Hogyan találjunk mentségeket az apaságra?

A sorozat első részében megismerhettük Pán Pétert, a felelőtlen, húszas éveiben járó fiatalembert, akit – legnagyobb meglepetésére – éretlen viselkedése miatt, barátnője Veronika, eltávolított párkapcsolatukból. Péter ezek után hazaköltözött családjához, ahol édesanyja, Lukrécia tárt karokkal várta és biztosította afelől, hogy így már egy életre mellette maradhat. Pétert kissé megrémítette ez a bejelentés, de egyelőre nem tudott vele mit kezdeni. Azonban ne felejtsük el, Péter (mint bármely más egészséges gyermek), apával is rendelkezik, de róla egyelőre igen keveset tudunk (még a neve sem derült ki), csupán néhány apróságot. Nézzünk most bele részletesebben egy olyan férfi életébe, utalva az előzményekre is, aki minden lehetséges módot megtalál arra, hogy kihúzza magát az apaság terhei alól.

Ha most találkozol először a Pán Péter sorozattal, a megértés végett érdemes elolvasni az előzményeket is:

Első rész: Pán Péter a haverom

Második rész: Pán Péter Mutterországban bérel hotelt

Ott hagytuk abba, hogy Apus, mert ugye otthon az asszony, Lukrécia így szólította, elhozta fia XBoxát exbarátnőjétől és ezzel letudta apai kötelezettségeit az elkövetkező fél évre (a pénzt amúgy is tolja haza, a többi meg ugye nem rá tartozik). Megismertük evolúciós megközelítésű szemléletmódját, mely szerint egy férfi a genetika törvényei alapján (szemben az anyával) sosem lehet biztos az apaságában, épp ezért nem is szükséges túlerőltetnie magát a gyerekneveléssel és hasonló energiaigényes foglalatosságokkal.

Érdemes lenne betekintést nyernünk Apus további irányelveibe is, fia terelgetését illetően, hogy teljes legyen a kép és megértsük, hogyan is lehet valakiből határok nélküli, elkényeztetett óriásbébit gyártani.

Apus második szentenciája az „önálló idő” mindenek felett hitvallás volt. Melózik ő eleget, gondolta, szüksége van arra, hogy esténként ne a gyerekkel kelljen magvas diskurzusokat folytatnia az élet értelméről és a korát érintő kérdésekről, ilyenkor elvonult inkább a szobájába és kórházsorozatokat vagy focimeccseket bámult. Fontosnak tartotta, hogy fia elhanyagolását olyan érvekkel indokolja, ami felülírja ezt a látszólag hétköznapi és lényegtelen pepecselést. Szerinte bármikor bekövetkezhet egy baleset és szükség lehet elsősegélyre, sosem lehetünk elég elővigyázatosak, ezért a Vészhelyzet sokkoló momentumait muszáj követni esténként (ugye emlékszünk még, fia Péter játékfüggő egocentrizmusára és annak megideologizálási kísérleteire?) Ilyenkor senki sem zavarhatta, hiszen, ha lemarad egy „művi vágásról”, könnyen követhet el hibát ő is a gyakorlat kihívásainál.

Férfiúi „szolidaritásból” fakadóan a futballban való tájékozottságát is elsőrendűnek tartotta (mert milyen pasas az, aki nincs tisztában a Bajnokok Ligája aktuális eredményeivel és azzal, hogy a nyolcvanhatodik percben hány fokban csavarták be szögletről a labdát), így a munka terhei és ennyi plusz kötelezettség mellett érthető, hogy Péterre sosem jutott ideje.

Megjegyzés: Valóban komoly az apák megterheltsége manapság, rengeteg idő és energia előállítani azt a forrást, amiből megteremthető a család egzisztenciális biztonsága. Emellett, ha egy férfi fontosnak tartja az apaságát is, akkor számolnia kell azzal: hogy nagy valószínűséggel le kell mondania néhány kedvteléséről. Másképp könnyen lehet, hogy nem fogja tudni összeegyeztetni a teendőit.

Most, hogy Apus gyerekével hasonlatos infantilis önzésével tisztába kerültünk, haladjunk tovább a sorban és vegyük elő szemléletének másik sarokkövét. Ez pedig a „feleségemnek jobban megy” alapállásról szól. Fiával általában semmire nem jutott, mert ő könnyebben tudott kapcsolódni Lukréciához. Többször lázadóan lépett fel vele szemben és a két alkalom során, amikor próbálkozott beszélgetést kezdeményezni Péterrel, nem járt sikerrel, így hát feladta az erőfeszítéseit. Az „asszonynak jobban megy”, magyarázta, vele szívesebben van együtt, vásárol, így a megengedő, csendes beleegyező szerepen kívül többet nem is követelt magának a ház ura (sejthetjük, hogy ez is csak formalitásnak minősült, mert amúgy se érdekelt otthon az égvilágon senkit, hogy ő mit engedélyez, vagy tilt a többieknek).

Megjegyzés: Igen, egy apának a fiával való kötődésért általában meg kell dolgoznia (a nőknek a fránya biológia miatt könnyebben megy) és belegondolhatunk abba is, hogy a gyerek elutasításakor elfogadott örök érvényű visszavonulás, ahelyett, hogy állhatatosak maradunk és hiszünk apaságunk fontosságában, milyen férfimintát sugároz. Természetesen nem arra gondolok, hogy a cél az, törjük rá kamaszunkra az ajtót és baseball ütővel hajtsuk ki dolgozni a telekre, hogy eközben építhessük a kapcsolatunkat, de, ha azt kommunikáljuk, „nekünk ez úgysem megy, majd az asszony”, akkor bizony kijelentjük: kudarc esetén a legjobb stratégia, ha bedobjuk a törölközőt. A csalódás természetesen elfogadható, de feltöltődni a fájdalomból nem egyenlő azzal, hogy átengedjük a cselekvés teljes körű jogát a női partnernek. Mert ezzel egy időben nélkülözhetővé is válunk.

Apus harmadik meggyőződése a szégyen körül forgott. Már több év eltelt úgy, hogy elhanyagolta Pétert és emiatt ő maga is kényelmetlenül feszengett olyankor, ha közelítenie kellett. Jobb, nem bolygatni azt, ami kínos. Különben sincs szüksége egy olyan semmirekellő apára, mint ő, aki képtelen arra, hogy betöltse a szerepét (nem beszélve arról, hogy gyermeke nőkkel való kudarcos viselkedéséért is önmagát okolta).

Megjegyzés: Az elsődleges cél talán az lenne, hogy meg tudjunk bocsátani magunknak apaként. Bármikor lehetőség van az újrakezdésre, akár hatvan évesen is meg lehet próbálkozni mindezzel, ha van rá befogadóképesség (bár lehet, hogy nem lesz könnyű menet). Érzékeny szakaszaink az életben fellelhetőek (a fejlődéslélektan ezt szenzitív periódusnak nevezi), ekkor különösen fontos az, hogy valamely érzelmi minőséget megkapjunk a gondozóinktól, a bizalmat például nem húszévesen érdemes elkezdeni megalapozni. Az apaságban az a szép, hogy bár megjelennek ebben is kritikusan fontos intervallumok, az apa-fia kapcsolat mégis restaurálható, újjáépíthető lehet, akár felnőttkorban is (ennek szép példáját mutatja például a Bíró című film, Robert Downey Jr. főszereplésével).

Mi a konzekvencia mindebből?

Bármikor találhatunk kifogásokat arra, hogyan hanyagoljuk el apaként fiúgyermekeinket (a legtöbben ennél még kreatívabb és találóbb ötletekkel is előállnak), pedig ezernyi lehetőséget kaphatunk arra, hogy más irányba induljunk. Érdemes akkor odatenni magunkat, amikor még nem sebeket kell begyógyítani.

Ti milyen példákkal, érvekkel találkoztatok ismerősi körötökben, amikor egy férfi felmentette magát az apaság felelőssége alól?

Lázár Gergely pszichológus

Weboldal: www.gery.hu

A szerző bemutatkozik:

Pszichológus vagyok. Akarok róla beszélni?

Bizony. Sőt, részletezem is picit, hogy miből állnak a napjaim. Egészséges (nem patológiás) emberekkel végzek tanácsadási tevékenységet, életvezetési témákra fókuszálva. Munkám során többféle segítői módszert is alkalmazok (némelyiknek egészen furcsa neve van, úgyhogy le se merem írni). Vállalkozásom mellett főállásban iskolapszichológusként dolgozom, mely során rengeteg nevelést, konfliktuskezelést érintő szituációval kerülök szembe. Időnként még Bercikét is kimentem a tanterem és a pedagógus „éles karmai” közül, ha éppen úgy érzi, megtámadták az űrlények a Föld nevű bolygót.

És akkor mit keresek itt?

A Férfiak Klubja küldetését olyan írásokkal és audiovizuális anyagokkal szeretném támogatni, amelyek a komfortzónájukból kilépni hajlandó, még fiatal felnőtt és kamaszkorban lévő fiúknak, férfiaknak szólnak elsősorban, akik kutatják önmagukat és helyüket a világban. Tanácsadóként idősebb korosztállyal (sőt, még nőkkel is!) foglalkozom, de szerepem, vállalt feladatom a Férfiak Klubja közösségében elsősorban a 14-30 éves réteg megszólítása lesz. Az írások célja nem a gúnyolódás és a rosszindulat, hanem a témák könnyed és ironikus megfogalmazása, természetesen megajánlva a fejlődés lehetőségét is.

A stílust kissé regényszerűnek álmodtam meg, folyamatosan formálódó karakterekkel és történetekkel (melyek jó részét nem kitalálom, hanem a valóságból, a környezetemből, vagy a munkámból merítem). A kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében, csináld nyugodtan tovább, amit amúgy is szoktál.

Fotók: Greyerbaby via Pixabay.com

Pavlofox via Pixabay.com

Tortured Mind via Foter.com / CC BY-NC-SA

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk