Mit tehetek érted és ezzel a kapcsolatunkért is? – Párkeresés a 21. században

Sokszor elgondolkodtam már azon, hogyan, illetve mitől válik egy kezdetleges kapcsolat tartóssá. Utána miféle „varázslattól” maradnak sokan évtizedekig együtt, és akár „holtomiglan-holtáiglan”, vagy miért van az, hogy pár hét, hónap vagy esetleg év után elválnak az egykor egymást szerető emberek útjai? Tapasztalati felismeréseim alapján állítom, nincs varázslat, vagy nagy titok...

Sokszor elgondolkodtam már azon, hogyan, illetve mitől válik egy kezdetleges kapcsolat tartóssá. Utána miféle „varázslattól” maradnak sokan évtizedekig együtt, és akár „holtomiglan-holtáiglan”, vagy miért van az, hogy pár hét, hónap vagy esetleg év után elválnak az egykor egymást szerető emberek útjai? Aztán valahogy arra kellett rájönnöm, hogy igazából nincs ebben semmilyen varázslat. Hacsak a varázslatot nem úgy hívjuk, hogy a másik teljes elfogadása és a kapcsolat gondozása. És egy kicsit elgondolkoztam ezeken a szavakon, valamint ezeknek a mélyebb tartalmán, és most erre a közös gondolkodásra hívlak benneteket. Eddigi párkapcsolataim alapján megpróbáltam összegyűjteni – a teljességi igénye nélkül – azokat a tapasztalatokat, amelyek szerintem fontosak lehetnek egy ismerkedés elmélyítésében, és egy későbbi, már kialakult kapcsolatban, hogy az fejlődni, erősödni és hosszú távon is működni tudjon. Ennek során arra jöttem rá, hogy amit sokan titoknak vélünk, tehát amitől egy kapcsolat működhet, nem is igazán nagy rejtély. Tulajdonképpen tudatos odafigyelésre lett volna, lenne, illetve van szükségünk.

Az egyik legfontosabb, ami a kémia mellett segíthet a hosszú távú elköteleződés kialakulásában, az az őszinte beszélgetés, legyen szó akár ismerkedésről, vagy már egy hosszabb ideje tartó párkapcsolatról. Viszont gyakran azt látom és tapasztalom, hogy a kommunikáció korántsem olyan könnyű, mint ahogyan azt elsőre gondolhatnánk. Vannak kapcsolatok, amelyekben hiányzik, hogy a felek merjenek, akarjanak egymással őszintén beszélgetni. Hogy nyíltan meg tudják vitatni nem csak a jó, hanem a rossz érzéseket, történéseket, a bennük felmerülő kényes vagy fájdalmas kérdéseket, konfliktusokat, félelmeket. Miért is olyan fontos a kommunikáció? Azért, mert sokszor félreérthetően kommunikálunk, és azért is, mert az elhangzottakhoz érzéseket és tapasztalatokat kapcsolunk, és ezek alapján értelmezzük mindazt, amit mondtak nekünk. Lássuk be, gyakran nem úgy értjük azt, amit mondanak nekünk, mint ahogyan azt a másik a tudtunkra akarta adni. Csakhogy mi a múltunk, korábbi megéléseink, élményeink során egy sajátos, belső jelentést adunk a történeteknek. Továbbá minden egyes ki nem mondott és a társunkkal kapcsolatosan megszületett fájdalmunk és sérülésünk elkezd bennünk a mélyben gyökeret ereszteni, mely hosszú távon szép lassan fel tudja emészteni a kapcsolatot, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk.

Másik nélkülözhetetlen elem lehet – amit az évek során a párkapcsolataimon keresztül megtanultam – a társunk feltétel nélküli, teljes elfogadása. Úgy, ahogyan van, a jó és rossz tulajdonságaival, hibáival, nehézségeivel és a múltjával együtt. Mert mindenki, mi is, egy komplex „csomagot” cipelünk, telis-tele számtalan kifogásolható tulajdonsággal, amit hiába is szeretnénk eltakarni, egy idő után már nem megy, lehull az a bizonyos lepel.  Valójában mi is arra vágyunk, hogy elfogadjanak minket. Ezt ne csak a másiktól várjuk el, mi is adjuk meg ezt a partnerünknek. Persze ezt is sokkal könnyebb leírni, mint megvalósítani. Többször estem abba a hibába, hogy a saját elképzeléseim szerint akartam átformálni a nőt – volt, akit már az ismerkedés időszakában –, külsőleg vagy akár jellemében is. Rá kellett jönnöm egy nagyon fontos dologra. Minden olyan esetben, amikor valakit meg akarunk változtatni, akkor valójában nem is az adott emberre vágyunk, hanem egy olyan ideálra, amely a fejünkben él. És azt a képet keressük, hogy milyennek kellene lennie. Rá kellett arra is jönnöm, ahhoz, hogy valakit el tudjunk fogadni olyannak, mint amilyen ő valójában, az első és egyben talán legfontosabb lépés önmagunk elfogadása és szeretete. Felismertem, elsősorban én kell tisztában legyek a saját értékeimmel, és nem másoktól kell elvárjam, hogy meglássák benne azokat.

Mindezek mellett úgy gondolom, egy tartós párkapcsolat működéséhez elengedhetetlenül fontos még mindkét fél részéről a bizalom, a hűség, a türelem megléte és megélése is. Emellett, ha egy újabb titokra szeretnénk fényt deríteni, tudnunk kell elköteleződni egymás mellett éppúgy, mint a kapcsolatunk mellett is. Idővel. Ehhez megint csak türelemre, időre és elhatározásra van szükségünk.

Mindezeket, az egyébként nem is annyira bonyolult titkokat azonban sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni a „fogyasztói társadalom” rohanó életében. Sokszor csak tárgyként tekintünk egymásra és már az első komolyabb konfliktusnál „lecseréljük” a másikat. Ennyi volt. A „nem akarom”, „nekünk ez nem megy”, vagy „túl különbözőek vagyunk” indokokkal. Félünk attól, hogy nem kellünk eléggé neki, és hogy nem vagyunk elég jók. Vagy sokszor talán nincs is előttünk olyan minta, ami alapján képesek lennénk a konfliktusokat megbeszélni, és mindent megoldani. Vagy nem tudunk alkalmazkodni, mert soha nem tanultuk meg, hogyan is kell azt. Vagy egyszerűen csak nem akarunk, és megint csak a másiktól várjuk el ezt is, amit nekünk kellene megtenni? Vajon mi lehet mindezeknek a hátterében?

Elkezdjük kicsinyes játszmáinkat, meggondolatlanul beszélünk és cselekszünk. Ahelyett, hogy észrevennénk, bennünk is biztosan van hiba… Olykor nem is kevés. Fontos, hogy elgondolkodjunk a következőkön: jöhetnek-mehetnek az életünkben a partnerek, de ha mi magunk nem vagyunk hajlandóak változtatni semmit a saját viselkedésünkön és hozzáállásunkon, akkor elég nagy az esélyünk arra, hogy a jövőben is ugyanazokat az ismerkedési és párkapcsolati hibákat követjük el újra és újra. Ezek akadályként, nehézségként fognak elénk gördülni mindaddig, amíg azt (valakivel) meg nem oldjuk és nem lépünk túl a problémán. Még egy lényeges gondolat a cikk vége felé közeledve: kapcsolati sebet csak kapcsolatban tudunk gyógyítani. Erre igenis van lehetőség, de ehhez időre, türelemre, tudatosságra és sokszor akár külső segítségre is szükség lehet, hogy azok a bizonyos mechanizmusok felülírhatóvá váljanak.

A végére tartogattam még egy „titkot”. Erre egy szakítás után jöttem rá pár éve: egy párkapcsolatot minden nap gondozni kell, mint egy fejlődő virágot. Akár csak egy-egy kedves szóval, gondolattal, vagy tettekkel, amiből a társad érezni és tudni fogja, hogy szereted, gondolsz rá és fontos neked, ő és a kapcsolatotok. Nem az értéken van a hangsúly, hanem az odafigyelésen. Hogy a kapcsolat folyamatosan épülni, mélyülni tudjon egymás által és egymásért. Mondjuk ki és fejezzük ki a jót is és a szépet is a társuknak. Jól fog esni mindez kölcsönösen, mindkét félnek.

A cikksorozat bevezető része: Hát én immár kit válasszak? 
1. rész: Az örök dilemma: online vagy offline? 
2. rész: Mitől függ, hogy ki lesz a jövőbeli társunk? 
3. rész: Hogyan határozza meg a gyermekkorunk, hogy milyen társat választunk felnőttként?


Nagy Zsolt 35 éves
, közgazdász, mentálhigiénés szakember, gyászkísérő és képzésben lévő családterapeuta. Önkéntes rádiós műsorvezető és cikkeket ír függőség, család és párkeresés témában. Korábbi, 19 részes cikksorozata az Apahiányos társadalom rovatban jelent meg a Férfiak Klubja hasábjain. Aki szeretné felvenni vele a kapcsolatot, szakmai Facebook oldalán keresztül elérheti: A lélek egészsége.
Mottója: „Észrevenni, megérteni, elfogadni, meghallgatni és szeretettel kísérni."

Fotó: Coffee photo created by ArthurHidden - www.freepik.com

People photo created by freepik - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk