Virágvasárnap másnapján

Vannak nagy események, amelyek sorsfordító élményt jelenthetnek még olyan emberek életében is, akik közvetlenül nem érintettek.

Ismerek például egy történelemtanárt, aki egyszer régen, még gimnazistaként egy dokumentumfilmben szembesült Trianon tragédiájával, és ennek kapcsán az együvé tartozás, a nemzet valóságával. Ez ott akkora hatással volt rá, hogy a lakhelyválasztását, a pályáját, az egész további életét meghatározta. És ismerek olyanokat, akiknek a WTC tornyok lerombolása 2001. szeptember 11-én, vagy Diana hercegnő halálos balesete, vagy a Taize-i közösség alapítója, Roger Schütz meggyilkolása, vagy a Néma sikoly című film megnézése jelentett sorsfordító életélményt.

Az ember életében bekövetkező ilyen sorsfordító eseményeket lehet isteni üzenetnek tekinteni, meg merő véletlennek is. Nem lehet tudni, hogy figyelmeztetésként érkeznek, vagy csak mi látjuk ezeket annak, de ez igazából mindegy is. Az emberi képzelőerő képes kapcsolatot teremteni egymástól látszólag távol eső dolgok között is – valójában ez minden fejlődés alapja. Ha van egy mindent átfogó értelem a világ mögött, akkor minden mindennel összefügg. Ha meg nincs, akkor is összefügg minden mindennel, legfeljebb nincsen semmi értelme. Egyszóval nem szeretnénk állást foglalni, hogy a párizsi Notre Dame leégése isteni figyelmeztetés vagy teljesen véletlen, hogy egy ilyen katasztrófa éppen most és éppen ott történik, ahol történt. Csak egy különleges összefüggésre szeretnénk felhívni a figyelmet, ami valakinek már biztosan fordított a sorsán (köszönet BMA barátomnak, hogy ezt az élményét megosztotta velünk).

A keresztény liturgiában a húsvétot megelőző utolsó vasárnapot virágvasárnapnak nevezik és Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulására emlékeznek ilyenkor. Ugyanaz a tömeg, amelyik akkor ünnepli, néhány nap múlva a halálát követeli…

A templomokban virágvasárnap felolvasásra kerülő evangélium a következőképpen záródik: „Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: »Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!« A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: »Mester, hallgattasd el tanítványaidat!« »Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.« (Lk 19,28-40)

Ha úgy vesszük, virágvasárnap után egy nappal Párizsban „megszólaltak a kövek” és hangjuk elhallatszott az egész világra. Mert a modernkori farizeusok a politikai korrektség, a tolerancia vagy ki tudja minek a nevében a tanítványokat már rég elhallgattatták.

Neo

Fotók: Bartłomiej Koc képe a Pixabay -en. 

Marc-Olivier Jodoin on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk