Ha így élnénk meg a szabadságunkat, akár boldogok is lehetnénk…

Vagyunk-e annyira tudatosak és intelligensek, ami ahhoz lenne szükséges, hogy az általunk megszerzett szabadság ne tegye tönkre a jövőnket, hanem építse azt?

Mára kiharcoltuk, megépítettük azt a fene nagy szabadságot, amely eredményeképpen a mai felnőtt szülőket sem az anyagi vagy a társadalmi nyomás, sem a gyermekeikért érzett felelősség nem „kényszeríti” egybe. Örülünk, hogy nincs kényszer, de van-e bennünk a tudatosságnak olyan szintje, hogy saját elhatározásunkból fogjunk össze, tartsunk ki, javítsuk a kapcsolatainkat és teremtsünk mintát a gyermekeinknek? Vagyunk-e olyan intelligensek, hogy ezen döntésünk mellet kitartva is boldog életet élhessünk? Értjük-e, hogy nem a tűrhetetlenben kell élni, hanem életünk egyik legfontosabb „terméke” a kapcsolataink megjavítása és a „javítás mintájának” örökítése? Legalább utólag belátjuk-e, hogy kapcsolataink eldobása lehet, hogy több fájdalmat és kompromisszumot igényel, mint annak megjavítása?

Ma, hogy minden kérdésre szabadon válaszolhatunk, minden tőlünk függ, minden nyomást és kényszert levetkőztünk, miért vagyunk mégis boldogtalanabbak, miért nincs gyermekeinknek jövőképe? Érzékeljük-e, hogy a „szabadság csapda” nem világjelenség, csak az általunk magasabb rendűnek vélt nyugati világ lakói rombolják magukat általa? Vagyunk-e annyira tudatosak és intelligensek, ami ahhoz lenne szükséges, hogy az általunk megszerzett szabadság ne tegye tönkre a jövőnket, hanem építse azt? Fel tudunk-e nőni a szabadságunkhoz ma, most, ameddig még élünk? Tessék, itt van. Élni kell vele… (És most ne jöjjünk itt a „ha szeretet volna, minden volna, de sajnos nincs…” sehová nem vezető, minden témának megbeszélését ellehetetlenítő, űrbe vezető körmondatával. Kell a szeretet, de a mai tempó és környezeti hatások mellet, a szeretet táplálásához is ugyanaz a tudatosság és intelligencia kell…)

Korlátok között élni könnyű, érdekes, jó. Az út lehet kanyargós, a határ ostromlandó, a mozgástér szűk… A korlátok könnyen érthetővé teszik az életet, megadják azokat a pontokat, amihez alkalmazkodni érdemes, és azon belül is kereshetjük a végtelent.

Szabadságban élni nehéz, félelmetes, nyomasztó. Nincs kapaszkodó. Ott minden Tőled függ. Megmérettetsz. Színtisztán egyedül. Kiderül.

Ha már levetkőztük a „kényszerkorlátokat”, tudunk magunknak állítani saját határokat? Legalább annyit, amennyi a mi saját életünket élhetővé teszi?

– Bedő Imre

Fotó: Myriams-Fotos on Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (1)
  • ...

    Ildy0310

    2018. március 22 20:24
    Az ember a hiábavalóság rabja, a szörnyű szürkeségen áttörni nem tud. Ezt írja meg Hamingway, Az öreg halász és a tenger című híres művében, amikor az öreg halász legnagyobb fogásából, a nagy halból csak a csontváz marad, mire partra ér ..."Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." 2Kor 3,17b
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk