Miért nem sikeresek a fogyókúrák? – Hamvazószerda apropóján...

A héten volt hamvazószerda, amivel véget ért a farsangi időszak és elkezdődött a nagyböjt. A régiek tudták, hogy a világ nem csak tobzódásból, hanem önmegtagadásból is áll, és jó, ha ennek van egy rendje, amit követni lehet...

A héten volt hamvazószerda, amivel véget ért a farsangi időszak és elkezdődött a nagyböjt. A régiek tudták, hogy a világ nem csak tobzódásból, hanem önmegtagadásból is áll, és jó, ha ennek van egy rendje, amit követni lehet. Évezredek során kristályosodott ki, hogy mind a karácsonyi, mind a húsvéti időszakot megelőzően böjtöt tartanak az emberek. (Hogy az advent is böjti időszak, arról mára csaknem teljesen megfeledkeztünk.) Az embernek időről-időre szüksége van testi és lelki megtisztulásra, hogy egy kicsit kilépjen a hétköznapi életének rutinjai közül, például étkezési szempontból is. Ezt az emberi szükségletet rögzítették vallási parancs formájában. (Minden nagy vallásban van böjti időszak.) Hogy a modern ember nem veszi komolyan ősei letisztult bölcsességét, annak sokféleképpen fizeti meg az árát, például azzal, hogy elhízott.

A fejlett világban már egy ideje nem az éhínség és az élelmiszer-hiány, hanem éppen ellenkezőleg, a bőség (túltermelés) és az elhízás jelenti a problémát. Magyarország elhízás tekintetében Európában az első, világszinten pedig a harmadik leginkább érintett ország. Súlyos problémáról van tehát szó.

Nem kell megvilágosodott életmódgurunak lenni ahhoz, hogy az ember felismerje, folyamatosan dőzsölni nem lehet. (Pontosabban lehet, de annak meg is lesz a súlyos következménye.) Ez a felismerés és az emberek vágya a súlyfeleslegük leadására hozta létre a fogyókúra-ipart, ami mára az egyik legvirágzóbb életmódiparággá nőtte ki magát – természetesen szigorúan a fogyasztói társadalom keretein belül. Paradox módon ugyanis a fogyókúra-ipar nem hogy nem helyezkedik szembe a fogyasztói társadalom logikájával – ahogy ezt józan paraszti ésszel várnánk – hanem maga is fogyasztásra buzdít, akárcsak az élelmiszeripar, csak más termékek fogyasztására. „Egyél, hogy fogyj!” Ugye ismerős? Az újabbnál újabb és tudományosnál tudományosabb fogyási módszerek ellenére a világ és benne a magyar társadalom is egyre jobban hízik. Vajon miért?

Noha újabban a legkülönbözőbb fogyó- és tisztítókúrákra előszeretettel használják a böjt megnevezést, határozottan le kell szögeznünk, hogy a kettő nem ugyanaz. Nagyon más a motivációja mindkét dolognak, és nagyon más eredményre is jutnak. A fogyókúrából – bármilyen nevet is aggassanak rá – ugyanis hiányzik az a dimenzió, ami sikeressé tehetné, és ami a böjtben megvan.

Jordan Peterson a 12 szabály az élethez című könyvében hozza azt a példát, hogy megdöbbentő módon a modern kor embere arra, hogy a kutyájának beadjak a felírt orvosságot, sokkal jobban odafigyel, mint arra, hogy betegség esetén maga bevegye. A kanadai pszichológus professzor ebből azt a következtetést vonja le, hogy az emberek még a kutyájukat is jobban szeretik maguknál. Elég megdöbbentő dolog. De valójában nem csak a kisállat-tulajdonosok, hanem kisebb vagy nagyobb mértékben minden ember küszködik azzal, hogy nem szereti önmagát. És hiába tanácsolják neki, hogy holnaptól pedig szeresd meg magad, parancsszóra ez nem fog menni. Igazán megszeretni magamat csak úgy tudom, ha észreveszem és elhiszem, hogy mások szeretnek engem, hogy szerethető vagyok. Ha én nem szeretek senkit, ebből tudattalanul az is nyilvánvaló lesz számomra, hogy engem sem szerethet senki. És a kör ezzel bezárult.

Pedig a helyes önszeretet nagyon-nagyon fontos lenne.

De senki nem fog eljutni a helyes önszeretetre, ha folyamatosan magával van elfoglalva, ha a gondolatai, cselekedetei középpontjában saját maga áll. Ez nem vezethet máshoz, mint nárcisztikus önzőséghez. Paradox módon a helyes önszeretet csak mások szeretetén keresztül lehet megtanulni. „Hiába fürdeted önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat” – József Attila. A sorrend tehát nem az, hogy először magamat szeretem meg, mert az kudarcra van ítélve: az önutálatból a hajamnál fogva nem tudom kihúzni magamat – ez egyedül Münchausen bárónak sikerült. Az önszeretet védelmezői azt a képet szokták használni, hogy a repülőn vészhelyzetben először magunkra kell felhúzni az oxigénmaszkot és csak utána segíteni másokon. Ez tényleg igaz lehet, ha vészhelyzetről van szó, de még a zuhanó repülőn sem azért húzom fel először magamra a maszkot, hogy én mindenáron túléljek, hanem mert csak így tudok hatékonyan segíteni másoknak, a gondolataim, cselekedeteim középpontjában tehát nem én vagyok.

De térjünk vissza a fogyókúrák sikertelenségéhez, ha ugyanis csak magamért csinálom, akkor egy idő után el fog fogyni a lendület és feladom. Ha viszont más értelme is van a böjtnek, ha az önmegtagadás középpontjában nem magam, hanem valaki más áll, abból lehet elég motivációt meríteni. Lehet másvalakiért is böjtölni, sőt a böjtnek éppen az a lényege, hogy másvalaki(k) számára szeretnék jobb ember lenni az önmegtagadás gyakorlása által. Hogy közben esetleg le is fogyok, az csak hab a tortán.

C. Kovács Gábor

*

További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Az erkölcsi alapok, a férfi-nő szövetség, a család és a társadalom megerősítésén dolgozunk, regisztrálj, iratkozz fel a hírlevelünkre, és értesítünk Téged széleskörű tevékenységeinkről! Hajrá!

REGISZTRÁLOK!

Fotó: ArtTower képe a Pixabay -en.

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk