Mi emeli a hímet Férfivá? Mi ad értelmet a férfilétnek?

„Divatos tévhit azt gondolni, hogy szerepeinkben válunk férfivá és nővé. Hogy azzá tehet az, ahogyan öltözünk, ahogy a kávét isszuk a munka szünetében, ahogy a villamosra felszállunk, ahogy táncolunk, nézünk vagy ahogyan a strandon kinézünk, végigmegyünk...”

Olyan szolgálat vállalása emeli a hímet Férfivá, amihez kifejezetten szükséges férfinak lenni, és nem elég, ha „csak” emberek vagyunk. Az ad értelmet a férfilétnek, ami pont a férfiasság alárendelése által létre tud jönni. Amiért hímnek volt értelme születni, és amiért férfivá érdemes érni.

Csak egymás viszonylatában lehetünk férfiak és nők. Mi, férfiak, csakis a nőkhöz képest vagyunk azok. Ma, a XXI. században kiderült, hogy ha férfiként csak a fizikai erőnkre, a harci bátorságunkra, a barkácstudásunkra vagy éppen a pénzkeresési potenciálunkra lenne szükségük a nőknek, azt ma egyre inkább megvalósítják vagy megveszik maguk is. Helyettesít bennünket a technika, a technológia, a közbiztonsági és riasztórendszerek, a pénzzel megvehető szakértelem. De van, ami miatt feltétlen szükség van ránk. Férfiként rövid távon a reprodukció, a megtermékenyítés érdekében mindenképpen kellünk. Sajnos mindkét nem soraiban gyarapodik azok száma, akik a nemiségük megélését erre a néhány percre, órára koncentrálják. Ez kiindulópontnak nem rossz, de érdemes továbbgondolni, ugyanis van egy élethosszig tartó feladat is, ami igényli a nemi jellegünket. Férfiként az, hogy gyermekeinknek örökíteni tudjuk a másik nemhez való kapcsolódásnak és a kapcsolódás fenntartásának azt a mintáját, ami az ő részükre biztos kapaszkodót jelent majd arra, hogy jól válasszanak társat, választhatók legyenek és ők is erős láncszemként épüljenek be a végtelenbe. Férfiasságunk demonstrálásának másik kézenfekvő terepe a mellettünk álló, általunk választott nőnek bizonyítani, hogy egyrészt hasznos, más-részt örömforrás volt velünk közösségre lépnie, mert a helyes férfi-apa-férj minta nélkülözhetetlen univerzumát tesszük hozzá kettőnk kapcsolatához és az együttes teljesítményünkhöz.

Kedves Olvasónk! A cikk még nem ért véget. Ha nem szeretnél lemaradni friss híreinkről, tevékenységeinkről, kérünk, regisztrálj, és iratkozz fel a hírlevelünkre! Csupán néhány kattintás és készen is van!

Nem akarok lemaradni semmiről, regisztrálok!

Tehát az átlagférfi – a többségünk – csak egy nőn keresztül, egy család által építheti be önmagát a jövőbe.

Más szolgálat vállalásával korlátozottan megélhető, hogy érdemes volt élnünk, de ha valakiből nem lesz világraszóló tudós, író, orvos, pap, művész stb. – márpedig az átlagemberek tömegeiből, belőlünk nem lesz az –, akkor nehéz elképzelni, hogy egy egyedül leélt élet végén komoly eszmei örökséget hagyunk magunk után, amire visszatekintve büszkeség és öröm tölt el, illetve annak az érzete, hogy az életünknek volt értelme. Az átlagember és azon belül is a férfiak tömegei fejlődésének, munkájának, pihenésének az ad értelmet, ha igény van rá. Ezt a férfinak és az életnek értelmet adó valódi igényt nem a munkahelyünk és a tulajdonosok profitérdekeltsége eredményezi. Legtöbbünk számára ezt a szolgálatot leginkább egy család testesítheti meg. És ez az út egy férfi számára egy nőn keresztül, vele együtt járható be. Ha nincs nő, nincs gyerek, oda a mókuskerék értelme is.

Divatos tévhit azt gondolni, hogy szerepeinkben válunk férfivá és nővé. Hogy azzá tehet az, ahogyan öltözünk, ahogy a kávét isszuk a munka szünetében, ahogy a villamosra felszállunk, ahogy táncolunk, nézünk vagy ahogyan a strandon kinézünk, végigmegyünk. És hogy nem a nemiségünket nélkülözhetetlenül igénylő felelősségnek való alárendelődés, illetve nem a nemiségünk terméke tesz férfivá vagy nővé, hanem a játék. A szerepek, amiben eljátszhatjuk a férfit és a nőt. Amit eljátszhat bárki, akkor is, ha nem az. Érthető az igyekezet, hisz meg kellene nyugtatni az emberek sokaságát. Jó lenne, ha szerepeikben keresnének vigaszt, mert ameddig egyre többen nem adnak értelmet annak, amiért hímnek vagy nősténynek születtek, addig csak ezek a szerepek maradnak önigazolásnak.

Egyben azt is mondjuk ki, nem igaz, hogy nem kellenek ezek a „szerepek”. Ezek a szerepek, gesztusok, külsőségek, felvett viselkedésminták vezetnek oda, hogy egy minőség érzelmi részleteit megéljük, esetleg kapcsolódjunk az ellenkező nemhez, és végre beteljesítsük a küldetésünket. De ez nem elég. A pőre igazság mindig ott van legalul, mint ahogy minden nő is meztelen, csak ruhát vesz rá. Ki kell mondani: a szerepeink eljátszása nem tesz bennünket férfivá (és nővé). Ameddig a férfi (női) lényünk értelme nem kap megkérdőjelezhetetlen igazolást, addig ringathatjuk magunkat ebbe az álomba. Mert a fő kérdés az, hogy mit érez legbelül az, aki ezt nap mint nap eljátssza, akár jól is játssza, majd hazamegy, és egyedül a tükörbe néz. Nem olyan-e ez, mintha folyton csak előjáték lenne, de nem teljesedne ki a szex? Jó az előjáték, meg is lehet szokni, hogy csak annyi van, főleg ha nem tudjuk, hogy van még fölötte egy egész galaxis. De egy szeretkezés nagyságrendekkel jobb!

Nehéz ma erről beszélni, amikor egyre több az életük rendezésére törekvő, de mégis egyedül, elszigetelődésben élő ember. Amikor az erkölcsi normák, a viselkedéskultúra, a fizikai és pszichés terhelhetőség kapcsolatokat végletesen veszélyeztető, alacsony szintre került. Amikor az egymásba vetett bizalom, a hit meg a remény is veszendőben van, és a szeretetről meg csak beszélünk, beszélünk. Nem is azokról az emberekről van most szó, akik emberfeletti erőfeszítéseket tesznek egy párkapcsolat érdekében, akik hihetetlen áldozatokat hoznak a gyermekvállalás érdekében, hanem azokról, akik azt állítják, hogy tervezetten csak a munkájuknak és a szabad idejük élvezetének élve is lehetnek például férfiak. A vezérigazgatáshoz, a szobafestéshez, a kocsmai verekedéshez, motorozáshoz elég embernek lenni (és akár férfiszerepet játszani). Akiket viszont életfeladatuknak való megkérdőjelezhetetlen alárendelődésük tesz férfivá egy nő oldalán, azoknak nem létszükséglet a szerep. Anélkül is tudják, hogy azok, és ez mások számára is egyértelmű. Legfeljebb rájátszanak kicsit, mert – valljuk be – tényleg jó megmutatni, hogy ki a legény a gáton! Aki viszont csak eljátssza, legbelül tudja, hogy semmi végtelenbe nyúló értelme nemi lényének. Hisz élete áldozata – mert mindannyiunké – meddő.

Cikkajánló: Miért nem lehetünk férfiak nő nélkül?

A házasság – a többi lehetőség mellett – mint vállalt „Út” csak szimbolizálja a férfivá válás alapjait. A házasság tehát nem pusztán a követhető értékrendű, önálló, boldogságra és saját utódnevelésre képes gyermekek felnevelésének az eszköze. Egyben szimbóluma a szolgálat vállalásának is. A férfiszolgálat nullpontja olyan alap, amelyen minden férfias teljesítmény túlmutat. Mert ennek a szolgálatnak van alárendelve az a tudatosan alakított életstratégia és vállalt életvitel, illetve minden olyan teremtő munka, ami végtelenné és értelmessé teszi a férfiak fejlődési, megnyilvánulási lehetőségeit.

Részlet Bedő Imre Férfienergia című könyvéből

Fotók: efes via Pixabay.com

panajiotis via Pixabay.com

The Erica Chang via Foter.com / CC BY-SA

Antranias via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (1)
  • ...

    Ildy0310

    2017. május 16 08:09
    A Biblia szerint a férfiasság és a nőiesség között éles határvonal húzódik. Ennek látszania kell a férfi viselkedésében és külsőségekben is. A férfiak és a nők biológiailag másmilyenek. A különbségek nem csupán kulturális eredetűek, hanem neurológiaiak is. Mindkét nem sajátos érzelmi tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek már bennünk vannak genetikailag is. Ezek kiegészítik egymást. A nők jobban értékelik az állandóságot, a biztonságot és tartós emberi kapcsolatokat. A férfiak általában keresik a kihívásokat, és nagyvonalúbbak a részletkérdésekkel szemben. A nők az otthon melegét biztosítják a férfiak pedig oltalmazzák azt a külső behatásokkal szemben. Jelentősége van a külsőségeknek is, például annak, ahogyan felöltözünk. Van férfias öltözködés, férfias viselkedés. Az unisex ruhák zavart keltenek a nemi viselkedési normákban is, hiszen nem segítenek abban, hogy karakterisztikus maradjon a különbség a két nem között, sőt téves kapcsolatalakítás irányába is hathatnak. A két nem teremtésbeli sajátosságunk, nem szabad őket összemosni: a két nemnek kiegészítenie és segítenie kell egymást. A Biblia azt mondja, hogy "...alkotok hozzáillő segítőtársat." (1.Móz.2,18) Amíg az emberek nem szánják oda magukat kötelességük betöltésére, addig nem válnak se férfiakká, se nőkké.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk