Outsourcing –2 – Coaching: edzésterv minden igényre

Az igazán modern ember egyetlen helyen van jelen: a munkahelyén, ahol a pénzt keresi, mindenhol máshol helyettesítik. Ez borzalmas disztópiának hangzik, pedig egyáltalán nem az.

Az igazán modern ember a párválasztás nehézségeivel már rég nem maga bíbelődik, hanem rábízta egy társkereső irodára, nem tesz erőfeszítést egy barátság fenntartására, hanem megfizet egy szakembert (pszichológust) hogy kiönthesse neki a lelkét, ha nincs ideje a gyerekeivel foglalkozni, megfizet egy kedves kelet-európai lányt, aki megteszi ezt helyette, velük él és egyéb feladatokat is ellát. Hogy az ilyen ember nem maga takarítja a lakását, az nem is kérdéses. Ha társaságra vágyik, bérel egy barátot (ezt már Magyarországon is lehet), ha szexre vágyik…, de hát ez mindig is volt. Ha nem tud, vagy nem akar szülni, bérbe veszi egy más nő méhét, ha életképtelen a petesejtje vagy a spermája, hát vesz valakitől. És ha meghal egy közeli hozzátartozója, profi siratókat bíz meg, hogy elvégezzék helyette a gyászmunkát és valahol, az általa kiválasztott helyen, eltemessék vagy szétszórják szerette hamvait. (Ez nem vicc!)

Magyarországon még kevesen élnek így, de az Egyesült Államokban már olyan méreteket öltött az egyre személyesebb emberi funkciók kiszervezése, hogy már könyvet is írtak róla. Arlie Russel Hochschild etnográfus szociológus, a The Outsourced Self című könyvében az ún. „érzelmi megbirkózást” helyezi a középpontba, és személyes interjúk hosszú során keresztül elemzi a fogyasztói viszonyok betüremkedését a privát szférába. Minden a standardizálás és racionalizálás irányába mutat, hogy érzelmi kérdésekben is gyorsan és hatékonyan lehessen egy döntést meghozni. Ennek elérése érdekében pedig professzionális segítőkhöz fordul az ember, ezek pedig az ún. coach-ok.

Magyarországon úgy 7-8 évvel ezelőtt kezdett el beszélgetésekben egyre sűrűben előfordulni az a kifejezés, hogy coach, de a többség még ma sem tudja, hogy valójában miről van szó. A coaching abból a felismerésből ered, hogy nem csak krízishelyzetben lévő emberek számára jön jól a professzionális segítség, hanem teljesen jól funkcionáló társaik számára is. A Nemzetközi Coach Szövetség (ICF) szerint:
„A professzionális coaching olyan szakmai kapcsolat, amely abban segíti az ügyfelet, hogy kiemelkedő eredményeket érjen el akár a magánéletében, akár a munkájában, vagy a szervezetben, ahol dolgozik. A coaching folyamat során az ügyfél elmélyíti tudását, növeli teljesítményét, és mindezek eredményeként javul az életminősége.”

Természetesen beindult a szakosodás, ma az ember fordulhat life coach-hoz, business coach-hoz, health coachoz, ha azt akarja, hogy ezeken a terülteken javuljon az életminősége. De mehetünk love coach-hoz is, aki abban segít, hogy miként tehetjük magunkat vonzóbbá más emberek számára például online ismerkedési főrumokon. Vagy mehetünk wantologist-hoz, amit magyarul leginkább talán vágy coach-nak lehetne fordítani, aki az álmainkat veti össze a valósággal és terel minket a helyes irányba. És így tovább, ahogy nincs olyan probléma, amire ne lenne valamilyen okostelefon applikáció, úgy szinte nincs az emberi életnek olyan területe, amivel ne lehetne valamilyen coach-hoz fordulni.

Érzelmes osztályharc

Az igazán modern ember tökéletes teljesítménykényszerben él, az élete olyan, mintha örökös sportversenyen lenne, edzők (coach) készítik fel a soron következő mérkőzésekre és ahol képtelen jelen lenni, ott cserét kér, és mást küld be maga helyett a pályára. És hogy ezt miért teszi? Nos, úgy tűnik, hogy egyesek azért választják le és szervezik ki még az érzelmi funkcióikat is, hogy minden erejükkel egyetlen dologra tudjanak koncentrálni, mégpedig a munkahelyükre. „Elképzelhető”, teszi fel a kérdést az amerikai írónő, „hogy a világ két érzelmi típusra válik szét – utasításokat osztogató, gyorsan pörgő menedzserekre a csúcson, és érzelmes beállítottságú, emberi léptékű kiszolgálókra alul?” Nos, ez már több mint elképzelhető. A modern világ arisztokráciája az a menedzser réteg, amelyik hihetetlenül professzionális, bárhol és bármikor bevethető, agyon van dolgoztatva, de rengeteget keres, mindent és mindenkit meg tud fizetni, és mindenért fizet is, amit más csinál meg helyette. Aki maga szeretné a családi és baráti kapcsolatait ápolni, az nem tartozhat ebbe a rétegbe, mert esetében túlzottan nagy „az emberi tényező” kockázata, az üzletnek pedig semmi nem árt jobban, mint a bizonytalanság. „Business as usual” – történjék bármi.

Pedig nem lehet, nem lenne szabad mindent racionalizálni. Az embernek érdemes próbálkozni és esetleg elbuknia vagy félsikert elérnie olyan területeken is, ahol teljesen nyilvánvaló, hogy nem ő a legjobb. Mert a tapasztalat, az erőfeszítés, az odavezető út mindenképpen az övé. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de az övé. Aki profi szakemberekre bízza minden problémájának a megoldását, annak lehet, hogy jobbak lesznek az eredményei, de közben elveszíti az „utat”, ami pedig maga az élet. Mert valójában nem az eredmény számít, hanem hogy mit tett meg érte az ember.

Neo

 A cikk előzménye: Outsourcing –1 - Kiszervezett életünk

Fotók: MarcelaPalma via Foter.com / CC BY-NC-SA

miss karen via Foter.com / CC BY

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk