Tisztelet az egyenruhának – az erőszakszervezetek védelmében

Az első fiunkat pacifista szellemben akartuk nevelni, semmilyen játékfegyvert nem kaphatott, nehogy rákapjon az erőszakra. Aztán amikor a vállfákkal lövöldözni kezdett és minden fűszállal kardozni, elengedtük a dolgot…

Nemrég mesélte egy budapesti ismerősöm, hogy a 19 éves lánya rendszeresen jár bulizni, ahonnan hajnali 2-3-kor megy haza egyedül, és ­– képzeljem el, milyen világban élünk – a múltkor egy férfi a buszon molesztálta, a buszsofőrnek meg nem nagyon akaródzott a segítségére sietni. Szerencsére, végül nem történt semmi baj, mert felszállt egy középkorú férfi, aki elhessegette a közvetlenkedőt. Ez a történet nagyon elgondolkodtatott. Szerintem az ismerősömnek nem azon kellene megdöbbennie, hogy ilyesmi előfordul, hanem azon, hogy a lányával eddig még nem fordult elő, illetve hogy ennyire ritkán fordul elő. Minden ellenkező híreszteléssel szemben egy rendkívül békés, biztonságos korban és helyen élünk, ahol fiatal nők lényegében bántatlanul járhatnak az utcán akár éjszaka is. Persze, aki keresi, most is megtalálhatja a bajt. Természetesen az lenne a legjobb, ha soha sehol senkinek nem kellene félnie az utcára menni, de ez sajnos nagyon valószínűtlen. Én például soha nem fogom a lányomnak azt tanácsolni, hogy menjen csak nyugodtan bele az éjszakába, vegyen fel, amit csak akar, igyon amennyit csak akar, és azzal menjen és oda, akivel és ahova csak akar, hiszen nem lenne szabad, hogy bármi rossz történjen vele. Valóban nem lenne szabad, ám ha mégis megtörténik, akkor hiába hivatkozunk bármire. Aki egy ostoba ideológia miatt arra biztatja a fiatal lányokat, hogy viselkedjenek annyira kihívóan, amennyire csak akarnak, hiszen joguk van hozzá, az nagyon rosszat tesz nekik.

Farkasok – szexuális ragadozók – ugyanis mindig lesznek, amíg világ a világ. Bár már Bibliában is elhangzik az ígéret, hogy lesz olyan, amikor „majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét.” (Ézsaiás 11.6-8.) Igen ám, de ez akkor lesz, amikor másodszor jön el a Messiás, azaz az idők végezetén, addig azonban nem. Ebből a számunkra is leszűrhető bölcsesség az, hogy bárki, aki azt képzeli, hogy paradicsomi állapotokat tud itt teremteni a földön, délibábot kerget és többet árt, mint használ. Mégpedig azért, mert a tökéletes – ami csak a vágyálmaiban létezik – utáni hajszában feláldozza az „elég jót”, ami az itt és most valósága. Az örök boldogság és harmónia megteremtése itt a Földön megvalósíthatatlan utópia. Aki eddig megpróbálta, mindenkinek beletörött a bicskája. A nagy társadalmi kísérletek ­– mint pl. a kommunizmus – amelyek az akartuk ellenére tervezték boldogítani az embereket, végül milliószámra gyilkolták le őket – „csekély” áldozat a közjó érdekében.

Bele kell törődnünk, hogy az emberi társadalom mindörökké tökéletlen marad, vagy másképpen mondva, farkasok mindig lesznek. A nagy kérdés az, mit kezdjünk velük? A világhírű antropológus, Margaret Mead szerint minden társadalom sorsa azon múlik, hogy mit tud kezdeni a fiatal férfiak energiájával. Ha sikerül jó irányba terelni, akkor család lesz belőle, kultúra és fejlődés, ha nem sikerül, akkor rombolás, háború és halál.

Dave Grossman az Egyesült Államok hadseregében szolgált, alezredesi rangig vitte a Rangerek soraiban, majd a West Point katonai akadémián tanított pszichológiát. On Combat: The Psychology and Physiology of Deadly Conflict in War and in Peace (A harcról: A halálos konfliktusok pszichológiája és fiziológiája háborúban és békében) című könyvében az embereket három kategóriába osztja: birkák, farkasok és juhászkutyák.

Az emberek döntő többsége, több mint 90%-a a birkák táborába tartozik, bármiféle különösebb erőszakra való késztetés nélkül. Ezek az emberek – túlnyomó többségünk, eme sorok íróját is beleértve – nem élvezik az erőszakot, igyekeznek elkerülni. Azoknak az embereknek, akik hajlamot mutatnak az erőszakra, az elsöprő többsége férfi. Számtalan kutatás igazolta, hogy ez földrészeken és kultúrákon átívelve globálisan igaz mindenhol, tehát pusztán társadalmi hatásról nem beszélhetünk. (Ezt azért lényeges leszögezni, mert ha csak társadalmi hatásról lenne szó, azt meg lehetne változtatni neveléssel, érzékenyítéssel, politikai korrektséggel, stb.) Ezek a férfiak pedig eldönthetik, hogy farkasok lesznek-e vagy juhászkutyák. A farkas a birkákra vadászik. A juhászkutyák az erőszakra hajló természetüket a birkák védelmére használják fel. Grossman hangsúlyozza, hogy senki nem születik eleve farkasnak vagy juhászkutyának, döntést kell hoznia, hogy melyik lesz belőle. A társadalom egyik legfontosabb feladata pedig az, hogy az erőszakra hajlamot mutató férfiakból juhászkutyákat neveljen.

Az ismerősömnek a lánya azért járhatja háborítatlanul a budapesti utcákat, mert rendőri, katonai, tűzoltói egyenruhába bújt „juhászkutyát” szavatolják láthatatlanul a biztonságát. Ha ők nem lennének, a farkasokkal szemben hiába hangoztatná a jogait, semmit nem érne vele.  Ne legyenek illúzióink, mi, a többség nem magunkat védjük meg, minket megvédenek. És szerencsére még mindig vannak juhászkutyák az utcákon, buszokon, vonatokon, akik maguktól a gyengébbek, a kiszolgáltatottabbak védelmére kelnek. Hála és köszönet érte, akár van rajtuk egyenruha, akár nincs.

Neo

Fotók: POOYAN ESHTIAGHI on Unsplash

Neil Rosenstech on Unsplash

Charles ???????? on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk