Meg kell védenünk a gyerekeinket a „cybercsapdától” – magyarul is megjelent dr. Mary Aiken Cybercsapda című könyve

Nem könnyű recenziót írni egy ilyen rendkívül nehéz témájú, tömény és felkavaró könyvről, jelen esetben a Cybercsapdáról. (Elolvasni sem volt az, hát még írni róla...) Mégis megteszem, mert a témája annyira fontos és hasznos, sőt hiánypótló; és a szerző kutatói megközelítése ellenére sem száraz, hanem ellenkezőleg: meglepően olvasmányos. A szerző, dr. Mary Aiken egy nemzetközileg elismert úgynevezett törvényszéki cyberpszichológus, a kötet így tele van kutatási adatokkal és elemzéssel, a témában jártas szakemberek gondolatainak idézésével és kifejtésével, valamint a témához kapcsolódó szakmai fogalmak magyarázatával és számtalan sokkoló esettanulmánnyal. Mégis lebilincselő.

A Cybercsapda a szerző olvasmányos stílusa és a téma iránti elkötelezettsége, mitöbb lelkesedése okán nemhogy nem száraz, hanem kifejezetten olvasmányos, mi több magával ragadó. Ijesztő és kijózanító egyszerre. Nemcsak felhívja a figyelmet a cybervilág veszélyeire (különös tekintettel a fejlődésben lévő gyermekekre tett hatására), hanem égető kérdéseket tesz fel és józan paraszti ésszel is felfogható megoldásokat is kínál, ahol csak tud. Kérdéseket és javaslatokat fogalmaz meg, amiken elgondolkodhatunk: vajon tényleg tisztában vagyunk az internet hátrányaival, miért érezzük hétköznapi emberként, hogy rajtunk kívül álló, nálunk hatalmasabb dologról van szó, ami ellen hiába is küzdünk, esetleg potenciális érintettek és ezért felelősek is vagyunk? A szerzői válasz egyértelműen igen, és a könyvet elolvasva, magam is így érzek.

Aiken pszichológus, de interdiszciplinárisan közelíti meg a témát, a könyv pedig lefedi a cybervilág minden aspektusát; mindig az adott területen tapasztalt emberi – különös tekintettel a deviáns, illetve bántalmazó – viselkedés miértjeire koncentrálva, mert szerinte csak ez visz közelebb a két világ (valóság és cybertér) kölcsönhatásainak megértéséhez, a ránk leselkedő online veszélyek csökkentéséhez és a cyberbűnözés terjedésének megakadályozásához. A Cybercsapda az emberek és a technológia találkozásának leírásával kezdődik (ami már történelmi távlatnak tűnik, de utólag sok mindent megmagyaráz), folytatódik az online tér két legfontosabb jellemzőjével (a deviáns viselkedés felerősödésével és a függőségek kialakulásával), ezután kor szerint elemzi a gyerekek (babák, gyerekek és tinédzserek) online kitettségét, majd kitér a virtuális párkapcsolatokra (cyberromantika) és az egészségszorongásra (cyberchondria), végül döbbenetes dolgokat tudhatunk meg az internet nem látható, mély és sötét bugyrairól, az úgynevezett deep webről.

A szerző egyáltalán nem ellenzi a technológiát sőt, kifejezetten lelkes az óriási ütemben fejlődő technológiai vívmányok és jövőbeli lehetőségek gazdagságától, viszont nagyon aggasztja a gyerekek kíváncsiságából adódó sebezhetősége, a felnőttek „félrenézésére”, valamint a mások gyengeségeinek bűnös kihasználására építő visszaélés. Sokszor figyelmeztet: míg az online világ előnyeivel nagyjából tisztában vagyunk, nem foglalkozunk eleget annak hátrányaival, pedig rendelkezésre állnak kutatási adatok, beszámolók is, valamint érdemes hallgatni az ösztöneikre és a józan észre is. Többször hangsúlyozza: mivel maga a technológia támogatja és teszi lehetővé a gyermekek és sebezhetőbb és, vagy bűnös hajlamú felnőttek úgynevezett „rejtett” viselkedését, nem lehet a szülőkre és más felnőttekre hárítani a szabályozás teljes felelősségét; ennek részesei kell legyenek a technológiai cégek és a törvényhozás is. Ahogy a szerző fogalmaz: „több és jobb törvényi szabályozásra és sokkal kiterjedtebb védelemre volna szükség” és arra, amit ő „pro-techno-szociális kezdeményezésnek” nevez; ami azt jelenti, hogy a technológiának a nagyobb jó irányába kellene fejlődnie.

A könyvben felvetett kérdések elgondolkodtatók (ezért is kellett olvasás közben annyiszor letennem a könyvet), a javaslatok megfontolásra, sőt követésre alkalmasak, akár az átlagos szülőknek (például mi az, amit szülőként megtehetünk, hogyan tartsuk ellenőrzés alatt saját kialakulóban lévő függőségeinket, hogyan vigyázzunk gyerekeink online biztonságára, milyen tünetekre figyeljünk, stb.), akár a szakmabelieknek szól (mint például cyberbűnözés esetén az ún. Ajken-algoritmus, ami automatikusan észleli a cyberbullying eszkalációját). Számomra két legfontosabb üzenete (a szülői felelősségen túl), hogy immár a technológiai iparnak is figyelmet kell fordítania az által gyártott termékkel együtt járó (legtöbbször maga okozta) társadalmi problémákra és aktívan részt kell vennie a hatékony megoldások keresésében és azok mielőbbi megvalósításában, illetve az, hogy ebben sokat segíthetnek azok a technológiában tehetséges fiatalok, akiknek felkarolását a szerző (akinek bevallott szenvedélye a fiatalok védelme) „szívügyeként” emlegeti.

Dr. Mary Aiken – a Harmat Kiadó és az Új Ember Kiadó gondozásában – magyarul megjelent Cybercsapda című könyve IDE kattintva érhető el.

Antal-Ferencz Ildikó

Fotók: Phillip Black képe a Pixabay -en. 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk