Mégis, kinek a gyereke?

„Dönts te, drágám! Én maximálisan támogatlak” - hangzik el sok férfi szájából a politikailag korrekt mondat, amikor a barátnője bejelenti, hogy „bekapta a legyet”. És kényelmesen hátradől a kanapén, hiszen sem a döntés, sem a felelősség nem az ő vállát nyomja. De vajon ez férfias viselkedés?

Gyermekeink családi és nemi életre nevelése nagyon hiányos az érzelmi és gyakorlati részleteket illetően is. De ha belegondolunk a felnőtt-élet erkölcsi alapozásába, még elkeserítőbb kép tekint vissza ránk. A férfi értékek tárgyalása során kíméletlenül ki kell térnünk a felelősség eme fontos aspektusára is. Reméljük, hogy sok fiatalnak lesznek majd hasznára soraink. Akinek nem inge ne vegye magára... Akiket meg felháborít, minden bizonnyal azoknak lenne a legnagyobb szükségük az elmélyülésre...

Szóval férfias viselkedés azt mondani a két csíkos terhességi tesztet felmutató, aggódó nőnek, hogy „Dönts te, drágám! Én maximálisan támogatlak”? Nem árulunk zsákbamacskát: szerintünk nem az. De nem valós döntéshelyzet ez a nőnek sem, hiszen ha azt mondaná, hogy „Jó, akkor megtartjuk és összeházasodunk!”, akkor az addig mélyen együtt érző pipogya nadrágja tele lesz, és rövid úton eltűnik a színről, „mert még nem vagyok kész az apaságra.”

A „Dönts te, drágám, én támogatlak” valójában azt jelzi, hogy a férfi NEM vállalja a gyermekét! És ez egyetlen döntést tesz lehetővé a nő számára, az abortuszt, de úgy, hogy közben a férfi teljesen kivonja magát a felelősség alól. Vagy egyedül vállalja és még ha „férjül is veszi” a hímet, ez az amúgy is „puha” helyzet csak romolni fog. Nem férfias tett úgy elmenekülni, hogy a nőre hárítjuk a döntést és úgy sem, hogy a gyermek megszületésébe „csak belesodródunk” és döntésünket nem vállaltuk tiszta szívvel vagy épp kivont karddal. Csonka családok tagjainak sora tudna mesélni arról, hogy ha már az elején ilyen nemtelen a férfi hozzáállása milyen apaságot és férj-séget eredményez a későbbiekben... Aki csak belesodródik a házasságába, kivonja magát a gyermekvállalási döntésből, azt legtöbbször tunyasága csak egyre nehezebb kolonccá teszi. És valljuk be, nem a jövőteremtéssel összeeggyeztethető női feladat pár gyermek nevelése közben a család életén végigvonszolni egy élettelen, esetenként gyermekien ellenálló, követelőző hímet...

A cikk még nem ért véget! Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét: BEDŐ IMRE, a Férfiak Klubja alapítója, A megbízható férfi című új sikerkönyv és a Férfienergia bestseller írója március 7-én A férfinak vagy a nőnek nehezebb a családi felelősségvállalás? címmel tart előadást a Férfiak Klubja Ötvösműhely rendezvényén, a Férfi-Nő őszinte párbeszédének helyén. Részletekért kattintsanak az alábbi képre. A kép után folytatódik a cikk, további jó olvasást!

Kihez tartozik inkább a gyerek?

A mai felfogás szerint inkább a nőhöz, hiszen ugyan két ivari sejt – egy hímivarsejt és egy petesejt – szükséges az új élet kialakulásához, mégis, mivel a nő „ad otthont” a fejlődő új embernek, ezért ma úgy érezzük, hogy inkább hozzá tartozik, neki van több joga vele kapcsolatban.

Nem is olyan régen azonban ez még nagyon másképpen volt.

100-150 évvel ezelőtti anyakönyvi kivonatokon ezt találjuk:

Született: Kovács István,

Nemzője: Kovács János,

Szülője: Kovács Rózália, született Kiss Rózália

A korábbi felfogás inkább a férfihez tartozónak érezte a gyereket. Régen a nemzés kapcsán a földbe elvetett mag analógiájából indultak ki, hogy az utódokhoz a férfi adja a magot, a nő pedig a termőföld, amiben az a mag kifejlődik. Ily módon a gyermek inkább a férfié, az ő nevét is viseli és neki van több joga dönteni a sorsáról.

Figyelem: ez a kulturális rend is a férfiak felelősségét volt hívatva megerősíteni. Nem a hatalmukat, hanem a felelősségüket!!! Mindig is a férfiak tudtak könnyebben „kifarolni”, az Ő erkölcsi kötelezésük volt a fontosabb a jövő generációk szempontjából. Értjük ezt ma, amikor ezt hatalmi kérdésnek állítják be és hangos-harcos tudatlanságból hadat üzennek kultúránk egyes kiragadott elemeinek? Minden modern kori félemagyarázás, ami a természetesen kialakult szabályrendszer buta ellehetlenítésével felaszabadítja a férfiakat magától értetődő kötelezettségeik alól, a jövő nemzedék ellenére van!

A felfogás átalakulását jól jellemzi, hogy a mai szóhasználatban a gyereknek „szülei” vannak, azaz két szülője, nemzője pedig egy se. A nemzés, mint férfias tett, súlyát vesztette, és ezzel a férfi is úgy érzi, mintha megszűnt volna a felelőssége.

Pedig nem.

Menjünk csak vissza az elejére. Ki hozza meg a legeslegelső döntést? A Férfi vagy a Nő? Ha élünk nemzői felelősségünkkel, akkor a válasz magától értetődő: mi Férfiak! Amikor a nemzésről döntöttünk. Nélkülünk nincs nemzés és – ha kezünkben tartjuk életünk kormányrúdját – minden testi együttlét egy nemzési döntés. Legyünk tudatában annak, hogy mit teszünk, hogy mivel „játszunk”! A nő első döntése, hogy beenged vagy nem, a férfi nemzési döntésével egyszerre törénik. Mindketten egyszerre vagyunk elsők a magunk döntési területén. Ez az abszolút szinkronban létrejövő 50-50%. A yin-yang. Aminek nemcsak élvezeteit de (édes) terheit is viselnünk kell. Férfiként.

Sok férfinak nagyon kényelmes a mai gyakorlat, hogy a nő egymaga „viszi el a balhét”. Neki az egész ügyletből csak az élvezet jut, semmi felelősséget nem kell vállalnia, a következményekkel nem kell törődnie. Ez nem férfias viselkedés. Egy férfi ilyenkor nem teheti meg, hogy a nőre tolja a felelősséget és a döntést is. Férfiatlan dolog azt feltételezni, hogy a nő majd védekezik. Ugyanígy férfiatlan arra hivatkozni, hogy ő nem védekezett, az ő problémája. Vállalni kell nemzői felelősségünket. Aki ezt nem teszi, férfiassága lényegét tagadja meg. Ha meg vállaljuk az erkölcsi kötelezettségeinket, akkor álljunk ki bátran az igazunk (gyermekünk) mellett, mert férfiként pontosan a páros felelősségének fele a miénk, magunkkal szemben meg fixen 100%.

A nemzés tehát felelősséget jelent. Speciális, külön a férfiakra szabott és nevében is a megkérdőjelezhetetlenül a férfiak különleges képességéhez igazított felelősséget. Hogy nemzek vagy nem nemzek? És ha nemzek, akkor mi a dolgom? A válasz egyértelmű (volt): élethosszig tartó felelősség. Pont. Nem a házasságom alatt, nem a gyermek 18 éves koráig, nem addig, ameddig elkezd keresni, stb. Hanem pontosan addig, ameddig lélegzek. Teher ez? Még beszélni róla is súlyos? Szörnyűség? Lehet, hogy egyeseknek az is... De akár azzá tesszük, akár élvezzük, ez maga a nagybetűs ÉLET, aminek az erkölcsi szabályai ellen kár küzdeni. És ez akkor is így van, ha mi üvöltve menekülünk. Vannak dolgok, amelyek nem változnak. Ez is ilyen.

Jobb felnőttként hozzáállni, az élet minden szakaszának tanítását és élvezetét méltó módon megélni. Mert a legsúlyosabb és legreménytelenebb menekülés mind között a saját életünk – azaz saját magunk - elől való menekülés. Jutalma a workoholizmus és kiégés, a rák, a depresszió, az alkoholizmus és kábítószerfüggőség, az agresszió, a korai halálozás, netán az öngyiklossági staisztikák gyarapítása... Férfiak által vezetett staisztikák... Pedig elkerülésükhöz nem kell más, mint feltolni a sisakrostélyt és vállalni az életünket! Gyümölcsei büszkévé, boldoggá, kiegyensúlyozottá tehetnek.

Összefoglalva: az abortusz-kérdésből feltartott kézzel kihátrálni férfiatlan dolog. És ez most nem erkölcsi probléma. Ha ellenzi és egyértelműen kiáll a maga 50%-os döntési lehetőségéért, akkor megtette a dolgát és levonhatja a nővel közös jövőre vonatkozó követeztetéseit. Ha támogatja, akkor vállalja az ódiumát is! Ha egy Férfi ebben támogatólag vesz részt, akkor tegye annak tudatában, hogy a legelső lépés, a nemzés felelőssége az övé. Tegye ezt úgy, hogy a kérdés a hozzáállásától függetlenül végigkíséri az életét: azt teszi-e, amire férfiként hívatva van és ennek felelősségét vállalja-e? Szembe megy-e tulajdonképpen minden, kultúránk által nagyra becsült férfias értékkel. Védelmezi a gyengéket és a rászorulókat, ami a Férfi egyik arcának, a Lovagnak/Harcosnak a fő jellemzője. Vállal-e felelősséget a rábízottakért, ahogy azt a jó Király teszi (a Férfi másik arca). Sőt, nemhogy nem vállalja a felelősséget, hanem álszent módon, áttolja azt a nőre, megszégyenítve ezzel a Szerelmest (a Férfi egy újabb arca).

Az erkölcsi kötelezettségek kőbe vannak vésve, a mai magazinok nemigen írhatják ezt felül. A lelkiismeret kíméletlen jelzőrendszere ebben igazságot szolgáltat.

A felelősség vállalása a Férfivá válás kulcsmozzanata. Nem tolhatjuk el magunktól.

Bedő Imre

Fotók: khawaja via Foter.com / CC BY-NC-ND Carlos Mota Jr via Foter.com / CC BY-NC-SA

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk