Mi a legjobb az apaságban?

Hogy az embernek nem kell egyedül bicikliznie.

Időről-időre meg szokták tőlem kérdezni, hogy mi a legjobb dolog az apaságban. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy tényleg, mi is. Mondhatnék nagyon sok mindent, hogy ez ad értelmet az életemnek, hogy emiatt érdemes nap mint nap kikelni reggel az ágyból és újra elindulni munkába, hogy ha az emberre rátörne az élet értelmetlenségének a bénító gondolata, a gyerekeire gondolva el tudja hessegetni azt. És ez mind igaz is, mégsem mondanám, hogy emiatt élvezem a legjobban az apaságot. Hanem amiatt, hogy az orrom előtt születik meg, növekedik, okosodik, épül-szépül és válik érett felnőtté egy másik ember, amiben én a segítségére lehetek, vezethetem, támogathatom. A házastársi után a szülő-gyerek kapcsolat a legmélyebb, amit az ember az életében megélhet. És nagyon érdekes perspektívaváltás zajlik le – nem feltétlenül azonnal, lehet, hogy csak szép lassan – amíg az ember átkerül az egyik oldalról a másikra, azaz apja fiából a fia apja lesz. Tulajdonképpen ennyi.

Ám noha mindörökre én maradok az apja, ő pedig mindörökre az én fiam lesz, ez a kapcsolódás eltörölhetetlen, mégis ha nem ápoljuk, ez is tönkre mehet. A mai modern, urbánus életvitel mellett tudatosan kell odafigyelni arra, hogy azokkal az emberekkel is időt töltsünk, akikkel pedig egyébként a leginkább szeretnénk – mert ez magától nem történik meg. Ha szánt szándékkal nem teszünk érte, akkor az ilyen kapcsolatainkra szánt idő áldozódik fel a legkönnyebben a munka oltárán – noha elvileg azért dolgozunk olyan sokat, hogy legyen pénzünk megvenni azt az időt, amikor a szeretteinkkel együtt lehetünk. Íme, az egyik legnotóriusabb modernkori paradoxon. 
Mindezt észben tartva már évekkel ezelőtt elhatároztam hát, hogy még nagykorúvá válásuk előtt minden gyerekemmel legalább egyszer csak kettesben elutazok valahova néhány napra. És mivel a férfiak között a kapcsolódást elősegíti valamilyen fizikai aktivitás, ezért úgy gondoltam, egy párnapos biciklitúra éppen megfelelő erre a célra.

A legdélibb tartomány

A második fiam 17 éves, és kihasználva az október végi tavaszt, úgy döntöttünk, hogy az ünnepi hosszú hétvégére elmegyünk biciklizni a Dráva mentén Ausztriába.

A tervnek megfelelően szombat délben érkeztünk meg Klagenfurtba, Ausztria legmediterránabb tartományának a fővárosába. A főpályaudvar mögött van egy ingyenes P+R parkoló, ott érdemes a túra napjaira lerakni a kocsit. A GPS segítségével könnyen meg is találtuk a parkolót, szemben a regényes nevű Werner Uran kerékpárkölcsönzős emberrel, akitől a bicikliket béreltük. Az Uran eBike tulajdonosa helybéli létére nem tudta, hogy hol van a P+R parkoló Klágenfurtban, úgy látszik, nem volt még rá szüksége. Sietek leszögezni, hogy bár nagy volt a kísértés, nem elektromos kerékpárokat kölcsönöztünk, hanem hagyományosakat. Ezeket az izomerővel hajtott kerékpárokat tettük aztán fel a vonatra Klágenfurtban, biciklitúránk ugyanis Spittal an der Drauban kezdődött.

Az osztrák bicikliutak igazán gondosan ki vannak táblázva, továbbá nekünk GPS-ünk is volt, először mégis rosszirányba indultunk el, és egy nagy mezőgazdasági terepen kötöttünk ki. Rövid keresgélés után azonban rátaláltunk az R1-es kerékpárútra és elindultunk első pedálos úti célunk, Millstatt am see felé.

Spittal és Millstatt között majdnem végig kiépített kerékpárúton lehet haladni, ám van egy kb. 4 kilométeres szakasz, amikor az autóúton kell tekerni egy leválasztott sávban. Ez nem kellemes élmény, de illetékesek később elmondták, hogy dolgoznak az ügyön, a 2019-es bicikliszezonban már mindenhol kiépített kerékpárút lesz.

Megpróbáltatásainkért bőven kárpótolt azonban a Millstätter see. A látvány egyszerűen lenyűgöző. Mintha nem is Ausztriában, a hegyek között egy tengerszemnél lenne az ember. Illetve nagyon is, mert szemet gyönyörködtetően tiszta és rendezett, csak hát a pálmák sehogyan sem illenek az elképzelésbe. Karintia Ausztria legdélibb tartománya, szinte mediterrán vidék, kultúrák találkozása. A tó ott jártunkkor 18-20 fokos volt – októberben! – megmártózni mégsem sikerült benne saját gondatlanságunknak köszönhetően. 
Spittal és Millstatt között kb. 10 km a távolság, kényelmes tempóban tekerve is hamar odaértünk a szálláshelyünkre, a Familienhotel Posthoz, ami, mint azt a neve is elárulja, családbarát szálloda. Megkérdeztük a recepcióst, aki elmondta, hogy napnyugtáig még kb. két óránk van, ha tempósan tekerünk, azalatt körbejárhatjuk a tavat. A szálloda a tó keleti partján fekszik, onnan indultunk el először északnak, hogy áttérve a nyugati oldalra délnek vegyük az irányt. A nyugati oldal dimbes-dombos és nincs beépülve, végig erdőn-mezőn keresztül vezet a kerékpárút. A két óra reális időkeret a tókerülő túrára – ha sehol nem áll meg az ember. Mi azonban megálltunk többször is gyönyörködni a tájban és mire a tó pálmafákkal övezett déli csücskébe értünk volna, ahol fürdeni is lehet, már lement a nap és bizony elég hideg volt. A fürdés a tóban így elmaradt, várt viszont egy jó hosszú emelkedő az út végén, mielőtt begördültünk volna a szálloda kapuján.

Szauna és szentmise

Negyedik emeleti szobánk a tóra nézett, valamint a varázsos osztrák városka háztetőire, már csak visszagondolni is szívmelengető. Ahogyan kellemesen átmelegítette elgémberedett tagjainkat a finn szauna is, ahová osztrák szokás szerint fürdőruha nélkül, meztelenül, vagy a szemérmesebbjének fürdőlepedőbe csavarva kell bemenni. Mi fürdőlepedőben voltunk, szemben azzal a korosodó osztrák házaspárral, akik anyaszült meztelenül ültek mellettünk a forróságban. Másnap, amikor jöttünk ki a szentmiséről, alig ismertünk rájuk, annyira másképp néztek ki felöltözve. A fiam meg is jegyezte, lehet, hogy prűdök vagyunk, de azért ebben van valami fura…

De térjünk még vissza az aznap estéhez, mert a vacsoránál kiderült, miért van olyan akut felszolgálóhiány Magyarországon: mert mind itt dolgoznak Ausztriában. Na jó, nem mind, vannak Németországban és Svájcban is, de Ausztria a legjobb. Az estét a játékszobában folytattuk, ahol döntetlenre hoztuk ki a két biliárdpartit. A fiam kapacitált, hogy menjünk még le úszni egyet, de nekem már nem volt erőm. Amikor letettem a fejemet a párnámra, fél perc múlva már aludtam is…

Széllel szemben

Másnap reggel kilenckor elképesztően hangos harangzúgásra ébredtünk volna, ha már nem lettük volna rég túl a reggelin és a reggeli úszáson. Millstattban nem lehet kifogás, hogy valaki azért nem ment misére, mert elfelejtette. A Stift Millstatt, azaz a Millstatti Apátság elképesztően szép templom. A 12. század elején alapították, először a bencéseké, majd a Szent György lovagoké, majd a jezsuitáké lett, akiket II. József, a kalapos király 1773-ban feloszlatott. A bazilika azóta plébániatemplomként szolgál, és a környező apátsági épületekkel együtt a város kulturális központja is egyben.

Bármennyire is jól éreztük magunkat a festői Millstattban, mégis el kellett hagynunk, mert várt az út, és következő úti célunk: Villach. Az R1-es kerékpárútra rövid úton rátalálva a GPS-t akár ki is kapcsolhattuk volna, de nem tettük, ami bonyodalom forrása lett: a Google maps kerékpár-úttervezője mást ajánlott, mint a hivatalos osztrák bicikliút. De mindegy is volt, melyiket választjuk, mert mindenhol ugyanolyan ellenszél fújt.

Az ellenszél, a homok után, a kerékpáros második főellensége. Erős szélben a 10 fok hőmérséklet is 5 foknak érződik és melegen ajánlom minden édesapának, aki biciklitúrára megy a kamasz fiával, hogy figyeljen oda bepakoláskor, mert ha elmulasztja, akkor esetleg neki kell odaadnia a kerékpáros pulóverét, ami nélkül viszont kutyahideg van. Ilyenkor mindig azzal vígasztalom magam, hogy milyen jó is lesz majd megérkezni. Az út kb. 50 km, ami 2,5-3 órába belefér, ha szélcsend van és nem áll meg az ember. De útközben olyan sok érdekesség van, hogy az ember mégis úton-útfélen megáll, például megnézni a függőhidat Wessensteinben, amelyik csak az egyik oldalán van fellógatva…

Bombaötlet

Az addig tapasztalt vidéki romantikához képest Villach minden tekintetben nagyváros benyomását kelti, 60 ezer lakosával ez Karintia második legnagyobb városa. A bicikliút itt sokszor autók között vezet, ami kellemetlen, de nincs más megoldás. Szállásunk a város szívében, a régi városfalon még éppen belül található Hotel Mosserben volt. 
A Mosser fogadót Balthasar Mosser mézeskalács-készítő mester alapította 1748-ban, és azóta folyamatosan a család tulajdonában és vezetésével üzemel. Egy 270 éves „family business” nem csekélység. Volt alkalmam a jelenlegi tulajdonossal, Tina Mosserrel néhány szót váltanom. Megemlítettem, milyen szép a város, és mekkora szerencséjük van, hogy a történelem viszontagságai így elkerülték. Frau Mosser egy darabig kérdően nézett rám, majd azt mondta, hogy a város mostani állapota szorgos, kemény munka eredménye. Utánakerestem Villach történetének, és kiderült, a 2. világháború során 37 alkalommal bombázták, 42 500 bombatalálatot kapott, és az épületek 85%-a elpusztult. Hm. Érdemes tájékozódni, mielőtt az ember kinyitja a száját.

Ennek a hatalmas pusztításnak természetesen mára semmi nyomát nem látni, még a történelmi épületekben sem, amelyek úgy néznek ki, mint évszázadokkal ezelőtt – vagy ahogy mi azt ma elképzeljük.

Villach ma egy nagyon élhető város, ahol biciklivel lényegében minden könnyedén elérhető, tettünk is egy kisebb városnéző túrát északról délre és keletről nyugatra.

És bár a szálloda 270 éves, a felszereltsége a mai kor kívánalmainak minden szinten megfelelő. Azt nem kérdeztem meg, vajon a világháború során a Hotel Mosser is kapott-e találatot. Gyanítom, igen.

A Wörthi-tó varázsa

Hétfő nálunk munkaszüneti nap volt az ünnep miatt, az osztrákoknál viszont rendes munkanap, úgyhogy sűrű autóforgalom közepette vágtunk neki utunk harmadik, befejező szakaszának Klagenfurtig. Hamar lekeveredtünk a Dráva folyó mellé, és lényegében végig ott haladtunk, amíg el nem értük a Wörthi-tavat.

Változatos út volt, és szembeszél híján jobban is élveztük mint az előző napot. A Wörthi-tavat elérve kicsit olyan érzése támadt az embernek, mintha Olaszországba csöppent volna: a mediterrán jelleg letagadhatatlan. A tó maga elképesztően szép és van, ahol napsütésben olyan világoskék színű, mintha a Maldív-szigeteken lennénk. Némi dilemmázgatás után végül nem tekertünk fel a Pyramidenkogelhez, ami tudtommal a világ legmagasabb faszerkezetű kilátója. Van benne egy csúszda, amin zsákba bújva, görgőkön lehet lecsúszni. Ezt onnan tudom, hogy egyszer korábban már jártam ott. Megálltunk viszont Veldenben, amin keresztül vitt az utunk. Népszerű kaszinója miatt Ausztria Monte Carlójának is hívják ezt a kisvárost és a központba beérve – azon keresztül vezet a bicikliút – tényleg olyan érzése is volt az embernek. Velden a Monarchia idején vált népszerű fürdőhellyé, majd amikor 1950-ben megnyílt a Casino, a szerencsevadászok is ideszoktak. Van egy kicsi „bűn városa” érzése az embernek, de az is olyan osztrák módon, kockásabrosszal, lederhosenben.

A Wörthi-tó egészen egyszerűen annyira szép, hogy azt egyszer az életben tényleg érdemes megnézni. A kerékpárutat néha elég furcsa helyeken vezetik az osztrákok, volt például, hogy 50 cm széles ösvényen tekertünk a vasútpálya és magánházak kerítése között, de az is lehet, hogy eltévedtünk. Igazán eltévedni persze nem lehet, mert minden út Klagenfurtba vezet – legalább is a környéken.

Klagenfurt vidám város tele látnivalókkal, érdemes elmenni a Minimundus parkba, ahol a világ legimpozánsabb épületei vannak megépítve arányos kicsinyítésben, vagy érdemes felmenni a városi tűztoronyba is, ahol Stefan, a hajlott hátú toronyőr az úr. És mivel Klagenfurt egyetemi város, ezért tele van hangulatosnál hangulatosabb kávézókkal és kocsmákkal – ahová mi egyáltalán nem ültünk be, mert várt a pályaudvar mögött a P+R parkolóban az autónk és indultunk haza – ennyire voltunk hitelesítve a hosszú hétvégén. Nagyon jó volt. Indulás előtt még a pályaudvaron lelakatoltuk a kerékpártárolóban a bicikliket, a kulcsot pedig odaadtuk a karintiai turisztikai hivatal egy alkalmazottjának, hogy amikor a regényes nevű Werner Uran eljön értük, a legnagyobb rendben találhassa őket.

Krúdy Tamás

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk