Kell a férfi az iskolákba

Nemrég a gyerekeim általános iskolájában számba vettem a folyosókon kirakott osztálytablókat. Tanulságos volt végignézni, hogy a 20-25 évvel ezelőtti fiatal, csillogó szemű és lelkes pedagógusarcok hogyan szürkültek és fásultak el az évek során. És csak nők és nők mindenütt, férfi alig.

Valami nincs rendben az iskolarendszerünk körül, ezt érezzük, saját bőrünkön tapasztaljuk mindnyájan, akiknek közünk van hozzá, és sokszor azok is, akiknek nincs. A tanulók elégedetlenek, a tanárok sokszor fáradtak, kiégettek, belefásultak, sok a konfliktus a rendszer legkülönbözőbb szereplői között. Észlelik ezt mindenhol, ezért folyamatosan próbálnak is változtatni. Az egyik leggyakrabban elhangzó kritika, hogy az iskolarendszerünk poroszos. Azaz rigorózus, fegyelmező, számon kérő, a kreativitás helyett a lexikális tudást helyezi a középpontba. Azt szokták mondani, hogy az iskoláink sok tekintetben még mindig 19. századiak. E század során vált általánosan elterjedtté a népoktatás (Magyarországon a népiskolai közoktatásról szóló törvényt báró Eötvös József terjesztette elő 1868-ban) az ipari fejlődés felgyorsulásával ugyanis egyre több legalább 4 elemivel rendelkező munkaerőre lett szükség. Az iskolarendszerünk pedig továbbra is ezt az ipari modellt tükrözi: a gyerekre, mint „tömegtermékre” tekint, aki megformálandó nyersanyagként kerül be a rendszerbe és kész munkadarabként kerül ki onnan.

Biztosan sok igazság van, de nézzük meg most a kérdést férfiszemszögből.

Ami ma csak álom, a régi falusi iskolák mind megvalósították: az integrált oktatást. A legkülönbözőbb korú és képességű gyerekek jártak ugyanabba az osztályba, ugyanis csak az az egy volt. A tanítónak pedig meg kellett oldania, hogy az első, második, harmadik vagy negyedik osztályos tanulók a tudásszintjüknek megfelelő oktatásban részesüljenek. Ezt pedig nem volt másképpen elképzelhető csak úgy, ha a tanórán fegyelem volt. Az akkori iskola a természetes férfitekintélyre épített. A fegyelmezés nem is volt „probléma”, bár a büntetések és maga az egész rendszer mindenképpen szigorúbb volt, és a mai értelemben véve kevésbé „gyerekbarát”. Azt azonban nem vonhatjuk kétségbe, hogy az akkori tanítók ugyanúgy a legjobbat akarták a diákjaiknak, ahogy a maiak. Teljes félreértés úgy beállítani őket, mintha kegyetlen, gonosz zsarnokok lettek volna. (Érdekes módon a gyerekek sosem a „bratyizós” tanáraikra gondolnak vissza a legnagyobb hálával, hanem azokra, akikről érezték, hogy a legjobbat akarja nekik, mégis szigorúak és következetesek tudtak maradni.)

A tanári pálya fokozatos elnőiesedése azonban nem hozta magával férfitekintélyre épülő iskolarendszer átalakulását. A nők számára valóban nehézséget, sőt szenvedést jelenthet, hogy egy olyasmi alapján kellene az oktatás/nevelést megvalósítaniuk, a fegyelmet fenntartaniuk, aminek nincsenek birtokában – nevezetesen a férfitekintélynek. Az iskolarendszerünket a férfias racionalitás alakította ki, a férfiak viszont szép lassan eltűntek belőle. (Hogy miért, az is egy nagyon izgalmas kérdés, és foglalkozunk is majd vele egy másik posztban.) A nők egy másikfajta iskolában éreznék otthon magukat, és valóban az összes reform egy érzelmesebb, kevésbé versenyorientált, inkább az együttműködésre építő, lazább, melegebb légkörű, elfogadóbb iskola irányába mutat. Ugyanakkor az is tény, hogy a jelenlegi tendenciával párhuzamosan a követelmények is folyamatosan csökkennek, a gyerekek elpuhulnak - minden harmadik gyerek kövér, a mi gyerekeink a legelhízottabbak Európában. Bár úgy tűnik, hogy a korszellem ezt diktálja, és valóban vannak a folyamatnak egyértelmű nyereségei, mégsem lenne jó, hogy teljesen a jelenlegi helyzethez, azaz a férfiak hiányához igazítanák az új pedagógiát.

Azzal, hogy a férfiak kiszorulnak a családból és az iskolából is, könnyen előfordulhat, hogy gyerekek tömegei nőnek fel úgy, hogy az első igazi férfimintával jóval a formatív éveik vége után találkoznak, amikor már késő.

Valahogyan vissza kellene csábítani a férfiakat az oktatásba.

És persze a családba is.

Cseszter Antal

Fotók: Community Photography 'now & then' / Foter.com / CC BY-NC
theirhistory / Foter.com / CC BY-NC-SA

Küldés
Hozzászólások (2)
  • ...

    Miklós Szabó

    2015. november 14 12:16
    "A nők egy másikfajta iskolában éreznék otthon magukat, és valóban az összes reform egy érzelmesebb, kevésbé versenyorientált, inkább az együttműködésre építő, lazább, melegebb légkörű, elfogadóbb iskola irányába mutat." Ugyanarról az iskolarendszerről beszélünk? Mert szerintem egy alternatív valóság Magyarországán van az az iskolarendszer, amiben a fenti idézet kritériumai megvalósulnak. Vagy hirtelen itthon minden iskola Waldorf módszertant kezdett el alkalmazni, csak elfelejtettek szólni róla az országnak?
  • ...

    Stev

    2015. november 15 10:34
    Férfi pedagógus vagyok. Lenne mit mesélni... :D Jó cikk volt. Kíváncsian várom a cikket a jelenség okairól.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk