Miért nem mutatja ki az érzelmeit? – Így szeret a férfi 1.

Miért nem mutatja ki az érzelmeit? Mert lehet, hogy nincs mit – legalábbis sok nőnek így tűnhet, amikor hallgatag partnerét valamilyen érzelmi megnyilvánulásra próbálja rávenni. Pedig ha tudná…

Nemrég egy talpig becsületes és hűséges négygyerekes családapa szájából hallottam, hogy tisztában van vele, rosszul fejezi ki az érzelmeit. A házasságában előforduló meg nem értésekért úgy érzi, őt jobban terheli a felelősség. Az ő EQ-ja, vagyis érzelmi intelligenciája sajnos nagyon alacsony, ő ezt érzi, tudja, látja – meg hát a felesége mondja is neki. Lehet, igaza van, lehet, tényleg alacsony az EQ-ja, nem tudom megmérni. Azt viszont tudom, hogy az IQ-ja kiugróan magas (matematikusról van szó), illetve nagyon szereti a családját és a legjobbat akarja nekik – efelől szemernyi kétségem sincs. Mégis defektesnek gondolja magát érzelmi téren. Vajon miért?

Empátia vagy rendszeralkotás

Hogy férfiak és nők között elemi különbség van, azt az utolsó egy-két évtizedtől eltekintve – amikor egyesek mindezt  társadalmi konstrukciónak képzelik – soha nem vonták kétségbe. Simon Baron-Cohen (a képen), a Cambridge-i Egyetem fejlődéspszichológiával foglalkozó professzora például ilyen címmel – Elemi különbség – könyvet is megjelentetett, amelyben a női és a férfi agy eltéréseit tárgyalja. A professzor mindjárt a könyv elején kimondja a legfontosabb állítását: „A női agy elsősorban empátiára, míg a férfiagy inkább különböző rendszerek megértésére és kiépítésére van beprogramozva.” Ilyen rendszer lehet egy gép, egy térkép, de a matematika, a fizika vagy a kémia tudománya is. Az átlag férfi szeret ilyenekkel bütykölni, analizálni, szétszedni, összerakni. A pszichológus professzor empátia alatt pedig azt a képességet érti, hogy mennyire tudunk belehelyezkedni egy másik ember helyzetébe, mennyire vagyunk képesek azonosítani az érzelmeit és a gondolatait. Az empátiának két összetevője van: az egyik a tudati, azaz a másik ember agyában olvasni tudás képessége, a másik az érzelmi, amikor is mások hangulata, érzései a megfelelő érzelmi reakciót váltják ki belőlünk. Az értelmi és az érzelmi összetevő együtt alkotja az empátiát, amire Baron-Cohen szerint az átlag női agy inkább programozott. Fontos hangsúlyozni, hogy mindkét nem esetében átlagról van szó, azaz vannak kivételek, de az elmondható, hogy a férfiak 80%-ának agya férfias, míg a nők 80%-ának nőies mintázatot mutat.

Hogy miért? Nos, ehhez az evolúciónak feltehetően elég sok köze van. Például az angol Durhami Egyetem evolúciós-pszichológia professzora, Ann Campbell szerint a világon mindenhol és mindenkor a gyerekszülés és -gondozás a nők feladat volt, és elképzelhetetlen, hogy az evolúció során ne vérteződtek volna fel az ehhez szükséges speciális készségekkel. Az első és legfontosabb, hogy a gondoskodás és törődés a nők számára örömforrás is – hiszen ha nem alakult volna ki az utódgondozásnak valamilyen pszichés jutalmazó mechanizmusa, már rég kihaltunk volna. A másik pedig, hogy a nőknek, éppen kiszolgáltatottságuk okán, mindig jobban kellett figyelniük a többiek, a csoport hangulatára, nehogy a perifériára szoruljanak, ahol a biztos halál várt rájuk.

Dr. Campbell hivatkozik egy kísérletre, amelyben férfiaknak és nőknek azt az információt adták, hogy 30 perc múlva egy rendkívül kellemetlen dolog fog velük történni. A férfiak a hír hallatán magukba fordultak, és megpróbálták azt egyedül feldolgozni, míg a nők egymás társaságában kerestek vigasztalást. (Ehhez hasonlót magam is tapasztaltam, mégpedig repülőutakon, amikor a kellemetlen rázkódások során a férfiak elcsendesedtek, a nők viszont beszédesebbé váltak.)

Árulkodó tekintetek

Valakinek az érzelmeit pedig leginkább az arcáról lehet leolvasni, a már idézett Baron-Cohen Cambridge-i professzor több kísérletben is vizsgálta, mutatkozik-e különbség a két nem között ebben a tekintetben. Az egyikben fényképekből kivágott emberi tekinteteket mutattak nőknek és férfiaknak, és a mindegyik mellett felsorolt négy érzelemből ki kellett választani, hogy melyiket ismerik fel rajta. A nők lényegesen jobban teljesítettek, mint a férfiak. A felnőttek mellett gyerekekkel is végeztek kísérleteket. Egyéves kisbabákat figyeltek meg játék közben úgy, hogy az anyukájuk a közelben ült egy széken. Arra voltak kíváncsiak, hogy a kicsik hányszor néznek fel anyjuk arcára, és azt találták, a lányok szignifikánsan többször tették ezt. Egy másik kísérletben pedig az egyéves babák választhattak, melyik filmet nézik az egyszerre futó kettő közül, azt amelyiken egy emberi arc látható, vagy azt amelyiken két kocsi van mozgásban. A fiúk a kocsikat, a lányok az arcot figyelték előszeretettel. Egy következő kísérletben pedig egynapos(!) újszülötteknek mutattak meg két képet, az egyiken egy arc volt látható, a másikon egy tárgy. Ezek a kisbabák jóformán semmit nem láttak még a világból, mégis a videók alapos kielemzése után a kutatók azt az eredményt kapták, hogy a lányok az arcot, a fiúk a tárgyat nézték tovább.

Az „agyszobrász” hormon

Simon Baron-Cohen többek között erre alapozza, hogy elemi különbség van a férfi és a női agy között. És hogy mi az elemi különbség oka? Nagyon úgy tűnik, hogy a tesztoszteron nevű nemi hormon. Ennek a hormonnak (is) köszönhető a tipikus férfiagy kialakulása, ami már az anyaméhen belül megindul a várandósság egészen korai szakaszában. A professzor és kutatótársai egy kísérletben nyomon követték a terhesség során a magzatvízből kimutatható tesztoszteron szintjét – ami egyébként a magzattól származik –, és azt vizsgálták, hogy ez mutat-e valamilyen összefüggést a csecsemő születés utáni viselkedésével. „Azt találtuk, hogy minél magasabb volt a tesztoszteronszint a magzatvízben, annál kevésbé teremtenek szemkapcsolatot másokkal a babák születés után, annál lassabban fejlődnek szociálisan, és annál később fejlődnek ki a nyelvi képességeik is”.  A Cambridge-i kutatók megismételték a korábban már ismertetett kísérletet, amelyben kivágott tekintetekből kellett érzelmeket felismerni, csak most úgy, hogy egy adag tesztoszteront adtak a kísérletben szereplő nőknek, ami „szignifikánsan rontotta a teszteredményeiket”. Nos, mindebből talán levonható az a konklúzió, hogy valószínűleg ugyanaz a nemi hormon, ami a férfiagy kialakulásáért felelős, az okozója annak is, hogy a férfiak másképp fejezik ki az érzelmeiket, mint a nők.

Neo

Fotók: Peggychoucair on Pixabay.com

Simon Baron-Cohen: Wikipédia

SplitShire on Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk