A férfi vadászó, a nő csábító – Engedjük a férfiakat udvarolni!

Félelmek, komplexusok, feldolgozatlan múlt, lelki sebek tarkítják, csúfítják lelkünket, lényünket átjárja a félelem. Félünk megnyílni, őszintének lenni, félünk feladni a szabadságunkat, a jól bejáratott, önállóan működtetett, egyszemélyes életünket. Az érzelmeket kimutatni veszélyes hazárdjáték manapság. A férfi attól tart, hogy lehull a macsó jelmez, és kiderül az igazság, hogy csak egy sérült lelkű, önbizalom hiányos, bús képű lovag. A nő meg azon aggódik, hogy túl sok lesz, érzelmeivel elárasztja, elrettenti a másikat, aki hanyatt-homlok menekül az érzelemlavina elől.

A mai embernek nincs ideje, nincs türelme, nem képes kivárni, hogy a jó dolgok megérkezzenek hozzá. A felgyorsult, „instant” világ rányomja lelkére a bélyeget, mindent azonnal akar, mint egy mobilalkalmazást: jól fizető állást, pozitív testképet, állandó derűs világlátást, és persze virágzó párkapcsolatot. És közben fél. Mert túl sok szívtöréses baleseten esett át, és még ki sem gyógyult belőlük teljesen. Mert fogalma sincs, mikor van ideje a szaggatásnak, és a megvarrásnak. Mert húzza, vonszolja maga után a múlt sleppjét, pedig a miértek keresése már fölösleges, mihaszna időtöltés, a romok között csak az átkelni képtelen múlt szelleme járkál. Mélyen legbelül mindannyian közelségre vágyunk. Testünk vágyik az érintésre, a bennünk élő gyermek pedig a biztonságra, és védelemre törekszik, elfogadásért könyörög. A félelem azonban közénk áll, mert bár ragaszkodnánk vigasztalhatatlanul, ugyanakkor hatásos lélekvédelmi rendszert építünk magunk köré.

Az udvarlás, amióta világ a világ, férfidolog. Nem fölösleges, mihaszna, időhúzó tevékenység, nem kiveszőben lévő viselkedésforma, hanem élvezetes férfiúi kötelesség, idő, energia és figyelem befektetés, invesztálni egy nő meghódításába egyáltalán nem idejétmúlt, antik fogalom. Ha a nő kezdeményez, akkor a férfi csupán megadja magát. Sodródik az eseményekkel, és mivel vadászösztönét nem piszkálta fel senki, nem érdekelt a kapcsolat kialakításában. A nők azonnali szexuális kezdeményezése sem hat rájuk pozitívan, és lehet ez nagyon igazságtalan, de az évezredes beidegződések akkor sem hagyhatók figyelmen kívül. A férfiak nagy része ugyan élvezi, ha egy nő megkívánja, de egyértelmű kezdeményezésre sokan zavarral reagálnak. Miért? Mert a rámenősséget a férfias tulajdonságok közé sorolják, és a nőkben ezt kifejezetten nem értékelik.

A férfi vadászó, a nő csábító. A legtöbb kezdeményező nő két lábbal rúgja fel ezt az örök érvényű életszabályt, túltengő önbizalmukkal, maszkulin energiáikkal vadásznak a szórakozóhelyeken, és nem esnek kétségbe, ha elutasítják őket. A férfi vadászösztöne komoly veszélyben forog, majd bizarr módon teljesen eltűnik. Mert a tökéletes ismerkedési menetrend szerint a nő csábít, flörtöl, nevet, ajkait harapdálja, finoman érinti saját nyakszirtjét, szándékát szolidan, ám mégis ezer szónál harsányabban fejezi ki gesztusok formájában. A klasszikus ütemterv az lenne, hogy a férfi ezt észleli, megteszi a szükséges lépéseket, meghívja egy italra, elkéri a telefonszámát, és később nem válik köddé. Egy kapcsolatban mindig domináló nőnek ne legyenek fölös elvárásai, ne kérje a férfitól, hogy határozott döntést hozzon és asszertívan kezeljen egy konfliktust. Férfias férfit akarunk? Akkor jobb meghagyni nekik a kezdeményezés privilégiumát.

Női barátaim, nem kaptatok még világos választ arra, hogy miért vagytok még mindig egyedül? Nem nekünk kell meghódítani őt, a Férfit, nem nekünk kell színes tollakkal násztáncot lejteni előtte. Nem kell elnyerni a kegyeit és nem kell kiteregetni a kártyáinkat. Nem kell kitárni a szívünket sem, megmutatni minden zugát, repedését, törését. Ez nem játszmázás, és nem taktikázás. Nem jégkirálynőnek kell lenni, az sem kell, hogy megfagyjon körülötted a levegő. De ha túl gyorsan, könnyített feladatokkal és maximális pontszámmal engeded át az akadályokon, akkor nem érzi majd a győzelem eufóriáját. Éheztesd, várakoztasd, fantáziáljon, vágyjon. Fészkeld magad a tudatába, mélázzon el rajtad, vigye haza a kézfején az illatodat. Teremts hiányérzetet, hagyj magadon felfedezni valót, legyél kitűzendő cél. Legyél különleges jutalom, csodás ajándék, legyél talán a végállomás, ahonnan majd nem tágít tovább egy lépést sem. Egy nő legyen meghódítani való, a férfi felejtse rajta a szemét, akarja megszerezni, de könnyű préda ne legyen, mert hosszú távon nem fog tud mit kezdeni azzal, ha túl korán behódolnak neki. Akkor csak diadalittasan rálép a nőre, mint elejtett zsákmányra, vagy egyszerűen átlép rajta. Ettől kezdve, bár testi örömét leli majd benne, mert hiszen a kedvére tesznek, a varázslat csak elillanó tündérpor volt, sajnos odalett. Az olcsóság előtt nem véletlenül tülekednek és hajtanak fejet a társtalanság szomorú szolgái. Hiszen gyorsan ható, tüneti kezelést kaphatnak magányukra és kiüresedett életükre. Néhány férfi azonban az önmaga értékeivel is tisztában lévő, valódi ragyogás kirakata előtt álldogál.

Olyan könnyű mindent a férfiakra fogni. Mert amikor kijelentjük, hogy a férfiak nem tudnak udvarolni, legtöbbször esélyt sem adunk arra, hogy ezt megtehessék. Nyíltan kezdeményezünk, és fejest ugrunk egy kötöttségek nélküli, hedonista viszonyba, amiben akkor is benne maradunk, ha nem érezzük megbecsültnek magunkat. Az elmúlt évtizedekben annyit küzdöttünk az egyenjogúságunkért, és a nemek diszkriminációja ellen, hogy a férfiaknak elege lett belőlünk. A Hol vannak az igazi férfiak kérdésre akkor könnyű válaszolni, ha tükörbe nézünk, és nyíltan ki merjük mondani: módszeresen és szisztematikusan mi nők tüntetjük el őket, tehetségesen átneveljük, megváltoztatjuk, sikeresen kondicionáljuk a férfiakat. Megmutatjuk nekik, hogy mi egyedül is sikeresen megálljuk a helyünket az élet viharaiban, meggyőztük egymást, és önmagunkat arról, hogy simán megbirkózunk a feladatokkal önállóan is, nincs szükség férfijelenlétre, és a mi gyerekeink egy Petri-csészében is megfogannak. Vannak még férfiak, akik befogják a fülüket a feminista szó hallatán? A férfi nem fog segítséget nyújtani, nem fog férfiként megnyilvánulni, ha a nő folyamatosan érezteti vele, hogy egyedül is boldogul. Mit akar egy igazi férfi? Hogy folyamatosan éreztessük vele, szükség van rá. Ha azt tapasztalja, hogy a nő bízik benne, és méltányolja erőfeszítéseit, akkor egyre erősebb lesz, egyre többet tud nyújtani. A férfiakat úgy lehet leginkább ösztönözni, ha engedjük őket férfiként viselkedni, és elismerjük igyekezetüket, ez ilyen egyszerű.

Ma büszkén vállaljuk, hogy mi is kezdeményezhetünk, és az ismerkedés fázisában rendszeresen fizethetjük a vacsoraszámlát. Valóban erre legyünk büszkék? Lelkünk rajta, de aztán ne csodálkozzunk, ha a kiszemelt férfi vonakodik telefonálni és később is mindig csak a saját fogyasztását rendezi. Ne háborodjunk fel, ha nem viselkedik férfiként, nem foglal asztalt az étteremben, nem segíti finoman alánk a széket, sőt, azon se csodálkozzunk, ha esetleg az étterem bejáratánál „előzékenyen” előre enged minket. Egy lehetséges kapcsolat már felborult szerepekkel indul. A nő találja ki a helyszínt, mert ismeri a város legkülönlegesebb éttermét, és nincs is bizalma másban, ezért ő foglal asztalt, vacsora után automatikusan nyúl a bankkártyájáért, a találkozó után pedig azonnal pikáns, táncra hívó üzenetekkel bombázza a kiszemelt férfit. Akkor mi marad a férfiaknak? Pedig szükségük van a hódítás édes ízére, hogy eljátszhatják a saját, hagyományos szerepeiket, a nőknek pedig arra van szüksége, hogy meghódítva érezhessék magukat. Látszatszerepeket állítunk fel, és azonnal ágyba bújunk, mert kell az érték nélküli junk sex, mert sóvár, sürgető vágy él bennünk egy emberi érintésre, de csak egymásnak ütközünk, és lélek nélkül a testünket helyezzük használatba, csak hogy érezzünk valamit. Ez nem érintés. Ez csak ütközés, lelkek cserbenhagyásos karambolja.

Nincs hódítás, ismerkedés, mély beszélgetések, flört, évődés, csábítás. Az udvarlás nem létezik, mert nem akarjuk, hogy létezzen, női barátaim. Nincsenek fantáziák, vágyak, elképzelések, csalogató részletek, nincs kézfejen felejtett finom, igéző, hívogató parfümillat. Nincs öröm, izgalom, várakozás, nincs a kiválasztott nőnek járó teljes, odaadó, rajongó figyelem, amitől ő különlegesnek, gyönyörűnek, kívánatosnak érezheti magát.

Akit ma ágyba vihetsz, ne halaszd holnapra, hangoztatja a szexuálisan felszabadult, szedd fel-dobd el generáció, amelynek tagjai eltökélten hiszik, hogy külön tudják választani a szexet a szerelemtől. Ők a carpe diem lelkes, impulzív szószólói: ragadd meg a pillanatot, mert a szex csak szex, élvezd, amit adhat, csontozd ki, vájd ki belőle, ami kell neked, aztán lépj tovább, a lehetőségek tárháza végtelen, kutass fel új opciót. Instant kielégülés kell, aki szembejön, arra ráragasztják az egy a millióból címkét, mert van még bőven kifogni való hal a vízben. Udvarlás hiányában hirtelen belecsöppenhetünk valamibe, amit nem neveznénk párkapcsolatnak, de még szexkapcsolatnak sem, mert hiányzik belőle a teljesség, mert valami odalett, mert elveszett az ártatlansága, a szépsége, a tisztasága valahol, már a legelején. Egy bizalmatlanságra, gyanakvásra, és ugyanakkor megfelelési kényszerre, és elfogadásért való könyörgésre épülő kapcsolati maszlagban leledzünk, ami nem ad érzelmi biztonságot, csak üres, erőltetett, érzelemmentes szabadidős tevékenységet.

A „karom erős, szívem bátor” férfias ideája belefullad, elmerül a feminizmus tartósan zavaros tavában? Ne hagyjuk, hogy így legyen. Legyen a nő a karmester. Legyen ő, aki megvárakoztat, aki mozdulataival irányítja a férfi kezét, és hagyja magát kibontani abból a szépséges csomagolásból fokozatosan. Tudod, mivel lehet a mai időkben a férfiszívet leginkább megfogni és megtartani? Nem a szépséggel, nem a bájjal, nem szexszel, és nem a jellem csáberejével. Hanem csakis azzal, hogy egy nő tud-e igazán nő maradni, vagyis tud-e kissé tartózkodó, visszafogott, és méltóságteljes maradni úgy, hogy megőrzi játékos, csábító, nőies báját, és érzéki kisugárzását.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Victor Tondee via Foter.com / CC BY-NC

falco via Pixabay.com

zabaraorg via Foter.com / CC BY

Cpt via Foter.com / CC BY

ArtsyBee via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (8)
  • ...

    Gojdar Gabriella

    2016. október 09 14:11
    Üdvözlöm ! Én úgy tapasztalom ,hogy a férfiak már nem tudnak meg talán nem is akarnak udvarolni. Velem már többször meg esett ,hogy már az első ismerkedés alkalmából , intim közelséget akart. A férfiak többsége azt vaja minek udvarolni nem vagyunk már tinik . A másik verzió kikel hogy próbáljuk milyen is ne fussunk felesleges köröket. Még számos ilyen megjegyzések vannak. T : Gabi
  • ...

    Nesztler Judit

    2016. október 09 16:40
    Nagyon jó írás! Viszont mivel hölgy írta, én szívesen olvasnám egy férfi véleményét, nézőpontjat is a témában.... :)
  • ...

    Bauer Janos

    2016. október 10 11:21
    Abszolut ez a tendencia. Nem csak sajat boromon tapasztaltam, de szamos baratnonel deritettunk fel hasonlo jelensegeket randis/parkapcsolati szaktanacsados beszelgetesek soran...
  • ...

    Babiczky Tamás

    2016. november 30 12:53
    Én sok mindent másképp látok, mint a cikkíró. Egy férfi és egy nő közötti kapcsolatteremtés és udvarlás az nem vadászat. Én legalább is soha sem vadásztam és nem is fogok. Nem hiszem, hogy az ismerkedés erről szólna. Szerintem inkább szól az udvarlás a másikkal való összehangolódásról. A csábítás meg a hódítás éles elválasztását sem értem igazán. Az meg, hogy ki kezdeményez egyértelműen az szerintem nem tragédia bármelyik fél tesz is. Ha valakinek ez nem teszik akkor ne foglalkozzon az illetővel. Viszont ettől még a másiknak bejöhet. Én nem hiszek abban sem, hogy létezik olyan objektíven, hogy igazi nő, vagy férfi. Minden nő és férfi másképpen éli meg a nőiességét, férfiasságát. Kijelenteni azt, hogy kizárólag az tekinthető igazi nőnek, vagy férfinak aki valami idealizált , és dogmatikus ismerkedési metódust betart az igen nagy csacsiságnak tartom és kissé korlátolt gondolkodásra vall. A nemi szerepek meg változnak, hisz a körülmények is megváltoztak. Ráadásul én abban sem hiszek, hogy bármiféle nemi szerephez kéne bárkinek is igazodni. Nem vagyunk egyformák. Mindenki éljen úgy ahogy jónak látja és ne úgy ahogy elvárják tőle. Aztán mindenki megtalálja azokat az embereket akik vevők a személyére. Akik nem azokkal nem érdemes foglalkozni. Egyébként abban pláne nem hiszek, hogy létezik olyan, hogy egy nagy könyvben le van írva az, hogy hogyan kell udvarolni a férfiaknak és a nőknek és aki másképp csinálja az elkárhozik. Szerintem sokféle ismerkedési mód létezik az emberek között. Szerintem ez jól is van így. Nem hiszem, hogy bárki az ismerkedési stílusa miatt lenne rossz, vagy jó ember. Számomra nem ez a jó, vagy rossz ember fokmérője. Az a kijelentés meg, hogy nő a csábító a férfi meg a vadász az nem hiszem, hogy megállja a helyét. Ez ennél jóval komplikáltabb. Lényeg az, hogy egy férfi és egy nő megtalálja a közös hangot, a harmóniát és összecsiszolódjanak egymással. Meg persze a kémia. Szerintem erről van szó. Vadászatnak ehhez semmi köze. Persze aki abban gondolkodik, hogy az a dicsőség, hogy minél több nőt, vagy férfit megszerez annál persze más a helyzet. De a cikk nem erről az esetről szólt. Gondolatébresztőnek jó a cikk, de sajnos a szerző a saját nézőpontját egy fajta világtörvénnyel azonosítja. Én nem vagyok például klasszikus férfi nem is tartom be ezeket az elveket, melyet a szerző említ. Persze van amit igen. Viszont ettől nem érzem magam kevesebbnek magam. Úgy próbálom élni az életem ahogy jónak látom és nem úgy ahogy elvárják tőlem. Ennyi.
  • ...

    Babiczky Tamás

    2016. november 30 13:07
    Az sem világos számomra, hogyha valamelyik fél kezdeményez mondjuk elhívja a másikat valahová akkor miért adná oda magát. Az csak azt jelenti, hogy szívesen megismerné. Aztán úgy is az udvarlás során derül ki, hogy milyen a másik és az, hogy összepasszolnak-e. Meg hát, ha a nő egyértelmű jelzéseket küld a férfi számára, hogy tetszik neki az nem baj. De ha verbálisan közli ezt és mondjuk randira hívja az meg baj. Ez szerintem csacsiság. Mind a két esetben kezdeményezett egyértelműen, csak másképpen. Nem hiszem, hogy az egyik jobb lenne, mint a másik. Persze mindenkinek más tetszik. Pláne nem hiszem, hogy ez lenne a jó, vagy rossz ember, vagy az igazi nő, vagy igazi férfi fokmérője. Úgy, hogy számos dolgot vitatok amit ír a cikkíró.
  • ...

    Babiczky Tamás

    2016. november 30 13:16
    Még azt is hozzátenném, hogy számomra kifejezetten imponál az, hogyha egy nő nem tartozkodó, hanem van véleménye, határozott, van kezdeményezőképessége és képes harcolni az igazáért. Ez szerintem nem zárja ki azt, hogy legyen egy kedves, aranyos kisugárzása. Lényeg az, hogy szerintem semmi sem fekete, vagy fehér. Aztán meg mindenkinek úgy is más tetszik. És szerintem ez így jól van. Nem érdemes túldimenzionálni a dolgokat, mint ahogy a cikkíró teszi. Na ennyi. Ennél többet nem tudok mondani.
  • ...

    Zia

    2017. augusztus 26 08:54
    Nekem úgy tűnik, mintha ez a cikk, meg arról szólna, hogy mindenről mi nők tehetünk. Csak azért, mert igen valóban kialakult 1 olyan női réteg, akik átvették a férfi szerepeket, illetve vannak domináns nők. Azonban ez nem azt jelenti, hogy minden nő ilyen sőt. Én terapeuta vagyok és főleg nőkkel foglalkozom. A hozzám járó nők legtöbbje a régi értékrendet képviseli. Vágyja az udvarlást. És jelenleg én is mint egyedülálló nő mondhatom, hogy elég határozott vagyok. Azonban soha nem vadásztam férfira.
  • ...

    Ildy0310

    2017. augusztus 28 23:34
    Törekednünk kell elszakadnunk az együtt járásról alkotott világi felfogástól, mert Isten útja szemben áll a világéval (2 Péter 2:20). Ha az udvarlás végső célja nem az, hogy egy életre szóló társat találjunk, akkor lejjebb adunk erkölcsünkből, elveinkből. Jól láthatjuk, hogy korunk nemei bizonytalanok vagy nem tiszták az udvarlási szándékaikat illetően. A legtöbbje kötelezettségvállalás nélkül akarja élvezni egy kapcsolat előnyeit. Az érett férfi és nő viselkedésének része, hogy a kezdetektől fogva tiszták, világosak a szándékai. Ne csapjuk be egymást azzal, hogy határozatlanok vagyunk és többértelműen viselkedünk. Szörnyű kárt teszünk egymás szívével ! A Biblia azt mondja: "„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk