pedig önfeledten és gondtalanul gyereknek. 

De hogyan is valósul meg mindez a valóságban? Mára talán ez már túl idilli lenne? Nem az, mert egy „egészségesen működő” családnak ilyennek kell(ene) lennie. De mára már szinte ritkaságszámban megy ez. Vajon mi húzódhat meg ennek a hátterében? Leginkább talán az, hogy egyre kevesebb időnk és türelmünk jut az igazán lényeges és értékes dolgokra – az emberi kapcsolatainkra és a családunkra. Sokszor a könnyebb utat választva már nem is akarjuk megoldani az esetleges párkapcsolati problémáinkat. Könnyen megsértődünk és instant megoldásokat keresve nagyon könnyen lépünk ki egy akár többéves kapcsolatból is, nem törődve azzal, mindez milyen „rombolást” végezhet a társunkban és, vagy a gyermekünkben. Sokszor talán éppen azt felejtjük el ilyenkor, ami valójában a legfontosabb: már nem csak saját magunkért vagyunk felelősek, hanem a gyermekeinkért is, akiknek az élete a szülők válásával „megpecsételődik”.

Egy válással akarva-akaratlanul, de a legtöbb családban elindul az abbéli szerepek átrendeződése, amellyel ki nem mondott terhek és elvárások nehezednek rá a gyerekre. Természetesen a családi szerepek összekuszálódása, és a gyermekek korai felnőtté válása, szakszóval parentifikációja nem csak válások esetén figyelhető meg, hanem sok más esetben is, például valamely szülő halála, betegsége révén vagy bármelyik hozzátartozó függősége esetén. Ebben az írásban most a szülők válásából eredő gyermeki szerepeltolódásokra szeretnék fókuszálni. 

Minden egyes szerepeltolódás esetén megfigyelhető, hogy a gyermek akaratlanul kénytelen olyan szerepeket  magára ölteni, amelyek egytől egyig megterhelők számára, hiszen ő még nem felnőtt. Ha a szülők válása körüli szerepek elcsúszását nézzük, akkor az egyik tipikus eset az lehet, amikor az anya a válást követően egyedül marad a fiával és a gyereknek „gyorsan fel kell nőnie”, férfivá kell válnia, hiszen azzal, hogy a szülők elváltak és az apa elköltözött otthonról, úgy gondolja, ő lett a férfi a háznál. Úgy véli, most már neki kell „megvédenie” az anyját, neki kell segíteni a többieknek és neki kell – részben – betölteni azt a szerepet, amit eddig az apa töltött be.

Ezeket a terheket a gyermek egyrészt önkéntelenül veszi magára, hiszen szeretné újra vidámnak, boldognak látni az anyját, és ezért sok mindent hajlandó is megtenni. Tetteivel próbálja meg kifelé elhitetni a külvilággal, minden rendben van velük, ők jól vannak. Másrészt pedig az anya is aggathat a gyerekre súlyos terheket, például egy-egy olyan gondolattal, hogy: „Te vagy az életem értelme!”, „Nem is tudom, mi lenne velem nélküled!”, vagy a „Már régen feladtam volna, ha te nem lennél!” mondatokkal. Érezzük ugye, hogy ezek a szavak mekkora teherrel nehezedhetnek annak a vállára, akinek mondják? És egy-egy ilyen mondat nagyon könnyen elindíthatja a gyerekben azt, hogy akkor tényleg csak ő a felelős a saját anyja boldogságáért és így valahol az anyjáért is ­– az anyja helyett. Mindez pedig elindíthat a gyerekben egy végeláthatatlannak tűnő megfelelési kényszert, hiszen ha ő jól viselkedik és nincs vele gond, segít, és mindent úgy tesz, ahogyan az anyu kedvére van, akkor ő jól fogja magát érezni, boldog lesz, viszont ha ettől a viselkedéstől és anyu kéréseitől kicsit is távolodni mer, el akar térni, akkor vajon mi lesz anyuval? Valószínű, hogy „rögtön” rosszul fogja magát érezni, és ennek ő, a gyerek lesz az oka. Legalábbis a gyerek gondolatai szerint. És ezt nagyon el szeretné kerülni, hogy így legyen.

Tehát a gyerek mit tehet leginkább egy ilyen helyzetben? Igyekszik minél gyorsabban felnőni és korát meghazudtoló komolysággal elkezd gondoskodni a testvérekről, ha vannak, vagy éppen erején felül besegít a házimunkába, vagy az anya „társává” és támaszává válik. Ha egy kicsit idősebb, meghallgatja őt, tanácsot ad neki és nyugtatja. Idővel elkezd kialakulni az anyja és közte egy erősebb bizalmi kapcsolódás, és a gyerek részben már tényleg ott is van a saját apjának a szerepében, ahelyett, hogy a gyermek szerepében lenne.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy általában minden egyes szerepeltolódás idővel megszokottá és természetessé válik, sokszor mind az anya, mind a fia számára, anélkül, hogy bármelyik fél is tudatosan rálátna arra a helyzetre és szerepre, amibe került és esetlegesen beleragadt. Mindez hosszú távon azonban komoly veszélyeket is hordozhat magában, ha időközben az anyának nem lesz új párkapcsolata. Na de sok esetben szó sincs új társról, csak a helyzet további mélyüléséről, és a már kialakult megszokások folytatásáról. Ez azonban nem lesz egy egészséges történet így, hiszen a gyerek, a felnövekvő fiatal sem élhet úgy, hogy beleragad egy másik szerepbe, főleg nem az apjának a szerepébe. A fiú életében lassan más nőknek is helyet és teret kell adni. Viszont mindehhez arra van szükség, hogy el tudjon indulni az anyáról való leválási folyamat útján, amihez első körben gondolatban kell eljutnia: neki bizony le kell válni az anyjáról. Legyen az bármennyire is nehéz folyamat, mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a fiú a későbbiekben hosszú távú párkapcsolatot tudjon kialakítani.

Mi az, ami segíthet ebben a helyzetben?  Elsősorban tudatosságra, a helyzetek felismerésére és önismeretre van szükség. Mélyebben is szemügyre kell vennünk a minket ért történéseket, és át kell gondolnunk, vajon mi miért következhetett be az életünkben, és mire volt hatással. A leválás folyamata egy ilyen helyzetben elhúzódhat és folyamatos konfliktusok forrása lehet, hiszen az anya akár saját maga elleni „támadásként” is megélheti gyermekének egészséges távolodását és a leválási folyamatot. Egy ilyen helyzetben nagyon fontos a türelem, a szeretetteljes odafordulás és megértés, és annak folyamatos kommunikálása az anya felé, hogy a leválással még a gyermek szeretete nem szűnik meg, csak átformálódik és visszarendeződik a megfelelő szerepbe – ami a gyerekszerep.

Folytatjuk a sorozatot vasárnap, tartsatok velem akkor is.

Nagy Zsolt

A cikksorozat részei:

Ha hiányzik a férfiminta… Egy személyes vallomás – Apahiányos társadalom (bevezető)

Nem tudok kiállni magamért – Apahiányos társadalom 1.

Nem kellek senkinek… – Apahiányos társadalom 2.

Párkapcsolati buktatók. Miért lettem „nyomulós pasas”? – Apahiányos társadalom 3.

Párkapcsolati kudarcok. Hol van a biztonság? – Apahiányos társadalom 4.

Miért félek az apámmal való találkozástól? – Apahiányos társadalom 5.

A levél, amire 28 évet vártam – Apahiányos társadalom 6.

Megküzdés az újtól és ismeretlentől való félelemmel. Az első telefonbeszélgetés és találkozás az apámmal – Apahiányos társadalom 7.

Empátia és kitartás, mint a változás legfontosabb kulcsa – Apahiányos társadalom 8.

Miben rejlik a hosszú párkapcsolatok titka? – Apahiányos társadalom 9.

Párkapcsolatok útvesztőjében: a személyes és online ismerkedés világa – Apahiányos társadalom 10.

A párválasztásaink tudat alatt megbúvó motivációi – Apahiányos társadalom 11.

Párkapcsolati buktatók az apahiány tükrében – Apahiányos társadalom 12.

Ha üres az apa helye a családi asztalnál… – Apahiányos társadalom 13.

A félelem festette árnyékok életünk lapjain – Apahiányos társadalom 14.

Felnőtt szerepbe kényszerült gyerekek – Apahiányos társadalom 15.

Belső utakon: kitörés az áldozatszerepből – Apahiányos társadalom 16.

Csontvázak a szekrényben. Tanuljunk meg beszélni róluk! – Apahiányos társadalom 17.

Ne nyalogasd a sebeid a sötétben, merj kilépni a fényre! – Apahiányos társadalom 18.

Búcsú a sorozattól – Viszlát, kedves Olvasó! – Apahiányos társadalom 19.

Nagy Zsolt közgazdászként végzett és dolgozik, mellette elhivatott segítő mentálhigiénés szakember és gyászcsoportvezető is. Önkéntes munkáiban rádiós műsorvezető, cikkeket ír, előadásokat tart és elterelő csoportot vezet. Facebook oldalán keresztül elérhetitek őt, ha meghallgatásra vágytok vagy szeretnétek ránézni életetek bármilyen kérdéses területére. 
Mottója: „Észrevenni, megérteni, elfogadni és szeretettel kísérni.”

Fotók: Séan Gorman on Unsplash

People photo created by bearfotos - www.freepik.com

People photo created by jcomp - www.freepik.com

People photo created by bearfotos - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk