A krízishelyzet még közelebb hoz, ha van erő a kapcsolatunkban

A krízissel való megküzdés minden esetben erősen függ attól, hogyan kötődünk egymáshoz. A megküzdés hatékonysága pedig attól, mennyi erő, érzelmi tartalék van a kapcsolatunkban, és hogy mennyire vagyunk képesek letenni, elengedni múltbeli sérüléseinket.

A krízisnek mindig két arca van: válság és változás. A változás pedig azért jön, hogy ne feledjük, milyen törékenyek vagyunk. Azért, hogy végre új értelme legyen az együttlétnek, a szemkontaktusnak, hogy lelassuljanak a lépteink, és végre igazán bevárjuk egymást. Azért, hogy újra egymás felé forduljunk, és ne lesütött szemmel magyarázkodjunk, hogy hajtani kell, mert aki kimarad az lemarad, és minden percben, mindenhol egyszerre szeretnénk jelen lenni. Azért, hogy végre tényleg lássuk és értsük egymást, hogy ne semmiségeket motyogjunk, üres frázisokat, nulla információt, fájdalmasan tompa tőmondatokat, mert ezek érnek el a másik emberhez manapság a leggyorsabban. Azért, hogy végre türelmesek legyünk a szavakhoz, az igazi beszélgetéshez. Azért, hogy megértsük, az időt egymásra nem szakítani kell, hanem eldönteni, hogy egymásért tesszük a jót, és odaadjuk magunkból a legjobbat, akkor és amikor csak akarjuk. Hogy megértsük, a mérhetetlen halmozással, a határidőkkel való küzdelemmel az elidegenedést, a kiüresedést, kapcsolataink melegét kockáztatjuk, és végül tényleg kihűlt szívvel fázunk kiüresedett kapcsolatainkban.

Most semmi nem biztos, semmi biztonságos és kiszámítható, percek alatt romba dőlnek terveink. Nem biztos majd, hogy úgy érezzük, a fekete fellegek elmúltával megerősödve verekedtük ki magunkat belőle. Vigyázzunk egymásra a változás idején, a krízis idején, várjuk be egymást, alázattal, türelemmel simuljunk bele ebbe az új életformába. A változás mindig azért jön, hogy tanítson valamit, hogy felálljunk belőle, hogy ne feledjük, milyen törékenyek vagyunk, mert minden percek alatt kibillenhet, romba dőlhet. A hangsúly azonban mégsem a fejlődésen, a tanuláson van, hanem inkább a kiverekedésen, a túlélésen, és az egymásnak nyújtott társas támasz erejében rejlik.

Hogyan működhet a kapcsolatunk a bizonytalansággal, szorongással teli mindennapokban?

A változás azért jön, hogy végre megtanuljuk, hogyan kell együtt lenni. Ha egy kapcsolatban nincs erő, érzelmi tartalék, melyen át a bajban összekapaszkodhatunk, akkor lehet, hogy a most kialakult krízishelyzet nem közelebb hoz egymáshoz, hanem pont ellenkezőleg: eltávolít, még messzebbre taszít. Ha azonban vannak érzelmi tartalékaink, akkor az életünket most körül lengő bizonytalanság és szorongás még erősebbé teszi a ragaszkodás szálait. A krízis, a kihívást jelentő válsághelyzet életre hívhat egy olyan párkapcsolati egységélményt, amit a párok az érzelmi eltávolodás miatt esetleg már egy jó ideje nem tudtak megtapasztalni. A krízissel való megküzdés minden esetben erősen függ attól, hogyan kötődünk egymáshoz. A megküzdés hatékonysága pedig attól, mennyi erő, érzelmi tartalék van a kapcsolatunkban, és hogy mennyire vagyunk képesek letenni, elengedni múltbeli sérüléseinket.

Cikkajánló: Boldogságunk egyedül az intimitás megélésének képességétől függ
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Egyszer csak azt észleljük, hogy észrevétlen lopakodik vissza a kapcsolatunkba az empátia, a türelem és a figyelem. A figyelmen keresztül pedig az egymásnak nyújtott érzelmi támasz és biztonság, ami a legfontosabb ilyenkor. A sértődöttség helyett fokozatosan tér vissza közénk az értő figyelem és a tiszta világos kommunikáció, mert megértjük, csapatként kell összezárnunk, most nincs időnk a sértődöttségre, az érzelmi befordulásra, a napokig tartó csendre. Különbözőképpen reagálunk válsághelyzetben, bagatellizálunk, pánikolunk, higgadtak, konstruktívak maradunk, mégis a kiverekedés, a túlélés, a megküzdés sikere abban rejlik, hogyan viszonyulunk egymáshoz, milyen közel vagyunk érzelmileg, milyen mélységű az intimitás közöttünk. Az intimitás szelíd, bíztató szavakkal, az egységélményt, az összezárást erősítő kommunikációval is mélyíthető. Hosszú és nehéz lesz, de igyekezzünk a veszélyből esélyt kovácsolni, és talán a bezártság, a karantén megtanít jobb, figyelmesebb, empatikusabb társsá válni.  Vigyázzunk egymásra a változás idején, a krízis idején, várjuk be egymást, alázattal, türelemmel simuljunk bele ebbe új életformába.

„Most minden nagyon fáj még. Majd jön az élet, és csodálatosan eligazít mindent, amiről most azt hiszed, hogy elviselhetetlen” – Márai Sándor.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter párkapcsolati tréner, képzésben mentálhigiénés szakember, író, tanár, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Candice Picard on Unsplash

Love photo created by freepik - www.freepik.com

Tree photo created by bristekjegor - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk