Jó-e nekünk a jelenben élni?

Talán nincs is közkeletűbb és divatosabb üzenet ma annál, hogy meg kell tanulnunk a jelenben élni. Nem a múltban és nem a jövőben, hanem az itt és mostban. Carpe diem, vagyis ragadd meg a napot! Ártatlannak tűnő felhívás, pedig egyáltalán nem az, bár inkább tünet, mint ok.

A világ legmagasabb pénzösszegű elismerését, az 1,1 millió angol fonttal együtt járó Templeton-díjat tavaly a korábbi angliai főrabbi, Lord Jonathan Sacks kapta, aki ezzel olyan nagyságok nyomdokaiba lépett, mint Teréz anya, a dalai láma, vagy Desmond Tutu dél-afrikai érsek. A díjat azok kapják, akik az adott évben a legtöbbet tették a vallások közötti megértésért.

A korábbi főrabbival ez alkalomból interjút készített a The Telegraph, amiben Lord Sacks arra figyelmeztet, hogy a nyugati civilizáció, amit az ókori Rómához hasonlított, az összeomlás szélére került, mert a modern generáció már nem hajlandó vállalni a gyermekvállalással járó felelősséget. Az az Európa, amit ismerünk, el fog tűnni, mégpedig a most tapasztalható demográfiai tél következtében.

„Túlzottan el voltak foglalva azzal, hogy élvezzék a jelent...”

„Az ókori görög és római gondolkodók látták, amint a civilizációjuk hanyatlásnak indul és összeomlik, és mind a görögök, mind a rómaiak ezt a születésszám radikális visszaesésének tulajdonították, ugyanis már senki nem volt hajlandó vállalni a gyermekvállalással járó felelősséget” – mondta Lord Sacks. „Túlzottan el voltak foglalva azzal, hogy élvezzék a jelent, semhogy meg tudták volna hozni azokat az áldozatokat, amelyek a jövő építéséhez szükségesek – az emberi civilizáció minden hírmondója ugyanezt a történetet meséli.”

Lord Sacks arra is figyelmeztetett, hogy a tömeges bevándorlás nem megoldás a demográfiai krízisre, a beérkező tömegeket nem lehet integrálni – nem lesz ugyanis mibe. „Azért nem fognak integrálódni Európába, mert amikor egy kultúra elveszíti az emlékezetét, elveszíti az identitását is, és amikor egy kultúra elveszíti az identitását, akkor nem marad semmi, amibe integrálódni lehetne.”

„A szabadság nem csak úgy megtörténik, azért meg kell küzdeni”

Rendkívül kritikusan nyilatkozott Lord Sacks a közösségi média rövidtávú emlékezetéről. Véleménye szerint a ma embere a békét, a szabadságot és a jólétet alapvetőnek tartja és elfelejti, hogy egyszer ezekért keményem meg kellett harcolni. „A szabadság nem csak úgy megtörténik, azért meg kell küzdeni. (...) Az emberek ma úgy képzelik, hogy a szabadság »alapbeállítás a telefonjukon«.”

Lord Sacks szerint a demográfiai krízis direktben összeköthető a Nyugat elvallástalanodásával, márpedig a vallásos hit volt az, ami évszázadokon keresztül nagy becsben tartotta a család intézményét. „Kortárs történészek mind a mai napig nem találtak egyetlen olyan társadalmat sem, amelyik elvallástalanodott és képes volt fenntartani a szükséges születési rátáját az elkövetkező századokban…. Így hanyatlanak és buknak el a legnagyobb civilizációk.”

Egy társdalom, amelyik csak a jelenben akar élni, nem fog bajlódni sem történelmi emlékezettel, sem a jövőhöz szükséges áldozatok meghozatalával – csak az itt és mosttal.

Ha hihetünk Lord Sacksnek, ezzel vége is a történetnek – itt és most.

Neo

Fotók: geralt via pixabay.com

TheAndrasBarta via pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (1)
  • ...

    gyuri1330939

    2016. augusztus 11 22:33
    Azt gondolom, hogy picit árnyalni kéne ezt a felvetést, mert így egy kicsit félreérthetővé válhat. A jelenben való élet roppant fontos, és ez a tapasztalat egyébként nagyon, fájdalmasan hiányzik a kultúránkból. Egyáltalán nem a jelenben élünk, hanem mások által mesterségesen generált szükségleteink bűvkörében, és ez a mesterséges generáció pont amiatt tudott létrejönni, mert az életünk jelenvalóságát még fel sem fedeztünk, főleg pedig nem tekintettük annak igazi értékét. Ez a probléma már régóta létezik, de az Y generációt még jobban sújtja, mint az X-et, még akkor is, ha az X inkább tehet róla, mint az Y, hiszen X-nek kellett volna ezt átadnia Y-nak, és nem fordítva. Annál teljesebb élet, mint elfordulni a kívülről ránk vetített ál-szükségletek hamis képeitől, és mindig "csak" azt tenni, ami a szívünk, a lelkünk mélyén megszületik (természetesen a külső hatásokat is tartalmazva, de nem dominánsan, döntő mértékben azok által, sokkal inkább úgy, hogy a kívülről jövő impulzusokat átszűrjük és így személyessé tesszük), ez a létező legtisztább és a leginspirálóbb létmód. A Carpe diem is erről szól, csak sokan ezt ma már általában nem így értik, és akkor persze, hogy teljesen ellentétes következtetésre jutnak. Ez a létmód egyáltalán nem civilizáció ellenes, sőt azt gondolom, hogy egyedül így tudjuk belső lényünket igazán munkára fogni, ugyanis addig, amíg nem a jelen valóságában élünk, hanem egy egyéb - akár szelleminek mondott, de inkább csak valamiféle biztonságérzetért alkalmazott - koncepcióban, addig nem a gyújtópontban vagyunk, nincs igazi kapcsolatunk saját létünkkel sem, és emiatt a személyiségünk fejlődési lehetőségei is elég korlátozottak. A Carpe diem nagyon erős mondás, és nagyon alapvető is, ha jól értjük. Ha nem, ha kiforgatjuk, ha mindenféle nyakatekert hazugságot aggatunk rá, akkor persze nem, sőt akkor tényleg rombolhat, illetve rombol is.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk