Miben rejlik a hosszú párkapcsolatok titka? – Apahiányos társadalom 9.

Cikksorozatunkban az apa nélkül felnőtt fiatal férfiak és nők nehézségeire, megpróbáltatásaira fordítjuk a figyelmünket, melyben Nagy Zsolt közgazdász, mentálhigiénés szakember van segítségünkre mélyen megélt, személyes tapasztalatainak megosztásán keresztül. Kilencedik rész, most egy kicsit másképpen.

Az apák napja elég mélyen engem is megérintett, mint hosszú évekig apa nélkül felnövekvő férfit. Óhatatlanul elgondolkodtatott, vajon milyen apa válik majd belőlem és hogy vajon tudok-e elég jó apa lenni? Ahogy ezen gondolkoztam, eszembe jutott az is, hogy valójában mennyi mindenre szükségünk van ahhoz, hogy egy párkapcsolat hosszútávon is működjön. Próbáljuk keresni és megfejteni, valójában mi is lehet ennek a titka. Sokan sokféle szempontot és listát írnak, és vannak olyan titkok, amelyek igazából egyénre szabottak és vannak az általánosabb érvényűek, amelyekre általában mindannyian vágyunk. Na, de mégis mi az, ami fontos lehet minden kapcsolat működésének életében azon a bizonyos kémián kívül? Próbáltam mindezt összegyűjteni saját élményeimre és az önismereti utamon megtapasztaltakra támaszkodva, és most a teljesség igénye nélkül szeretném is veletek megosztani a titkot, ami talán nem is annyira az.

Az egyik talán legfontosabb a kémia mellett, ami segít a hosszú távú elköteleződés kialakulásában, az a kommunikáció. Legyen szó akár egy most induló, friss ismeretségről, vagy már egy hosszabb ideje tartó kapcsolatról. Azonban azt is látom, hogy a kommunikáció a párkapcsolatokban korántsem olyan könnyű, mint ahogyan azt elsőre gondolhatnánk. Sok kapcsolatból nagyon is hiányzik,  hogy akarjanak és merjenek is egymással őszinték lenni a felek. Hogy tudjunk nyíltan beszélgetni és nem csak a jó, hanem a rossz érzésekről és történésekről is, akárcsak a konfliktusokról vagy a félelmeinkről, amelyek a kapcsolathoz köthetőek. És miért is olyan fontos a kommunikáció? Azért, mert minden egyes ki nem mondott és a társunkkal kapcsolatosan bennünk megszületett fájdalom és sérülés elkezd a mélyben gyökeret ereszteni és ez egyre csak gyűlni és gyűlni, ezáltal szépen lassan belülről emésztve fel a kapcsolatot.

A hosszú távú együttlét másik nélkülözhetetlen eleme, amit az évek során a párkapcsolataimon keresztül magam is megtanultam, az a társunk feltétel nélküli és teljes elfogadása. Úgy, ahogyan van, jó és rossz tulajdonságaival, hibáival, nehézségeivel és a múltjával együtt. Mert mindenki – mi magunk is – ugyanúgy egy komplex csomagot cipelünk, telis-tele számtalan kifogásolható tulajdonsággal, amelyeket hiába is szeretnénk takargatni, egy idő után már nem fog menni, mindenképpen lehull az a bizonyos lepel. És mennyire rosszul tud nekünk is esni mások el nem fogadása! Ne csak elvárjuk, hogy minket is elfogadjanak, hanem mi is adjuk ezt meg másoknak!

Ezt persze sokkal könnyebb leírni, mint megvalósítani. Többször estem én is abba a hibába, hogy a saját elképzelésemre szerettem volna átformálni a szeretett nőt, néha már az ismerkedés időszakában is, külsőleg vagy akár belsőleg. És arra jöttem rá, hogy minden olyan esetben, amikor valakit meg akarunk változtatni, akkor nem is az adott emberre vágyunk, hanem arra az ideálra, aki róla a fejünkben él. Rá kellett arra is jönnöm, hogy mindaddig, amíg én nem tudom teljes mértékben elfogadni saját magamat, úgy és olyannak szeretni, amilyen vagyok, addig másokat sem leszek képes teljes valójukban elfogadni és úgy szeretni, hiába is törekszem én erre annyira. Felismertem, hogy a saját értékességemet elsősorban magamnak kell látnom, és nem másoktól kell elvárnom hogy folyamatosan erősítgessék ezt bennem az állandó visszajelzéseikkel.

Mindezek mellett úgy gondolom, hogy egy tartós és komoly párkapcsolat működéséhez elengedhetetlenül fontos még mindkét fél részéről a bizalom, a hűség, a türelem megléte és megélése is. Emellett, ha egy újabb titokra szeretnénk fényt deríteni, tudnunk kell elköteleződni is egymás személye mellett éppúgy, mint a kapcsolatunk mellett. Ehhez megint csak türelemre, időre és elhatározásra van szükség, hogy szeretni akarjuk a másikat, és vele együtt a kapcsolatot is.

Mindezeket, az egyébként nem is annyira bonyolult titkokat azonban sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni a „fogyasztói társadalom” rohanó forgatagában. Amikor csak sokszor üres tárgyként bánunk egymással és már az első komolyabb konfliktusnál „lecseréljük” a másikat. Ennyi volt. „Nem akarom”, „nekünk ez nem megy”, vagy „túl különbözőek vagyunk” indokokkal. Félünk. Félünk attól, hogy nem kellünk eléggé és hogy nem vagyunk elég jók a társunknak. Vagy nem tudunk alkalmazkodni, mert soha nem tanultuk meg, hogyan is kell azt? Vagy egyszerűen nem akarunk alkalmazkodni? Mi lehet vajon mindennek a hátterében? Elkezdjük kicsinyes játszmáinkat, meggondolatlanul beszélünk és cselekszünk. Ahelyett, hogy észrevennénk, hogy bennünk is lehet, sőt van is hiba… olykor nem is kevés. És ilyenkor sokszor abba már nem is gondolunk bele, hogy jöhetnek-mehetnek mellettünk a partnerek, de ha mi magunk nem változtatunk semmit a saját viselkedésünkön és a dolgokhoz való hozzáállásunkon, akkor biztos, hogy a jövőben is ahhoz hasonló helyzetekkel fogjuk újra meg újra szembe találni magunkat, amelyekben korábban már „elbuktunk”. Csak ezt most már éppen mással fogjuk megélni. És a nehézség mindaddig elénk fog gördülni, amíg azt (valakivel) meg nem oldjuk és nem lépünk túl a problémán.

És még egy fontos titok így a végére. Erre egy szakítás után jöttem rá pár éve: egy párkapcsolatot minden nap gondozni kell, mint egy virágot. Akár csak egy-egy kedves szóval, vagy cselekedettel, amiből a társad érezni és tudni fogja, hogy szereted, hogy gondolsz rá és hogy fontos neked ő is és a kapcsolatotok is. Nem az értéken van a hangsúly, hanem az odafigyelésen. Hogy a kapcsolat folyamatosan tudjon épülni, mélyülni egymás által és egymásért.

Nagy Zsolt

A cikksorozat részei:

Ha hiányzik a férfiminta… Egy személyes vallomás – Apahiányos társadalom (bevezető)

Nem tudok kiállni magamért – Apahiányos társadalom 1.

Nem kellek senkinek… – Apahiányos társadalom 2.

Párkapcsolati buktatók. Miért lettem „nyomulós pasas”? – Apahiányos társadalom 3.

Párkapcsolati kudarcok. Hol van a biztonság? – Apahiányos társadalom 4.

Miért félek az apámmal való találkozástól? – Apahiányos társadalom 5.

A levél, amire 28 évet vártam – Apahiányos társadalom 6.

Megküzdés az újtól és ismeretlentől való félelemmel. Az első telefonbeszélgetés és találkozás az apámmal – Apahiányos társadalom 7.

Empátia és kitartás, mint a változás legfontosabb kulcsa – Apahiányos társadalom 8.

Miben rejlik a hosszú párkapcsolatok titka? – Apahiányos társadalom 9.

Párkapcsolatok útvesztőjében: a személyes és online ismerkedés világa – Apahiányos társadalom 10.

A párválasztásaink tudat alatt megbúvó motivációi – Apahiányos társadalom 11.

Párkapcsolati buktatók az apahiány tükrében – Apahiányos társadalom 12.

Ha üres az apa helye a családi asztalnál… – Apahiányos társadalom 13.

A félelem festette árnyékok életünk lapjain – Apahiányos társadalom 14.

Felnőtt szerepbe kényszerült gyerekek – Apahiányos társadalom 15.

Belső utakon: kitörés az áldozatszerepből – Apahiányos társadalom 16.

Nagy Zsolt elhívatott segítő, mentálhigiénés szakember és gyászcsoportvezető. Segítő beszélgetéseket tart és a közeljövőben gyászcsoportok indítását tervezi Budapesten. Alapvégzettségét tekintve közgazdász, és a segítés mellett önkéntes rádiós műsorvezető, előadásokat tart család témában és elterelő csoportot vezet fiatal kábítószer-fogyasztóknak. Facebook oldalán keresztül jobban megismerhetitek őt és ezen keresztül elérhetitek, ha meghallgatásra vágytok, vagy szeretnétek ránézni életetek bármilyen kérdéses területére, fájdalmas veszteségére. Mottója: „Észrevenni, megérteni, elfogadni és szeretettel kísérni.”

Fotók: aliceabc0 képe a Pixabay -en. 

Karen Warfel képe a Pixabay -en. 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk