A jól működő kapcsolatok titka nem a konfliktusmentes élet

Ha nem beszélünk róla, akkor nem létezik, ez lett ma a párkapcsolatok kimondatlan mantrája. Ha nem mondjuk ki, akkor jelképesen hátradőlhetünk, akkor nem szükséges kommunikálni, beleállni a konfliktushelyzetekbe, éretten kezelni azokat, nem szükséges veszekedni, és nem kell megtanulni okosan vitázni.

Önkényesen felmentjük magunkat felelősségünk terhe alól, és csendben, tagadásban, álnyugalomban, álharmóniában élhetünk, vetíthetünk a külvilág felé tökéletes képet a kapcsolatunkról. Pedig minél "tökéletesebbnek" tűnik egy pár, minél inkább mentes a problémáktól, a mélypontoktól, a kapcsolati krízisektől, annál inkább sejthető, hogy a szőnyeg alá söprés, az altatás, az elodázás művészeivé váltak az évek során. Nem létezik tökéletes párkapcsolat, csak megfelelő, ami hiteles, életszerű, és elég jó, elég komfortos ahhoz, hogy boldognak érezd magad benne. Egy tökéletesnek látszó, „konfliktussteril” kapcsolatban csak üres kagylóéletek, kirakatéletek vannak, melyben valójában több energiát fektetnek a látszat fenntartásába, és a hibák retusálásába, mint az egyre fojtóbb társas magány megszüntetésébe. Egy egészségtelen párkapcsolat pszichoszomatikus tüneteket is okoz, görbül a gerinc, sajog a hát, fáj a női, vagy a férfi oldal, gyarapodik a háj, szorul a torok, jönnek a fulladásos tünetek, fogy a levegő. A ki nem mondott szavak, az elfojtott feszültség, a tisztázatlan, szőnyeg alá söpört sérelmek szorítják, kaparják torkunkat.

Ha szeretjük egymást, akkor beszélgetünk…

…akkor megosztjuk negatív érzelmeinket, sírunk, panaszkodunk, kérdőre vonunk, magyarázatot várunk. Nem burkolózunk némaságba, nem hagyjuk, hogy ez a kényszeredett álharmónia kommunikációmentes, különálló, „közönyszigetekre” sodorjon bennünket. Ha szeretjük egymást, akkor nem sajnálatból, időhúzásból, gyávaságból, félelemből maradunk. A ki nem mondott fojtó szavak a végtelenségig feszítenek, ne hagyjuk, hogy elfogyjon a hang. Mondhatjuk, hogy a szőnyeg alá söprés, az eltusolás, a rálegyintés, és a dermedt csend is egyfajta konfliktuskezelés, mégis hosszú távon meddő folyamat. A legvégén semmi más nem vár, csak kiüresedett kagylóhéjélet, társas magány. A szőnyeg alá söprés nem megoldás, ha soha nem beszéljük ki a problémákat, akkor azok egyre gyűlnek majd, és váratlanul fognak robbanni. És ha tényleg soha nem beszélünk róla, egy idő után már egymással sem beszélünk, és lásd, eddig tartott a kapcsolatunk.

Meg akarod menteni a kapcsolatot?

Akkor ne vonulj el, ne büntess csenddel, érzelmi befordulással, hanem beszélj, állj bele a konfliktushelyzetekbe. A hosszú távú szerelem, a boldog kapcsolatok titka nem a konfliktusmentes élet. Mert az elfojtott feszültség ott bujkál majd alattomosan minden jóreggeltben és jóéjszakátban, minden mozdulatban, és minden látszólag ártalmatlan megnyilvánulásban. A párkapcsolat legnagyobb ellenlábasa a csend, a megfagyott, üres kommunikáció. A konstruktív veszekedés elfújja a rossz, becsontosodó rutinokat, kiszellőzteti a kapcsolatot, friss levegőt, életet visz bele. A problémát jelzi, és a szándékot, hogy mindkettőnknek változni kell a fejlődés érdekében. Bármennyire szétvet a düh, a frusztráció, a meg nem értettség indulata, ne tartsunk egyoldalú, földbe döngölő, önbecsülést sértő szónoklatokat. A sérelmek, és negatív érzelmek oda és visszadobálása normális reakció, de ezután tegyünk a másik számára is elfogadható javaslatot a változtatásra, melyet ő teljes szívvel, odafigyeléssel képes is teljesíteni. Nem kell kivetkőznünk önmagunkból, nem kell emberi méltóságunkat elveszíteni, inkább mindkettőnknek arra kell törekednie, hogy vitánk feloldást hozzon, és mielőbb egymást átölelve, megnyugodva, megelégedve lezárjuk a témát. Valójában a konfliktusok felvállalása és kezelése dönti el a kapcsolatunk jövőjét.

Egy krónikus konfliktuskerülő társsal nem egyszerű az élet

Vele sajnos nagyon könnyű megélni az elszigeteltséget, a társas magányt. Nem húz határokat, nem mond nemet, de igent sem, ezért állandó gondolatolvasásra kényszerít, ami ha sikertelen, akkor passzivitással, durvasággal, vagy újabb elkerülő magatartással büntet. A folyamatos legyőzöttség, dominancia érzése miatti elfojtott feszültség egyre csak gyűlik benne, ami végül az elviselhetetlenségig fokozódik, majd indokolatlan intenzitással robban, egészen bagatellnek tűnő, érthetetlen, véletlenszerű szituációkban. Az elfojtás hatására ráadásul állandó felfokozott állapotban van, ami szorongáshoz, fizikai tünetekhez, végül teljes kiégéshez vezethetnek. A konfliktuskerülés tehát mindkét fél számára hátráltató és frusztráló dolog, egy idő után megszűnik az intimitás, és egy napról napra növekvő, szőnyeg alá söpört konfliktushalom tetején üldögélünk, szótlanul, egymásnak hátat fordítva. Hogyan gyógyíthatjuk a kapcsolatunk sérüléseit? Beszéddel, és még több beszéddel.

Hogyan lehetsz konfliktuskerülőből konfliktusfelvállaló?

Talán gyerekként tehetetlen voltál, de most már vannak eszközeid, hogy kibírd a vita közbeni feszültséget. Egy felnőtt ember már képes kezelni a dühét, és elsajátítani olyan szeretet által vezérelt, asszertív kommunikációs módszereket, melyek hozzásegítenek az önérvényesítéshez. Figyelj az érzéseidre, tudatosítsd őket, és kezdd el kimondani azokat. A kritikát senki nem szereti, mégis ideje leszámolni azzal a nézettel, hogy csak tökéletesen vagy alkalmas, érdemes és szerethető. El kell hinned, hogy fontos vagy! Mindenkinek, főleg a szeretett embereknek könnyebb, ha tudják, Te mit gondolsz, neked mire van szükséged.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Wesley Balten on Unsplash

Designed by Rawpixel.com

Designed by Yanalya

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk