Mit jelent ma egy fiatal magyar férfinak az aradi vértanúk áldozata?

1849. október 6-án végezték ki az aradi vértanúkat. Mindegyikük magas ranggal rendelkezett a szabadságharc honvédseregében, Lázár Vilmos kivételével, aki „csupán” ezredes volt. Kossuth Lajos egyetlen fonográfon rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte, utalva arra, hogy micsoda áldozatot kellett hoznia a magyar nemzetnek a szabadságáért. Ugyanezen a napon végezték ki Pesten Batthyány Lajos első felelős magyar miniszterelnököt. Milyen örökséget tartogat ma számunkra az aradi vértanúk áldozata? Nekem elsősorban a hazaszeretetet és a közösség iránti elköteleződést.

Az aradi tizenhármak megtestesítettek egy bizonyos férfias valóságot: ezek nem listába foglalható tulajdonságok, ám az emlékezés okán mégis megkísérlem összefoglalni.

Az aradi vértanúk – legenda szerinti – utolsó szavaiból tükröződik férfias tartásuk, bátorságuk, önfeláldozásuk és értelemszerűen katonavezetői szellemiségük. Csupán elképzelni tudjuk férfias kisugárzásukat, mikor úgy léptek a hóhér elé, mint Damjanich János:

„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt”.

Nagysándor József szavaiból a korán megszakadt, ám bátor és férfias munka által kitöltött élet bizonyossága sugárzik:

„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett”.

Míg manapság a „szolgálat” szó, fogalom nem népszerű – hiszen nem „divatos” szolgálni, ha csak éppen nem magunkat szolgáljuk –, addig a szolgálat természetes volt Aulich Lajosnak.

„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot”.

A szolgálat teszi ugyanis az értékek kimunkálását valamilyen nagyobb cél, fensőbb jó eléréséért érdemessé.

Érdekes ma látni, hogy a két századdal ezelőtti, bizonyos tekintetben egészségesebb, természetesebb világot milyen eltorzultnak látták az „aradiak”.

„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár”

– így tartják Schweidel József utolsó szavait.

A mi felelősségünk is, fiatal, magyar férfiaké, hogy az aradi mártírok által képviselt férfiértékeket megtestesítsük, fenntartsuk, átadjuk. Ők egy igaz ügyért harcoltak, ők a hőseink – ápoljuk az emléküket, gondozzuk az örökségüket, és akkor Kiss Ernő végső kérdésére – akit még az utolsó perceiben is a jövő nemzedékek, a fiatalság értékei foglalkoztatták – tudni fogjuk a választ:

„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e?”

Hiszem, hogy igen!

V. L. B.

Fotók: StockSnap via Pixabay.com via Wikipédia

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk