Miért nem dicsérünk többet?

Most, amikor itt a félév vége, előbb utóbb minden diák megkapja a félévi értesítőjét. És egyáltalán nem mindegy, hogy erre hogyan reagál az apja.

Egyre nagyobb a nyomás gyermekeinken, főleg az iskolát váltókon, akiknek a most félévkor megszerzett jegyeket csatolniuk kell az iskolaválasztási laphoz. Rengeteg diák izgul most, vajon elég lesz a pontja a kiválasztott iskolához, felveszik-e arra a helyre, amelyet megjelölt. Ezek a kérdések bennünket, szülőket ugyanúgy foglalkoztatnak, talán még jobban is, mint a gyermekeinket, mivel mi jobban átlátjuk milyen fontos állomás ez most nekik.

Mindannyian a legjobbat szeretnénk megadni gyermekeinknek és úgy elindítani őket a nagybetűs Életbe, hogy sikeresek és eredményesek legyenek majd a munkájukban és a családjukban egyaránt.

„Előbb a kapcsolatot értékeld, aztán a teljesítményt!”

Halottam egy történetet egy apáról, aki azt mondta „Előbb a kapcsolatot értékeld, aztán a teljesítményt!” Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amikor a gyerekek hazahozzák a bizonyítványt, akkor az édesapa először arról beszél nekik, hogy mennyire szereti őket, milyen kiváltságos érzés neki, hogy ilyen gyermekeket nevelhet, amilyenek ők. Az apa tudatosan beszél a kapcsolatukról. Ezzel azt közvetíti a gyerekei felé, hogy ők önmagukért értékesek és szerethetők, nem csak a teljesítményük miatt. Amint a kapcsolaterősítő beszélgetésen túl van az apa, akkor együtt megnézik, hogy mégis milyen lett az a bizonyítvány.

Ma a társadalmunk erősen teljesítmény-központúvá vált. Mindenhol az számít, mit és mennyit ér el valaki. Mit teljesít például a munkahelyén, mennyi hasznot tud belőle a főnöke kitermelni. A gyermekeink élete is a teljesítményről szól: minél jobb jegyet szerezni a tantárgyakból, minél előkelőbb helyezést elérni az iskolai versenyeken is. Sajnos a legtöbb esetben csak az egyéni teljesítményre gondolunk, sokkal kevésbé egy csoport teljesítményére. Néhány helyen az oktatásban közös érdemjegyet kapnak a gyerekek egy-egy projekt után, a közösen elért eredményt értékelik. Jó dolog ez, mert rávezeti a gyereket, hogy nem csak egyénekben, hanem közösségekben (is) érdemes gondolkodni. Családjainknak is újra meg kell tanulni, hogy a család közös teljesítménye fontosabb, mint csak az egyéni teljesítmények. Apaként meg kell tanulnunk újra azt, hogy a kapcsolatunk a gyermekeinkkel fontosabb, mint a gyermekeink által nyújtott teljesítmények, és a bizonyítványban lévő jegyek.

Cikkajánló: Mit tudnak jobban az apák?

Az apa bátorító szavai szárnyakat adnak a gyermekének és üzemanyagot a jövőhöz

Sokan csak azért tanulnak, hogy meglegyen a „papírjuk”, pedig ez az élvezettel végzett munkához nem elég, így előbb-utóbb a motivációjukat is elvesztik. A pszichológusok is arra következtetésre jutottak, hogy a gyermekeknek az életben való boldoguláshoz érzelmi és társas intelligenciára is szükségük van, nem csak a bebiflázott ismeretanyagra. Az apa bátorító szavai szárnyakat adnak a gyermekének és üzemanyagot a jövőhöz. Kívánom, hogy sokkal többet mondjunk a gyermekeinknek építő, jövőt formáló szavakat, mint kritikai megjegyzéseket. A Bibliában is arról olvashatunk, hogy Élet és Halál a nyelv hatalmában van, ki mint szeretne élni vele, úgy eszi annak gyümölcsét. A legfontosabb tehát az, hogy minél több gyerek tudja elmondani magáról: tudom, hogy az apám szeret engem, bízik bennem és támogat. Mert ha tényleg így van, az a gyerek teljesítményén is meglátszik majd.

Szerző: Jánosi Ferenc lelkész, teológus, ifjúsági előadó, kétgyermekes édesapa

Fotók: giselaatje on Pixabay.com

People photo created by freepik - www.freepik.com

Card photo created by freepik - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk