Mentsük meg a „digitális árvákat”!

Rohamosan fejlődő világunkban a gyerekeink már olyan eszközökkel és technikai megoldásokkal találkoznak, amelyekről a mi szüleink még csak sci-fi könyvekben olvastak. Mindezek nekünk kényelmesebb, egyszerűbb és gyorsabb életet biztosítanak, de egyúttal rengeteg csapdát és veszélyt is rejtenek. Ha pedig a szülők nem figyelnek, a gyerekeik könnyen bajba kerülhetnek.

A digitális korszak egyik legnagyobb előnye egyben a legnagyobb hátránya is: az, hogy bármikor bármit elérhetünk, és mindig mindent megkapunk. Az állandó online jelenlét ráadásul egyfajta kettős életet eredményez: van a valóságos én és van egy másik, virtuális világ, melyben egy teljesen más képet festhetünk magunkról. Az emberek közötti kapcsolatok pedig a személyes beszélgetésekből egy bármikor átírható és törölhető, egyszerű üzenetekre vagy csak képekre fókuszáló virtuális kommunikációra változott. Egy felnőtt számára is nehéz ezekkel megbirkózni, az ebbe született gyerekek esetében viszont mélyebb rétegű gondokat is okozhat. Kommunikációs problémák, szeparációs szorongás, motivációs gondok, kiégés, depresszió. A digitális világban magukra hagyott gyerekek – az úgynevezett digitális árvák – sok bajjal megküzdenek. Persze csak akkor, ha valóban árvák maradnak.

Képmutatás lenne azt állítani, hogy a mai gyerekeket teljesen óvnunk kéne a modern technika vívmányaitól, mert különben agymosott zombikká válnak. Ez természetesen így önmagában súlyos állítás és nem teljesen igaz. Hiszen a mai fiatal szülők, 70-es és 80-as években született generáció is nézett tévét húsz-harminc évvel ezelőtt, volt aki akkor is többet, volt aki kevesebbet. Az a generáció is már ismerte a számítógépes játékokat és akkor is voltak olyan gyerekek, akik egy gép elé görnyedve vesztették el a kapcsolatot a külvilággal. Önmagában a tévében látott mesék, filmek és reklámok, a Comodorre számítógépek, a Super Mario vagy az első internetes oldalak egy teljes generáció kultúrájának és szocializációjának részei voltak. Digitális árvák voltak ők is a maguk módján, hiszen a szüleiknek ez egy teljesen ismeretlen és idegen világ volt, így nem volt senki, aki irányt mutatott volna nekik. Bár kimutathatóan annak is voltak káros hatásai, a legtöbb gyerekből mégis egészséges felnőtt vált. Most az ő gyerekeik vannak hasonló helyzetben: gyorsan változó világunkban a felnőttek számára szinte már felfoghatatlan, feldolgozhatatlan és követhetetlen digitális fejlődés a gyerekeknek már egy természetes folyamat és otthonos környezet. Mi szülők pedig ebben a virtuális útvesztőben képtelenek vagyunk helyes irányt találni a gyerekeinknek.

Egyetlen megoldás van csupán, ami segíthet: a kulcs – mint minden másban, itt is – a mértékletesség.

Egy ma született gyerek számára természetes látvány a távirányító, a mobiltelefon, a notebook vagy a tablet, de leginkább az állandó internetes hozzáférés és szűnni nem akaró médiazaj. A szülők viselkedését utánozva sokszor hamarabb tanulják meg használni a kütyüket, mint hogy elkezdenének beszélni vagy olvasni. Gyakran látni olyan három évest, aki maga indítja el a YouTube-ot a szülei mobilján, vagy olyan iskolást, aki szabadidejében játékokat játszik az apja tabletjébe merülve. Úgy születnek, hogy ezek az eszközök már ott vannak körülöttük, később az iskolában is használják őket és teljes marketing kampányok épülnek fel a gyerekeket megcélozva. Úgy, ahogy anno a matricák gyűjtése okozott teljes őrületet az iskolákban, ma már a világhálón található meséktől és hozzájuk kapcsolódó applikációktól zsonganak be az óvodások. Képtelenség hát őket megfosztani ezektől az ingerektől, de a szülők felelőssége ott kezdődik, ahol a gyerekek befolyásolhatósága véget ér.

A szülők dolga az, hogy a gyerek csupán akkora mértékben kapjon hozzáférést ezekhez az eszközökhöz, amennyire az szükséges, és ne azért kerüljön a kezébe, mert olyankor csendben van. Hiszen a megfelelő módon használva a digitális világ eszközeiből előnyt is lehet kovácsolni. Tanítanak, információt adnak, felgyorsítják a kommunikációt, szórakoztatnak és néha-néha az unaloműzés egy bizonyos formáját adják. A szülőknek kell megtanítaniuk a gyerekeket arra, hogy erre rájöjjenek és megérezzék azt pontot, amikor a digitális világ még az embert szolgálja és nem fordítva.

Én például nem szeretném a lányom kezébe nyomni a telefont csak azért, hogy békén hagyjon. Természetesen olykor mutatunk neki néhány mesét az interneten, de gondosan ügyelünk arra, hogy mit néz és nem visszük túlzásba. Tudatosan kezeljük az erre szánt időt. Természetesen olykor azt is látja, hogy notebookon dolgozunk vagy a telefont használjuk. Ez ma már elkerülhetetlen. Éppen ezért jó példát kell mutatnunk. Fontos, hogy minél többet vele legyünk, hogy odafigyeljünk rá és ő ne maradjon magára a digitális eszközökkel. Célunk, hogy minél többet beszélgessünk, játszunk és kiránduljunk, hogy hasznos időt töltsön együtt a család. Ha ez mindig így történik, nem fog késztetést érezni arra, hogy a virtuális világban (online játékok, videók és chatek használatában) keresse a menedéket.

Cikkajánló: Nagy szüksége van a világnak a jó apákra!

A szülők feladata hát, hogy elsősorban odafigyeljenek a gyerekeikre, legyen idejük velük foglalkozni, ismerjék és tanítsák őket, bizalmat építsenek. Ha így tesznek, bármerre is vezet a digitális korszak vagy a technikai fejlődés, a gyerekeik nem maradnak egyedül, nem lesznek digitális árvák.

Ficza János blogger

apu-kalipszis.blog.hu

Fotók: Gwenaël Piaser via Foter.com / CC BY-NC-SA

kareni via Pixabay.com

Paul of Congleton via Foter.com / CC BY-NC-ND

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások

Sűrítsd a véleményed

egy kattintásba

Ez a téma és a vita

Kattintson ide és jelentkezzen be a használathoz!
0
%
Értékes
0
%
Inspiráló
0
%
Építő
0
%
Hiánypótló
0
%
Közömbös
0
%
Romboló
Kattintson ide és jelentkezzen be a használathoz!
OSZD MEG

VONJ BE MÁSOKAT IS
A KÖZÖSSÉG JAVÁRA!

A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk