Párkapcsolati buktatók. Miért lettem „nyomulós pasas”? – Apahiányos társadalom 3.

Cikksorozatunkban az apa nélkül felnőtt fiatal férfiak és nők nehézségeire, megpróbáltatásaira fordítjuk a figyelmünket, ebben Nagy Zsolt közgazdász, mentálhigiénés szakember van segítségünkre mélyen megélt, személyes tapasztalatainak megosztásán keresztül. Harmadik rész.

Az előző részben a nem vagyok elég jó és a nem kellek érzéseket jártuk körbe egy kicsit részletesebben. Ezen a héten a párkapcsolatok forgatagos világába utazhatunk el pár gondolat erejéig. Személyes történetemen keresztül most részletesebben elkezdjük kibontani azt, milyen hatással is lehet egy férfi párkapcsolataira mindaz, ha apa és férfi mintakép nélkül nő fel. 

Mára már több, futó és komoly kapcsolaton vagyok túl, és szinte mindegyikben megtanultam valamit az életről, kapcsolódásról, és nem utolsó sorban önmagamról. A férfi- és apaminta hiányából adódóan viszont leginkább a saját tapasztalataimon keresztül, vagy a világból innen-onnan ellesve tanultam meg, miként is kell randizni, meghódítani egy nőt, vagy éppen hosszabb távon fenntartani egy párkapcsolatot. 

Mondhatni, hogy későn érő típus vagyok. Huszonkét-huszonhárom éves koromban volt az első tényleg komolynak mondható kapcsolatom, ami bő 2 évig tartott. Azt követően volt egy kisebb szünet, majd kialakult egy újabb, több éves kapcsolatom. Nagyon sok szépet és lelki kincset is kaptam ezektől a nőktől. Az öt évvel ezelőtti, több éves, komoly kapcsolatom lezárásakor tudatosult bennem, hogy egy párkapcsolatot nap, mint nap építeni kell. Függetlenül attól, mióta ismerjük egymást vagy vagyunk már együtt, minden nap hozzá kell tenni valami újabb kis darabot az egészhez, és folyamatosan ápolni és gondozni kell azt, mint egy virágot, hogy fejlődni, erősödni tudjon. Utólag már látom, az akkori barátnőm szakítása mennyire kellett ahhoz, hogy kimozduljak a komfortzónámból és rájöjjek arra, el kell kezdenem foglalkoznom önismerettel és a lelki sebeim gyógyításával.

Közel egy évnek kellett eltelnie ahhoz, mire szinte teljesen le tudtam zárni magamban ezt a kapcsolatot, el tudtam engedni őt, és újra elkezdtem ismerkedni. 

Mondhatni, talán túl komolyan is vettem ezeket az ismerkedéseket, és lehet, túl sokat képzeltem bele ezekbe a helyzetekbe. Volt, akinek nagyon megfogott a belső értékrendje és a gondolkozása, de a külseje kevésbé tetszett, és volt, hogy egy lány szépsége elkápráztatott, de a találkozások során hiányzott a belső összhang és a mélyebb, tartalmas beszélgetések.

Sokszor tettem fel magamnak az elmúlt pár évben azt a kérdést, vajon miért vagyok még mindig egyedül? Mit csinálok esetleg rosszul, és vajon min kellene változtatnom? Túl magasak  az elvárásaim, túl válogatós lennék? Vagy mi lehet a dolgok hátterében? Úgy gondolom, nyitott vagyok a világra, az újdonságra és az emberekre. Tudom, hogy a fizikai és lelki vonzalom együttes és kölcsönös meglétét keresem egy nőben. Szeretek időt és energiát beleadni az ismerkedésekbe, viszont lehet, türelmetlen vagyok, talán siettetni szeretném a dolgokat. Tudom, ahhoz, hogy a dolgok változzanak körülöttem, nekem is változnom kell. Például abban, hogy a korábban elkövetett hibáimat nem követem el újra. Elmondom, mire is gondolok itt most pontosan.

Ismerkedéseim során például többször is „elkövettem azt a hibát”, hogy túl sok voltam és kevés teret adtam a másiknak. Komolyan azt hittem, ebből a másik majd érzi a törődést és az odafigyelést. Sok időbe és zátonyra futott ismerkedésembe került, mire rájöttem, ezzel pont, hogy az ellenkezőjét érem el. Pont, hogy elriasztom magam mellől a nőt, utána pedig csodálkozom, és rosszul esik, hogy a sokadik ismerkedés alkalmával is miért csak a második vagy harmadik randiig jutunk el, illetve azt a visszajelzést kapom, „helyes, kedves, értékes srác vagy, de ne haragudj, ez a tempó nekem gyors.” Sokáig nem is értettem, miről beszélnek, és még én sértődtem meg, hogy lekoptattak. De be kellett látnom, ez egy sehova nem vezető gyerekes viselkedés a részemről, és ehelyett jó lenne, ha tudnék időt és teret adni a másiknak, hogy ő is megérkezzen az ismerkedésbe a saját tempójában, ahogy neki jó, mindenféle külső, általam támasztott elvárások nélkül. 

Hosszú időbe és önismereti folyamatba telt, mire rájöttem, honnan is fakadhat belőlem ez a túlzott rámenősség

Felismertem, a viselkedésemnek nagy valószínűséggel köze lehet a korai gyermekkori kötődésemhez, az anya-apa kapcsolatomhoz. Megértettem,  az ismerkedéseimben sokszor a valakihez való tartozás lehetőségét véltem felfedezni és több alkalommal, talán nem is magához az adott személyhez vonzódtam, hanem inkább magához a kapcsolathoz. Utólag rájöttem arra is, minden olyan helyzetben, amikor egy nagyon szimpatikus lánnyal ismerkedtem meg, gyorsan konzerválni szerettem volna a helyzetet, ezzel is bebiztosítva magamnak, hogy kellek, szerethető és elég vagyok. De, ahogy írtam is, ezzel a viselkedéssel pont ellenkező hatást váltottam ki.

Egy idő után már biztos voltam abban, hogy változtatnom kell az ismerkedési „szokásaimon”, ha tartós kapcsolatot szeretnék. De sokáig egyáltalán nem tudtam, hogyan is induljak el ezen az úton és mit tegyek. Ezen felismerésem óta azonban eltelt pár év és elindult bennem egyfajta változás, ami a mai napig is tart. A következő rész is a párkapcsolatokról fog szólni. Szó lesz többek között a kötődésről, és a cikk végén olvasható változásokról és változtatás lehetőségéről is.

Folytatjuk
jövő vasárnap a cikksorozatot itt, a Férfiak Klubja oldalán!

Nagy Zsolt

A cikksorozat részei:

Ha hiányzik a férfiminta… Egy személyes vallomás – Apahiányos társadalom (bevezető)

Nem tudok kiállni magamért – Apahiányos társadalom 1.

Nem kellek senkinek… – Apahiányos társadalom 2.

Párkapcsolati buktatók. Miért lettem „nyomulós pasas”? – Apahiányos társadalom 3.

Párkapcsolati kudarcok. Hol van a biztonság? – Apahiányos társadalom 4.

Miért félek az apámmal való találkozástól? – Apahiányos társadalom 5.

A levél, amire 28 évet vártam – Apahiányos társadalom 6.

Megküzdés az újtól és ismeretlentől való félelemmel. Az első telefonbeszélgetés és találkozás az apámmal – Apahiányos társadalom 7.

Empátia és kitartás, mint a változás legfontosabb kulcsa – Apahiányos társadalom 8.

Miben rejlik a hosszú párkapcsolatok titka? – Apahiányos társadalom 9.

Párkapcsolatok útvesztőjében: a személyes és online ismerkedés világa – Apahiányos társadalom 10.

A párválasztásaink tudat alatt megbúvó motivációi – Apahiányos társadalom 11.

Párkapcsolati buktatók az apahiány tükrében – Apahiányos társadalom 12.

Ha üres az apa helye a családi asztalnál… – Apahiányos társadalom 13.

Nagy Zsolt elhívatott segítő, mentálhigiénés szakember és gyászcsoportvezető. Segítő beszélgetéseket tart és a közeljövőben gyászcsoportok indítását tervezi Budapesten. Alapvégzettségét tekintve közgazdász, és a segítés mellett önkéntes rádiós műsorvezető, előadásokat tart család témában és elterelő csoportot vezet fiatal kábítószer-fogyasztóknak. Facebook oldalán és szakmai weboldalán (www.lelkiegeszseg.zsoltnagy.net) keresztül jobban megismerhetitek őt és ezeken az oldalakon keresztül elérhetitek, ha meghallgatásra vágytok, vagy szeretnétek ránézni életetek bármilyen kérdéses területére, fájdalmas veszteségére. Mottója: „Észrevenni, megérteni, elfogadni és szeretettel kísérni.”

Fotók: Coffee photo created by rawpixel.com - www.freepik.com

Ryan Holloway on Unsplash

geralt képe a Pixabay-en

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk