A hűtlenséggel nem a szerető személyébe szeretünk bele, hanem abba a képbe, amit visszatükröz rólunk

A hűség maradjon könnyű, megnyugtató, érzelmi biztonságot hozó és örömmel viselhető. Tegyük könnyűvé őszinte beszélgetésekkel, érett konfliktuskezeléssel, minőségi idővel, figyelemmel, intimitással, érzelmi biztonsággal, és minden bajon át tartó ragaszkodással.

A mai ember különösképpen ki van éhezve a pozitív visszacsatolás impulzusokra, folyamatos külső visszajelzésekre vágyik, hogy vágyott, szerethető, alkalmas. Miért lép valaki félre? Ahogyan a hűség döntés, a hűtlenség is az, és hivatkozhatunk bármire, csalfa természetre, hormonok tombolására, kémiára, génelméletre, a körülményekre. Az igazság az, hogy megteszi, mert így döntött. A félrelépés szó valamiféle véletlen, tudattalan eltévelyedést sugall, mintha valaki tévedésből térne le eddigi útjáról, és nem is az ő hibája, mert így alakult, más irányba tévedt, félrelépett. Pedig aki félrelép, nagyon is tudatában van a döntésének, azért lép félre, mert az eddigi úton már nem akar járni. Megunja a monotóniát, a nehézségeket, a kimerítő hegymeneteket, úgy gondolja, az az „út” már nem hoz számára újdonságot, szépséget, izgalmat, és egyre pocsékabb a közérzete. Majd a másik úton talán más ember lehet, másnak élheti meg önmagát. Ha valaki letér egy útról, szintén hozott egy döntést.

Nem feltétlenül azért megyünk máshová, mert másvalaki kell. Azért megyünk máshová, mert önmagunk egy másik, új verzióját keressük. A bizsergető érzés vonz, hogy a titkos harmadikkal mások lehetünk, másnak élhetjük meg önmagunkat. Önmagunkat unjuk ilyenkor, a becsontosodott, betokosodott élethelyzetet, a passzivitást, és talán nem is a külső kapcsolat vonz, mert a hűtlenség nagyon gyakran nem is arról szól, hogy el akarom hagyni a társamat. Inkább azt az embert akarom elhagyni, akivé én magam váltam az évek során. Nem is a szex a legfontosabb mozgatórugója egy külső kapcsolatnak, és nem is az, hogy a társamat már nem szeretem. A figyelem hiányáról, szükségletéről, és önmagam új oldalainak megismeréséről, egy új énről szól, hogy olyan dolgokat tapasztaljak meg a harmadikkal, amit már rég elveszettnek hittem, vagy amit soha meg nem tapasztaltam önmagamban. A hűtlenséggel nem a szerető személyébe szeretünk bele, hanem abba a képbe, amit visszatükröz rólunk.

Kapcsolataink a legtöbb esetben nem annyira rosszak, hogy felrúgjuk azokat. Ám úgy gondoljuk, nem is elég jók ahhoz, hogy bennük maradjunk. A másik emberre, a rossz, működésképtelen, kihűlt kapcsolatra hárítani a hűtlenséget tévutakra visz, csak a lelkiismeret háborgását csökkenti ideiglenesen, és látszólag legalizálja is az új viszonyt. Az állandósult rossz közérzetben a szerető a kedélyjavító, ami azonnali enyhülést ad a felhalmozódott feszültségekre, a meg nem értettségre, a figyelem iránti vágyra. Egy hűvös kéz a halántékon, néhány óra saját világon kívüli lét, amikor nem kell gondolkodni, elvárni, megfelelni. Néhány órára megszűnik a rosszkedv, és a rossz közérzet, és azt gondoljuk, tartósan meg is oldottuk a problémát. Mert a szerető számára minden új és izgalmas belőlünk, pozitívan tükröz vissza, sokkal lelkesebben, mint a társunk, aki az összes arcunkat ismeri már. Passzív, cselekvőképtelen állapotunkban a boldogságot másoktól várjuk, mintha csak a megelégedettség érzése mindig a külső körülményeken múlna. Elsősorban önmagunkban, belül kell elkezdeni a rendrakást, mert a teljesség érzéséért, testi-lelki komfortunkért folyamatosan nekünk magunknak kell tennünk, sokat és aktívan.

Csak akkor tud beférkőzni egy harmadik két ember kapcsolatába, ha azon rés, hasadék támad. A rés mindig valamilyen hiányállapot: szőnyeg alá söpört problémák, éretlen konfliktuskezelés, elfojtott sérelmek. Mindig könnyebb máshol, más karjaiban keresni a vágyott figyelem, az elismerés, a szenvedély, a szex morzsáit, mint a társad tükrébe belenézni, leülni, beszélni és beszéltetni. A megcsaló tele van bizalmatlansággal, önértékelési problémákkal, konfliktuskerüléssel, és félelmekkel, hogy ő maga, és amit nyújtani tud, nem elég. Ha nem így lenne, akkor nem a vészkijáratot választaná, hanem nyíltan felvállalná negatív érzéseit, elégedetlenségét. Beszélne és beszéltetné a társát.

A hűséget könnyűvé és örömmel viselhetővé kell tenni. Ne legyen ránk telepedő teher, ami nem juttat szabad levegőhöz. Ne kössön gúzsba, ne korlátozzon, és ne legyen „talpig nehéz”. A hűséggel az álmaimat nem adom fel, és az életet a maga teljességében élem. Együtt emelkedünk, fejlődünk, kreatív energiáink szárnyalnak, úgy tudunk elköteleződni, hogy könnyedén és örömmel tudjuk összeegyeztetni saját magunkat, vágyainkat, céljainkat, és kapcsolatunk működtetését. Nincs hiányérzetem, hogy folyton vibrálni kell, keresni valami újat, a jelenleginél jobb, ideálisabb verziót.

Cikkajánló: A házasság nem késztermék, hanem folyamat

A hűség maradjon könnyű, megnyugtató, érzelmi biztonságot hozó és örömmel viselhető. Tegyük könnyűvé őszinte beszélgetésekkel, érett konfliktuskezeléssel, minőségi idővel, figyelemmel, intimitással, érzelmi biztonsággal, és minden bajon át tartó ragaszkodással. Ne vágyjuk vissza az első idők intenzitását a kapcsolatunkba, bármennyire szeretnénk, ez nem lehetséges. A rózsaszín ködbe bugyolált szerelem két-három év után átalakul, és bár szoros marad, mégsem marad ugyanolyan. Minden jól működő kapcsolat egyik titka, hogy elfogadjuk a tényt, az folyamatosan változik és fejlődik. A sok éve mellettünk álló társat elcsábítani, meghódítani maradjon mindig fűszere a kapcsolatnak. Nem az a cél, hogy mindig a kezdeti szenvedélyszerelem állapotában lebegjünk. Hanem, hogy minden életciklus-változásban és krízisben megtaláljuk az egymáshoz vezető visszautat. A szenvedély szelídül, de ha mindketten úgy akarjuk, áthozható, átemelhető kapcsolatunk változásain.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter párkapcsolati tréner, képzésben mentálhigiénés szakember, író, tanár, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Background photo created by freepik - www.freepik.com

Priscilla Du Preez on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk