A független nő tragédiája

A férfi a táncban és az életben vezet, a nő követi. Ezt tanultuk, ezt plántálták belénk, legyünk gyenge nők, álljunk a férfi mögött, támogassuk, legyünk befogadó, megnyugtató, szélcsendes menedék a nap végén, legyünk a leharcolt férfilelkek, és -testek, „kiürült érintésraktárak” újratöltői. De tud-e minden férfikorba lépett ember vezetni az életben? A gyenge, támaszkereső férfit az erős független nő nem képes tisztelni, legyőzött, behódolt férfira nem vágyik.

A független nő szabad. Szabadon alkot véleményt, szabadon valósítja meg önmagát, szabadon épít karriert, szabadon éli mindennapjait, és szabadon dönt az élet kardinális és másodrendű kérdéseiben. Munkahelyi sikerei azonban szomorúan karöltve járnak a magánéleti kudarcokkal, szerelmi életét gyakran elbénázza, és fogalma sincs, hol ronthatja el. Az argentin tangó az, ahol a férfi hódít és vezet, a nő csábít és követ. A független nő egyszemélyes életét kiválóan és tehetségesen vezeti, mintha csak önnön társaságát élvezve, varázslatos, egyszemélyes argentin tangót járna. A független nő, mondhatjuk, hogy szokatlanul képzeli el az egyenjogúságot, markáns, férfias vonásokat növeszt, férfitulajdonságokat ölt magára, és csaknem tudatosan elnyomja női énjét. Az érvényesülésnek egy lehetősége marad számára: megfelelni a férfitársadalom egy szűk része által kreált szabályoknak. Viselkedésével, beszédstílusával, hanghordozásával, és gyakran öltözködésével a férfivilághoz idomul, ezzel is takarja, álcázza nőiességét, uniformizált lénye nem közvetít finoman lágy női energiát, már nem kitűnni akar, hanem elvegyülni egy férfiakra szabott, üzleti mikrokozmoszban.

A független nő – akit nevezhetünk akár erős, emancipált, a feminizmus eszméihez részben, vagy teljes egészében ragaszkodó szinglinek – az évek során válogatós lett, természetes számára, hogy magához mérten magas, vagy minimum egyenlő elvárásai vannak a férfival szemben, ezért igen gyakran csalódik. Nem akar kevesebbet, butábbat, szegényebbet, sikertelenebbet, alulképzettebbet, mint ő, mert tudja, és tapasztalta, hogy abból általában soha nem sül ki jó. Sokat dogozott, hogy felépítse önmagát, az imidzset, a dekorációt, a körítést önmaga körül. A dolgos évek alatt valaki lett, ideákat, eszményeket kreált magának, amelyeket értékmérőnek tart, s ezekből azért sem enged, legyen az egy stílusos bútordarab, egy nyaralás, cipő, napszemüveg, kozmetikai kezelés, vagy épp a vágyott szerelem.

A modern, független nő már nem igényli, hogy anyagilag gondoskodjanak róla. A férfiak azonban néhány hét, hónap után felkötik a nyúlcipőt és köddé válnak, mert a független nő túl sok, túl domináns, túl önálló, túl sikeres, túl makacs, túl rideg, túl szabadelvű, és túlságosan sok a magányigénye, vagyis gyakran vágyik egyedüllétre, privát órákra. A független nő túl férfias, nekik pedig eszük ágában sincs olyan emberrel élni, aki nem is igazán nő, csupán nőnemű lény, aki pontosan olyan, mint ők, csak vaginája van. A független nő „tökös csaj”, kiválóan kommunikál, önmegvalósít, egzisztenciát épít, jól ismeri a siker ízét, és a teremtés felemelő élményét. Rengeteget dolgozott azon, hogy tudatosan irányítsa életét, soha ne legyen kiszolgáltatva másoknak, és el tudja tartani magát. Megjavítja a csöpögő csapot, tud fúrni és füvet nyírni, és percek alatt talál megfelelő embert az egyéb ház körüli munkák elvégzésére. Tudja, hol kell műszakiztatni az autót, és hogy kit hívjon, ha elromlott a garázskapu, hiszen megtanulta az évek során. A függetlenség kezdetben vonzó és szexi egy férfi számára, hiszen az ilyen nő önellátó, nem „kapcsolatprosti”, nem keres „cukorpapát”, szponzort, bőkezű támogatót. De ebben a rendszerben a férfi nehezen találja meg azt a kapcsolódási pontot, ahol ő férfiként tud viselkedni, hiszen ő meg valójában gondoskodni akar, anyagi és érzelmi biztonságot teremteni, erőt, magabiztosságot és karizmát sugározni a nő felé. Egy túlságosan célorientált nő lelombozó, bár intelligenciája lenyűgöző, és minden férfi nagyra értékeli maximalizmusát, mégsem ideális partner. Miért? Mert nem akarnak a második helyre szorulni, nem akarnak olyan nőt, akik mellett eltörpülnek érzelmi igényeik.

A független nő gyakran elbizonytalanodik, mert a hagyományos női szerepek, és a határozott, öntudatos, sikeres nő szerepe között zsonglőrködik. Fejében a jungi női archetípusok kaotikus zűrzavara tombol, ellágyul egy kisbaba láttán, magához szorítja, ringatja, majd mégis úgy dönt, hogy ő mégiscsak egy amazon, aki senkire nem támaszkodik, és mindent meg tud oldani férfisegítség nélkül, még a teherbeesést is. Minden erős nőnek van gyenge oldala, árnyékszemélyiségében ott él a gyámolításra, érzelmi támogatásra szoruló gyenge nő. A független, erős nő egyre inkább elfárad abban, hogy társtalanságát a szebb jövő érdekében alkotó energiákká alakítsa. Nehezen esik szerelembe. Sokáig vívódik, míg végül átadja magát az érzésnek, valójában ilyenkor mi történik? Végre képes előtérbe helyezni, előre engedni a gyenge női oldalát, és az irányítást a férfi kezébe adja. Az erős nő nem vonzó a szintén erős férfiak számára, hanem a gyenge, gyámolításra, irányításra szoruló, támaszkodó kapcsolatra vágyó férfit fogja az életébe vonzani, ez az ő igazi tragédiája. Meg kell tanulnia engedni a saját, eddigi, látszólag jól működő hatásköréből, előre kell tessékelnie a gyenge nőt, és engedni, hogy egy férfi férfiként viselkedhessen mellette. Ha képes hátradőlni végre, és kibékülni saját gyenge, férfigondoskodásra hivatott női személyiségével, akkor megváltozik a kisugárzása, amire felfigyelnek a férfiak, azok, akik valóban kiérdemlik ezt az elnevezést. A gyengébb, esendő árnyékszemélyiség a neki való férfiról álmodozik, aki mellett végre biztonságban érezheti magát. Az ő eredendő vágya is valójában az, hogy fel tudjon nézni a férfira.

Cikkajánló: Az élet haladna a természetes medrében, ha férfi és nő tudná a dolgát

A modern független nő a végtelenségig nem tud erős lenni. Nem is kell mindig olyannak lenni. Csak követnie kell a lépéseket, és átadnia magát egy férfi gondoskodó szeretetének. Szembe kell néznie a belső gyenge nővel, nem tehet mást, el kell ismernie a létezését. Be kell vallania őszintén önmagának, hogy mégse jó mindig, mindenben rettenthetetlen, megingathatatlan (férfias) erőt sugározni. A független, erős nő számára nem a támaszkodó, hanem az egyenrangú kapcsolat hozza el a harmóniát. Csak erős, érzelmileg érett, önálló személyiségek képesek egyenrangú kapcsolatban élni, azok, akik nem a másik felüket keresik, hanem egyedül is képesek egésszé válni.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Rick Berg via Foter.com / CC BY-NC

yewenyi via Foter.com / CC BY-NC

MCAD Library via Foter.com / CC BY

Küldés
Hozzászólások (3)
  • ...

    Kiss Boglárka

    2016. október 22 20:59
    Itt a lényeg... ;) "A független, erős nő számára nem a támaszkodó, hanem az egyenrangú kapcsolat hozza el a harmóniát. Csak erős, érzelmileg érett, önálló személyiségek képesek egyenrangú kapcsolatban élni, azok, akik nem a másik felüket keresik, hanem egyedül is képesek egésszé válni."
  • ...

    Sz78

    2016. december 09 14:52
    Az elején megpróbáltam. Igen, akartam az erős, gondoskodó, a támasz lenni... 12 éve vagyok visszautasítva, mert "engem nem kell eltartani". Pusztán azért, hogy együtt maradhassunk, feladtam ezt az álmom. Ma egy lépéssel a 40 előtt semmi vagyok. Ideje felébrednem. Lehet, hogy rosszkor vagyok rossz helyen, és most már túl régóta... Ha valaki 12 év alatt sem mond igent, akkor nagyon hülye vagyok?... Mi a francra vártam/várok még?
  • ...

    Sissy

    2017. március 01 00:07
    Nagyon jó, tartalmas, érdekes és értelmes cikk! Kiváló írás, a férfi-női kapcsolatok pszichológiai szempontù megközelítése miatt is!
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk